Az óriáspandák nem mindig szigorúan bambuszból táplálkoztak.Credit: Suzi Eszterhas/Minden Pictures
Az óriáspandák közel sem olyan régóta élnek bambuszdiétán, mint azt a tudósok gondolták. A kutatások azt sugallták, hogy a medvék évmilliókkal ezelőtt álltak át a bambuszra, de egy tanulmány1 most megkérdőjelezi ezt az elképzelést, és azt javasolja, hogy az ikonikus élőlény sokkal régebben állt át a korlátozó étrendjére.
A Current Biology című folyóiratban január 31-én megjelent tanulmányból kiderül, hogy az óriáspandák (Ailuropoda melanoleuca) körülbelül 5000-7000 évvel ezelőtt kezdtek kizárólag bambusszal táplálkozni. Ez arra utal, hogy ezt megelőzően a pandák étrendje és élőhelye sokkal összetettebb és változatosabb volt, mint azt a kutatók gondolták.
A felülvizsgált időzítés szembetűnő ellentétben áll azzal, amit mások javasoltak, mondja Huabin Zhao zoológus a kínai Wuhan Egyetemről. “Nagyon örülök, hogy ez az új munka megjelent”.
Zhao saját munkája azt a nézetet támasztotta alá, hogy az óriáspandák évmilliókat töltöttek bambuszspecialistaként. Egy 2010-es tanulmány2 genetikai adatai, amelynek társszerzője volt, azt mutatták, hogy az állatok körülbelül 4 millió évvel ezelőtt elvesztették az umami – az olyan ételekhez, mint a hús – ízesítésének képességét.
2007-ben pedig paleontológusok leírták3 egy ősi panda 2 millió éves koponyáját, amely egykor Dél-Kínában élt. A medvének erős fogai és állkapcsai voltak, amelyek a kutatók szerint segítettek neki a rostos növények összezúzásában és őrlésében, ami bambuszközpontú táplálkozásra utal.
A változatosság az élet fűszere
A pandák azonban nem voltak mindig a bambuszerdők remeke, mint ma, mondja Fuwen Wei, a pekingi Kínai Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének természetvédelmi biológusa, a legújabb tanulmány társszerzője. Szerinte régebben változatosabb élőhelyeken éltek, és ennek következtében változatosabb volt a táplálkozásuk is.
Az étrendváltás időzítésének meghatározásához Wei és kollégái stabil izotópok – a kémiai elemek idővel nem bomló formái – arányát elemezték az ősi és a modern pandák csontjaiban és fogaiban.
A stabil izotópelemzés segíthet a tudósoknak a múltbeli étrend és környezet rekonstruálásában. Amikor az élőlények húst vagy növényeket esznek, a táplálék kémiai lenyomata beépül a szervezetükbe. A különböző szövetek mintavételezésével a tudósok pillanatképeket kaphatnak arról, hogy az állatok mit fogyasztottak életük különböző pontjain. A csontokban található stabil izotópok alapján általános képet kaphatunk arról, hogy egy élőlény mit fogyasztott élete utolsó néhány évében, míg a fogmintákból megtudhatjuk, hogy mit evett a korai években, amikor a zománc kialakult.
Wei és csapata legalább 5000 évvel ezelőtt élt pandák csontjaiban és fogaiban mért izotópokat. Ezután összehasonlították az eredményeket az 1970-es és 2000-es évek között elpusztult vadon élő óriáspandák izotópjeleivel, hogy megpróbálják megérteni, hogyan változott a faj étrendje.
A megállapítások határozottan arra utalnak, hogy a mai pandákkal ellentétben a medvék ősei változatos étrenddel rendelkeztek, valószínűleg azért, mert összetettebb környezetben, például trópusi jellegű erdőben éltek.
Az étlapon
“Tudomásom szerint ez az első olyan beszámoló, amely ilyen mélyen vizsgálta a pandák étrendjének történetét és evolúcióját” – mondja Jack Hopkins, a szlovéniai Ljubljanai Egyetem vadökológusa. Az elemzés azonban nem mondja meg, hogy mit ettek az ősi pandák – csak azt, hogy más volt, mint amit a leszármazottaik jelenleg fogyasztanak.
“Szeretném tudni, mi volt az étlapon” – mondja Alexis Mychajliw, a kaliforniai Los Angelesben található La Brea Tar Pits and Museum paleoökológusa. Egy ilyen részletes információhoz tudni kellene, hogy milyen növény- vagy állatfajták kerültek a kihalt pandák gyomrába.
De ez nem könnyű feladat, mondja Mychajliw, mert a múltból származó potenciális pandatáplálékot nehéz megtalálni a fosszilis feljegyzésekben. Mégis, az ehhez hasonló vizsgálatok nyomokat szolgáltathatnak arra vonatkozóan, hogy mi késztette az óriáspandákat a kizárólag bambuszból álló étrendre, és miért zsugorodott annyira az ökológiai résük, mondja.
A pandák ősi élőhelyeinek megismerése segíthet a modern populációk megőrzésében is. “Ha tudjuk, hogy milyen változások csökkentették az óriáspandák élőhelyét, jobb természetvédelmi stratégiákat hozhatunk létre” – mondja Zhao.
Mychajliw egyetért ezzel. “Ahogy a fajok jövőbeni megőrzésén gondolkodunk, nagyon izgalmasnak találom, amikor az emberek a múltba tekintenek.”