Az agyi szkennelésnek többféle típusa létezik. Egyesek az agyi struktúrákat vizsgálják, például a “CT” vagy “CAT” vizsgálatok (“számítógépes axiális tomográfia”) vagy az “MRI” vizsgálatok (mágneses rezonancia képalkotás). Más típusú vizsgálatok az agy működését vizsgálják, mint például a “funkcionális MRI” vagy az “MRS” (mágneses rezonancia spektroszkópia) vizsgálatok. Két oka van annak, hogy az egyének vagy klinikusaik érdeklődhetnek az agyi vizsgálatok iránt. Az egyik ok klinikai, a másik ok pedig a kutatáshoz való hozzájárulás.
Az agyi vizsgálatok klinikai okát tekintve gyakran arra használják, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nincs-e olyan agyi sérülés vagy rendellenesség, amely felelős lehet a bipoláris tünetekért – például daganat, stroke vagy szklerózis multiplex. Ezek az okok ritkák, és az agyi szkenneléseket gyakran úgy végzik el, hogy a klinikus azt gondolja: “Nem hiszem, de a biztonság kedvéért…”. Azok az esetek, amikor valóban olyan strukturális agyi probléma áll fenn, amelyet a szkenneléssel ki lehetne mutatni, olyan ritkák, hogy a klinikai gyakorlati irányelvek általában nem ajánlják rutinszerű használatra.
A kutatási környezetben az agyi szkenneléseket arra használják, hogy megpróbálják azonosítani a bipoláris zavar tüneteinek hátterében álló struktúrákat vagy kémiai folyamatokat. Ezekben az esetekben a klinikus tájékoztatja az egyént, hogy az adott vizsgálatot kifejezetten kutatási céllal javasolja, és hogy jellemzően nem várható semmilyen, az egyéni diagnózisra vagy kezelésre vonatkozó információ – az egyén azért egyezik bele az agyi vizsgálatba, hogy elősegítse a bipoláris tünetek mechanizmusainak és kezelésének azonosítását. Ezekben a helyzetekben hivatalos beleegyező nyilatkozatot írnak alá, miután a klinikus nemcsak az előnyöket, hanem az eljárás kockázatait is ismerteti.
A magánszemélyeknek azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy nincsenek olyan vizsgálatok, amelyekkel közvetlenül “diagnosztizálni” lehetne a bipoláris zavarokat. Reméljük, hogy a jövőben lesz ilyen. Jelenleg a bipoláris zavar diagnózisa a kórtörténet és a klinikai interjú alapján készül. Óvakodjunk attól a klinikustól, aki agyi szkennelést akar elrendelni, “hogy lássuk, van-e bipoláris zavarunk”
.