Minden 365,25 nap, amikor a Föld teljes pályát fut be a Nap körül, nekünk, embereknek lehetőségünk van arra, hogy megnyomjuk az újraindítás gombot, és fittebb, finomabb változatai legyünk önmagunknak.
A januári szokásoknak megfelelően a közösségi média zsong a tanácsoktól, hogy hogyan étkezzünk jobban, mozogjunk rendszeresen, fogyjunk és maradjunk egészségesek.
Az évnek ebben az időszakában különösen legyőzhetetlennek érezzük magunkat, újult erővel és motivációval felvértezve, hogy megtisztuljunk a korábbi engedékenységektől és a kanapéra vetett lábunkatól.
Az újév az az időszak is, amikor előbukkan a túlbuzgó, azonnali kielégülést kereső énünk, és túl hamar túl sokat sportolunk, hogy behozzuk a lemaradást.
A kimerítő izommunka, különösen egy inaktív időszakot követően, mechanikai és kémiai zavarokat okozhat az izomsejtek membránjában, ami az izomsejtek szétrobbanását váltja ki.
Fiziológus és sportorvos vagyok, aki az edzéssel összefüggő összeomlást tanulmányozza. Egyre több olyan vázizomszakadásos esetet látok és hallok, amelyek a test más részein is károsodást okoznak.
Ez az információ nem arra szolgál, hogy az embereket visszarettentse a kanapéra.
Az esetek kiemelésének legfontosabb tanulsága az, hogy emlékeztessük a sportolókat, edzőket és egyszerű halandókat arra, hogy az edzési ingerre adott kívánt élettani válaszhoz fokozatos felépülési időszakra és az edzések közötti regenerációs időszakra egyaránt szükség van.
Több mint izomsérülés
A vázizomsejtek megrepedésének orvosi megnevezése a “rhabdomiolízis”, vagy röviden “rhabdo”. Amikor az izomsejtek megrepednek vagy felrobbannak, a sejten belüli tartalom a véráramba kerül. Ezek a sejttartalmak közé tartoznak az enzimek, például a kreatin-kináz; az elektrolitok, például a kálium; és a fehérjék, például a mioglobin.
A mioglobin különösen nagy, vörös fehérje, amely elzárhatja a vese szűrőrendszerét, vagyis a vesetubulusokat, amelyek a vese vízvezetékként szolgálnak.
Az is disszociálhat toxikus melléktermékekre, amelyek károsítják a vesét. Ritka esetekben a véráramban lévő túl sok mioglobin teljesen leállíthatja a veseműködést, ahogy ez egy 27 éves maratonfutóval történt, aki veseelégtelenségben halt meg.
Egy egyetemi úszókon végzett vizsgálatunkban a rabdomiolízis egy csoportját láttuk, amelyben 34 úszóból hatan kerültek kórházba, miután részt vettek egy körülbelül 20 perces “karversenyen”, hogy megnézzék, hány húzódzkodást, evezést és fekvenyomást tudnak elvégezni.
A “tüneteket okozó rhabdomydomyoda”, vagyis az orvosi kezelést igénylő esetek a jelek szerint aggasztó mértékben szaporodnak a főiskolai sportcsapatokon belül, a jellegzetes megjelenés a januári edzésre a szezon végi ünnepi szünet után visszatérő futballistáknál figyelhető meg.
Mostanáig 17 csapat rhabdo esete fordult elő a “túl sok, túl hamar, túl gyorsan” végzett munka miatt, és számos sportágat érint, mint például a futball, úszás, lacrosse, futball, atlétika, kosárlabda, softball, röplabda és golf.
A nem versenyszerűen sportolók is érintettek
Szóval, mi a helyzet velünk, egyszerű halandókkal, akik megpróbálnak újra formába lendülni? Bármilyen új vagy túlzott fizikai tevékenység tüneti rhabdót okozhat.
A túlzott kertészkedés, a súlyemelés, a CrossFit típusú tevékenységek és még a hadsereg rutinszerű fizikai alkalmassági tesztje is kiváltott már tüneti rhabdót vesekárosodással.
A spinning után több mint 90 rhabdós esetet dokumentáltak, míg Tajvanon 119 középiskolás diák került a sürgősségi osztályra, miután a tanáruk öt perc alatt 120 fekvőtámaszt kellett teljesíteniük.
A káros izomsejt-szakadás tehát bármilyen mértékű, öt perctől 36 óráig tartó túlzásba vitt és/vagy nem megszokott fizikai aktivitás után bekövetkezhet.
A fokozatos edzés és a megfelelő regeneráció együttesen lehetővé teszi a kedvező izmos, kardiovaszkuláris és testösszetétel-adaptációk kialakulását, például az izomépítést, a fittség növelését és a testzsírvesztést.
Kutatásaink megerősítik, hogy az izomsejtmembránok teljes alkalmazkodásához az edzési stresszhez kéthetes fokozatos bevezetés szükséges az edzésbe egy kihagyás után.
A szubklinikai rhabdo, vagyis az akut vesekárosodás vagy legyengítő tünetek nélküli izomlebontás gyakori, és az edzésre adott tipikus választ jelenti, amely nem igényel orvosi kezelést.
Az egy-két napon belül az alábbi jelekkel vagy tünetekkel járó kemény edzés azonban, különösen a munkabeszüntetést követően, megfelelő orvosi vizsgálatot igényel:
- kínzó izomfájdalom, amely idővel nem múlik el
- az izomduzzanat mozgáskorlátozással
- hányinger vagy hányás, vagy mindkettő
- nagyon sötét (kólaszerű) vagy ritkás vizelet.
Vannak olyan kockázati tényezők, amelyek növelik a rhabdo kialakulásának valószínűségét edzés után. Ezek a kockázati tényezők közé tartozik a hőségben végzett edzés, a dehidratáció vagy túlhidratáció, a mértéktelen ivás, a túlzott kávéfogyasztás, a szélsőséges táplálkozási szokások (vegetáriánus vagy fehérjedús) és a sarlósejtes tulajdonság birtoklása.
Férfiaknál és nőknél egyaránt kialakulhat tüneteket okozó rhabdo, bár férfiaknál több esetet látunk. A kisebb karizmok – egyelőre tisztázatlan okokból – hajlamosabbnak tűnnek a szakadásra öt-30 perces edzés után, mint a nagyobb lábizmok.
Noha a tüneteket okozó rabdomiolízis nem ritka, a testmozgás e sürgős szövődményét mindenkinek szem előtt kell tartania, mivel az esetek száma növekszik. Mi edzők, trénerek, tudósok, gyakorló orvosok és mások arra bátorítunk mindenkit, hogy élvezze a rendszeres testedzés örömeit és előnyeit.
Mindamellett óva intünk a túl korai, túl sok edzéstől. Az önmaga (vagy az edző által) okozott vázizomsejt-robbanások teljes mértékben megelőzhetők az okos, élettanilag megalapozott edzésmódszerek betartásával.
Tamara Hew-Butler, a Wayne Állami Egyetem edzés- és sporttudományi docense.
Ez a cikk a The Conversation című folyóiratban jelent meg újra a Creative Commons licenc alapján. Olvassa el az eredeti cikket.