Amelia Earhart eltűnése a világ körüli repülési kísérlete során több mint 80 éve foglalkoztatja a történészeket és az összeesküvés-elméleteket vallókat. Egy szervezet most azt sugallja, hogy sorsát talán óriás rákok pecsételték meg.
A Nemzetközi Csoport a Történelmi Repülőgépek Felkutatásáért (TIGHAR) úgy véli, hogy Amelia Earhart és navigátora, Fred Noonan talán Nikumaroro szigetén szállt le a gépükkel, amikor nem találták meg a célpontot, a Howland-szigetet, és hogy Nikumaroro endemikus rákjai szerepet játszhattak a rejtély kialakulásában.
A National Geographic szerint több nyom is alátámasztja a TIGHAR elméletét. A Nikumaroro partjait ölelő nagy zátony kedvez a repülőgépek vészleszállásának. 1940-ben – mindössze három évvel Earhart eltűnése után – brit telepesek 13 emberi csontot találtak egy renfa alatt a szigeten, és elszállították őket a Fidzsi-szigetekre, ahol elvesztek. A kolónia adminisztrátora, Gerald Gallagher táviratot küldött vissza Angliába, amelyben azt állította, hogy ez Earhart csontváza. Aztán 2001-ben a kutatók amerikai gyártmányú leleteket fedeztek fel a ren-fa körül, köztük egy bicskát, egy női kézitáskát, egy cipzárt és üvegedényeket. A szálak 2017-ben tovább sűrűsödtek, amikor négy törvényszéki csontszimatoló kutya mindegyike azt jelezte, hogy valóban egy ember halt meg a helyszínen, bár az ásatóknak nem sikerült több bizonyítékot kiásniuk.
Ha az a 13 csont a ren-fa alatt valóban a szerencsétlen hajótörötté volt, hol vannak a többi maradványai? Tom King, a TIGHAR korábbi vezető régésze szerint a kókuszrákok adhatnak választ erre a kérdésre.
Nikumaroro több ezer ilyen kolosszális élőlénynek ad otthont, amelyek ijesztően nagyra nőhetnek, akár 3 láb szélesek és 9 kilósak is lehetnek. Néha rablóráknak is nevezik őket, mert előszeretettel menekülnek el olyan tárgyakkal, amelyeknek ételszaguk van, és gyakorlatilag bármit megesznek – kókuszdiót, gyümölcsöt, madarakat, rágcsálókat, más rákokat, saját eldobott testrészeiket és hullákat.
Nem ésszerűtlen tehát a gondolat, hogy a kókuszrákok talán Earhart holttestéből lakmároztak, majd hazavitték a csontjait. Az elméletet tesztelő egyik kísérletben a TIGHAR kutatói egy sertéstetemet helyeztek el a szigeten, és lefilmezték az utóhatást. A kókuszrákok kis szamócás remeterákok segítségével két hét alatt csontig lecsupaszították a sertést. Egy év elteltével a csontok egy részét 60 lábnyira vontatták el a tetem eredeti helyétől, néhányat pedig egyáltalán nem találtak meg.
King úgy véli, hogy Earhart hiányzó 193 csontja a különböző kókuszrákok odúiban rejtőzhet. A sertéskísérlethez hasonlóan a rákok is szétszórhatták Earhart néhány csontját több tucat méterrel arrébb, de lehet, hogy nem az összeset – elvégre a törvényszéki kutyák olyan csontokat is kiszagoltak a renfa közelében, amelyeket még nem találtak meg. Jelenleg a TIGHAR a Canine Forensics Alapítvánnyal együttműködve dolgozik a terület további feltárásán.
Míg további válaszokra várunk, merüljünk el ezekben a további elméletekben Earhart eltűnésével kapcsolatban.