Örvénygalaxis profil
Megnevezés: Csillagkép: 160 milliárd naptömeg
Csillagkép: A csillagok becsült száma: 100 milliárd
Tények az Örvénygalaxisról
– Charles Messier volt az első, aki felfedezte az Örvénygalaxist. 1773-ban tette felfedezését, amikor az éjszakai égboltot térképezte fel, olyan objektumok után kutatva, amelyeket mások üstökösöknek vélhettek.
– Willian Parsons, a Birr kastélyban dolgozó ír csillagász volt az első, aki felfedezte a galaxis spirális jellegét, valamint a szomszédos törpegalaxis maradványait.
– A két galaxis lassan összeolvad, és a folyamat már javában zajlik. A törpegalaxis eredeti alakja már nem látható, és az Örvénygalaxis mindkét spirálkarját elferdítette az esemény.
Az egyesülés a galaxis közepén robbanásszerű csillagtermelést indított el, mivel a törpegalaxis hatalmas mennyiségű nyersanyagot szolgáltat.
– Az Örvénygalaxis szívében egy szupermasszív fekete lyuk található, hasonlóan ahhoz, amely a Tejútrendszer közepén található. Az Örvénygalaxis fekete lyukát porgyűrűk veszik körül, amelyekből folyamatosan új csillagok keletkeznek. Az aktivitás elég nagy ahhoz, hogy a csillagászok a Whirlpoolt a Seyfert-galaxisok közé sorolják.
– A Whirlpool-galaxis kísérő törpegalaxisa az M51b elnevezést kapta, mivel végül teljesen beolvad az M51-be, vagyis a felfedezőjéről elnevezett Messier 51-be. Az M51a és az M51b még nem olvadtak össze teljesen, és egy porból és gázból álló híd köti össze őket.
Egy mélyreható pillantás az Örvénygalaxisra
Az Örvénygalaxis bizonyos értelemben arra volt ítélve, hogy az ember által ismert egyik leghíresebb galaxis legyen. A galaxis a Canes Venatici (Vadászkutyák) csillagkép része, és ha megfelelő távcsővel nézzük, a spirálnak a Föld felé néző oldala jól látható. Az égbolt egyik legfényesebb objektuma, és a legegyszerűbb távcsövekkel és távcsövekkel is könnyen megtalálható. Nem csak ez, hanem szabad szemmel is látható.
Az Örvénygalaxis nemcsak az első volt, amit a maga nemében azonosítottak, hanem a csillagászok körében továbbra is az egyik legnépszerűbb tanulmányi téma. Ez az M51 vagy M51a jelű Whirlpool-galaxis és törpe szomszédja, az M51b közötti kölcsönhatásoknak köszönhető. A galaxispár március és május között látható a legjobban, és az északi féltekén élőknek lényegesen könnyebb dolguk lehet a pár felkutatásában.
Míg az Örvénygalaxist először 1773-ban fedezték fel, addig a törpe kísérőgalaxist csak közel egy évtizeddel később, 1781-ben írta le Pierre Méchain. Ahhoz, hogy az M51-et szabad szemmel megtaláljuk az égbolton, egyszerűen keressük meg a Canes Venatici csillagképet, a Nagy Medve nyélétől néhány fokra. Az M51 a csillagkép északkeleti határán található.
Az Örvénygalaxis szabad szemmel vagy akár távcsöves keresőn, akár távcsövön keresztül nézve nem tűnik többnek egy apró fénypontnál, és könnyen összetéveszthető egy helyi csillaggal. Egy 200 mm-es távcsővel felfedezhetjük az objektum meghatározó jellemzőit, amelyek közé tartozik egy nagy, halvány halo, amely egy jól körülhatárolt magterületet vesz körül. Nagyobb műszerekkel minden bizonnyal több részletet lehet előállítani, de a legtöbb szabványos, fogyasztói kategóriájú távcső nem felel meg ennek a célnak. Ha az amatőr csillagászok a galaxis egyes spirálkarjait szeretnék látni, legalább 300 mm-es távcsövet kell használniuk.
A Whirlpool-galaxis gyakori témája az asztrofotózásnak, mivel professzionális minőségű távcsövekkel teljes részletességgel ki lehet fújni, és az időzített expozíciók lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy fényesebb, részletesebb képeket kapjanak. Az Örvénygalaxis néhány leghíresebb képét a Hubble Űrteleszkóp készítette 2005 januárjában, amely nemcsak a spirálkarok alakjának részleteit mutatja, hanem a karokban megbúvó kozmikus struktúrákat is felfedezi.
A tudósok egyetértenek abban, hogy az M51 viszonylag elég közel van a Földhöz, de a távolságról viták folynak. A legelterjedtebb számadat 23 millió fényévre teszi a távolságot, de vannak 15 és 35 millió fényév közötti becslések is. A 23 millió fényévre vonatkozó becslés egy, az Örvénygalaxisban felrobbant szupernóvával kapcsolatban gyűjtött adatokból származik. Az ilyen események apró ingadozásokat okoznak abban, ahogyan a tudományos műszerek a kozmikus objektumokat észlelik, ami lehetőséget ad a kutatóknak, hogy kifinomultabb mérési technikákat alkalmazzanak.
Noha az Örvénygalaxist 1773-ban fedezték fel, csak 1845-ben kapta meg a valódi spirálgalaxis megjelölést. William Parsons, Rosse 3. grófja, elképesztő vagyonát arra használta fel, hogy beszerezze a világ eddigi legnagyobb optikai távcsövét, és a készülékkel megnézte az M51-et azzal a céllal, hogy felismerje annak valódi spirálgalaxis jellegét.