A benzodiazepinre, levetiracetamra vagy PB-re nem reagáló cluster-rohamok refrakternek tekinthetők, és agresszívebb kezelést igényelnek (Platt, 2014). A rövid hatású altatószerek a leggyakrabban használt szerek a rezisztens SE kezelésére, mivel gyors hatáskezdetűek, rövid felezési idejűek és az agyi anyagcsereráták csökkenését okozzák. Ezeket a gyógyszereket csak intenzív osztályon szabad alkalmazni, mivel folyamatos vérnyomás- és ideális esetben centrális vénás nyomásmonitorozásra van szükség. A propofol, a ketamin és a dexmedetomidin mindegyike hatásosnak bizonyult a refrakter sürgősségi rohamokkal küzdő állatok esetében, ha IV-ben, standard dózisban alkalmazzák (Platt, 2014).
Hosszan ható kezelés a clusteres esemény idején
A következő lehetőségeket otthoni terápiának kell tekinteni azon állatok esetében, amelyeknél ismertek a clusteres rohamok. A kezelések nem az állatorvosi ellátás és a tanácsadás elkerülésére szolgálnak, hanem olyan “helyben alkalmazható” terápiát kínálnak, amely megakadályozhatja a cluster-rohamok kialakulását, vagy legalábbis csökkentheti a 24 órán belül jelentkező rohamok számát. Mint ilyen, a tulajdonosoknak azt lehet tanácsolni, hogy az első roham idején próbálják meg az alábbi lehetőségek valamelyikét.
Orális klorazepát
A klorazepát (klorazepát-dikálium) egy benzodiazepin pro-drog, amely a GABA aktivitás fokozásával hat az agyban. A nyolcóránként 0,5 és 2 mg/kg közötti orális adagok szedációt és ataxiát eredményezhetnek, de ezek a tünetek a kezelés után három-négy nappal megszűnhetnek (Platt, 2014). Lényegében ez a gyógyszer egy rövid távú görcsoldó, amely szájon át adva hatékony lehet. Anekdotikusan ez a gyógyszer pulzáló terápiaként adható az állat által szedett fenntartó gyógyszeres kezelés kiegészítéseként, az ajánlott dózis alsó határán kezdve. Ennek a megközelítésnek a sikere attól függhet, hogy a tulajdonos mennyire tolerálja az ebből következő szedációt, és hogy az első rohamesemény alapján meg lehet-e jósolni a clustert (Platt, 2014). A kezelés időtartama rövid lehet (egy-három nap). A szerző nem javasolja a gyógyszer alkalmazását fenobarbitált kapó kutyáknál vagy macskáknál, hacsak nem feltétlenül szükséges.
Orális vagy rektális levetiracetam
A levetiracetam farmakokinetikája kedvezőnek tűnik a CS alatti orális adagolás esetén. Az orális adagolás biológiai hasznosulása közel 100 százalékos. A levetiracetam intervallumos vagy pulzáló orális adagolási séma alkalmazása alkalmazható, mint az otthoni klaszteres rohamok kezelésében. Ha az állat már fenobarbitált kap, a levetiracetam nagyobb dózisa javasolt (több mint 20mg/kg) (Packer és mtsai., 2015). A klorazepát alkalmazásához hasonlóan ebben a helyzetben ennek a megközelítésnek a sikere a klaszteraktivitás előrejelzésétől függhet, de ennek a gyógyszernek az esetében korlátozott lesz a szedáció, és a máj metabolizmusa nem jelent gondot. Egy dokumentált protokoll szerint a görcsroham bekövetkezése vagy a preiktális jelek tulajdonos általi felismerése után körülbelül 60mg/kg kezdeti adagot kell beadni, amelyet nyolcóránként körülbelül 20mg/kg követ, amíg 48 órán keresztül nem jelentkeznek görcsrohamok (Packer et al., 2015). Ha a kutyának már felírták ezt a gyógyszert a rohamok fenntartó kontrolljára, akkor alacsonyabb dózis is alkalmazható, amelyet a gyógyszer szedatív hatásaihoz kell igazítani; a szájon át 60mg/kg-ot kapó kutyák körülbelül 40%-a ataxiás és/vagy szedált lesz. A levetiracetam fenntartó terápia alternatívájaként valóban javasolták a levetiracetam impulzuskezelési protokoll alkalmazását, hogy megpróbálják csökkenteni a toleranciát, amely e gyógyszer hosszú távú alkalmazásakor jelentkezhet (Packer és mtsai., 2015).
A szájon át történő adagolást a gazdák otthon is könnyen alkalmazhatják. Az epilepsziás betegek posztiktális fázisa azonban károsíthatja a nyelési képességet, ami az aspirációs kockázat miatt megakadályozza ennek az útvonalnak a használatát, így késleltetve a kezelés megkezdését. Emiatt a gyógyszer rektális adagolását vizsgálták, és 40mg/kg-os adagolás esetén sikeresnek bizonyult a CS alkalmazása kutyáknál (Cagnotti et al., 2018; Cagnotti et al., 2019). Az esetek többségében a célplazmakoncentráció a gyors felszívódást követően a gyógyszer beadását követő 30 percen belül elérhető (Peters et al., 2014).