Útmutató kidolgozása
A fent említett területekre vonatkozó bizonyítékok átfogó felülvizsgálatát és értékelését a GRADE-módszertan alkalmazásával végeztük el, amikor csak lehetett. Három új szisztematikus áttekintést végeztek, amelyeket egy már közzétett áttekintés mellett használtak fel az egyes témakörökre vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésére. Egy ad hoc szakértői testület áttekintette az értékelt bizonyítékokat, tájékoztatást adott a további bizonyítékokról, és azonosította a jövőbeli kutatásokat igénylő bizonyítékhiányokat. A testület a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján az alábbiakban felsorolt következtetéseket fogalmazta meg.
Főbb következtetések
- A 9-valens HPV-vakcina hatékony a vakcina által lefedett további HPV-típusok, a 31, 33, 45, 52 és 58 (bizonyíték minősége: magas) és a HPV 6, 11, 16 és 18 (bizonyíték minősége: közvetlenség miatt mérsékelt) típusok által okozott tartós HPV-fertőzés és magas vagy rosszabb fokú méhnyakelváltozások megelőzésében 16-26 éves nőknél.
A 9-valens HPV-vakcina hatékony a HPV 6, 11, 16 és 18 típusok által okozott tartós HPV-fertőzések, genitális szemölcsök és magas fokú anális intraepiteliális elváltozások megelőzésében is (bizonyíték minősége: közvetlenség miatt mérsékelt) a 16-26 éves férfiak körében. Az immunogenitási adatok azt sugallják:- a 9-valens HPV-vakcina nem rosszabb, mint a négyvalens HPV-vakcina a HPV 6, 11, 16 és 18 típusával szemben;
- erősebb immunválasz a 9-valens HPV-vakcinában található további 31, 33, 45, 52 és 58 szerotípusokkal szemben, mint a négyvalens HPV-vakcinában;
- a 9-valens HPV-vakcina erősebb immunogenitása a vakcina szerotípusaival szemben a 9-15 éves férfiaknál és nőknél a 16-26 éves nőkhöz képest.
- A négyértékű HPV-vakcina csökkenti a tartós HPV-fertőzések, a genitális szemölcsök és a magas fokú anális intraepiteliális elváltozások kockázatát 16-26 éves férfiaknál (beleértve a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat) (bizonyíték minősége: magas), míg a kétértékű HPV-vakcina HPV-fertőzés és HPV-vel kapcsolatos betegségek elleni hatékonyságára vonatkozó adatokat nem találtunk férfiaknál. Az immunogenitási adatok azt sugallják:
- a férfiaknak beadott négyértékű és kétértékű HPV-vakcinák nem rosszabbak a nőkhöz képest;
- a 9-15 éves férfiaknak beadott négyértékű és kétértékű HPV-vakcinák nagyobb immunogenitása a 16-26 éves nőkhöz képest az egyes vakcinákban található specifikus HPV-típusok tekintetében.
- A szisztematikus felülvizsgálat által lefedett időszakban nem volt közvetlen bizonyíték a HPV-vakcináció hatékonyságára a HPV-vel kapcsolatos klinikai eredmények tekintetében a HIV-vel élő embereknél, bár 2018-ban és 2019-ben alacsony minőségű bizonyítékok váltak elérhetővé a négyértékű HPV-vakcina hatékonyságára a HPV tartós fertőzése és az orális HPV-fertőzés ellen.
- A költséghatékonysági elemzés érzékeny a kontextusra, és ideális esetben kontextus-specifikus vizsgálatokat kellene végezni az e területre vonatkozó döntéshozatalhoz. Az áttekintett költséghatékonysági modellek szerint, ha a nőknél a méhnyakbetegség megelőzése a prioritás, a férfiak hozzáadása a jelenlegi, csak nőknek szóló HPV-oltási programokhoz egyre költséghatékonyabbá válik, ha:
- tartósan alacsonyabb a védőoltási lefedettség a nők körében;
- alacsonyabb a vakcina költsége
A lányok körében a védőoltási lefedettség növelése azonban még mindig költséghatékonyabb elsődleges cél lehet.
Ha a HPV-oltási program célja a HPV-vel kapcsolatos betegségek általános megelőzése, akkor az általános HPV-oltás költséghatékonyabb lehet.
lehetséges közegészségügyi következmények
A vakcinából származó nagyobb előny és védelem vélhetően a serdülőkor előtti egyének immunizálásából származik, mivel a HPV-oltás hatékonyabb, ha a vakcinában szereplő HPV-típusokkal szemben naiv alanyoknak adják, és az immunogén válasz a megfigyelések szerint erősebb a serdülőkor előttiekben, mint a felnőttekben. A HPV-fertőzés és -betegség magasabb kockázatának kitett személyek, többek között, de nem kizárólagosan a HIV-fertőzöttek és a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak is profitálhatnak a vakcinázásból, annak ellenére, hogy a vakcinákban szereplő HPV-típusoknak való kitettség nagyobb kockázata vagy az alacsonyabb immunválasz miatt esetleg alacsonyabb a vakcina hatékonysága.
A vakcinázási programok tekintetében az egyetemes (azaz a nemek szempontjából semleges) vakcinázási stratégia több forrást igényel, de valószínűleg rugalmasabb állományvédelmet biztosít alacsonyabb vakcinázási szintek mellett. Emellett a HPV-viroprevalencia és -forgalom erőteljesebb csökkenéséhez vezethet, és a közvetlen védelemhez való egyenlőbb hozzáférés biztosításával hatékonyabban védhet minden kockázati csoportot.
A serdülőkor előtti lányok kizárólag női HPV-oltása a jelenlegi oltóanyagköltségek mellett valószínűleg költséghatékonyabb, de nem védi kellőképpen a férfiakkal szexuális kapcsolatot folytató férfiakat. Kevésbé igazságos és kevésbé ellenálló az oltási hajlandóság hirtelen visszaesésével szemben.
Ha az oltási hajlandóság alacsonyabb bizonyos lakossági alcsoportokban (földrajzi régió, etnikai hovatartozás, társadalmi-gazdasági státusz és vallás szempontjából), célszerű lehet az erőforrásokat az oltási hajlandóság növelésére irányítani ezen alulolt csoportok körében. Az egyes népességcsoportok eltérő szexuális keveredési mintái valójában kizárhatnak egyes kisebbségi csoportokat a beavatkozás előnyeiből (pl. ha a szexuális partnereket főként ugyanabból a népességi alcsoportból választják). Bármely ilyen csoport megcélzása megfontolandó lehetőség a hozzáférés egyenlőségének biztosítása és a HPV-oltási program hatékonyságának javítása érdekében.
A HPV-oltással kapcsolatos egyes azonosított kutatási hiányosságokra vonatkozóan a folyamatban lévő tanulmányok fognak bizonyítékot szolgáltatni, és lehetővé teszik ezen iránymutatás kiegészítését és frissítését.
Az iránymutatás kiegészítését és frissítését.