Myelotoxicitás
Az esetek 0,3-0,6%-ában jelentettek agranulocitózist, amelynek tüneteiről (szájgyulladás, torokgyulladás, láz) a beteget a kezelés megkezdése előtt tájékoztatni kell. Általában a kezelés első heteiben jelentkezik, de a kezelés megkezdése után több hónappal és a kezelés újbóli megkezdése után is jelentkezhet. A vérkép szoros ellenőrzése javasolt a kezelés megkezdése előtt és után, különösen a már meglévő enyhe granulocitopénia esetén. Ha ezen hatások bármelyikét észleli, különösen a kezelés első heteiben, a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak orvosukhoz teljes vérkép készítése céljából. Ha agranulocitózis igazolódik, a gyógyszert abba kell hagyni.
A javasolt adagok mellett egyéb myelotoxikus mellékhatások előfordulása ritka. Gyakran számoltak be róluk, amikor nagyon nagy dózisú tiamazolt (körülbelül napi 120 mg) adtak. Az ilyen dózisokat speciális jelzésekre (a betegség súlyos formái, tirotoxikus krízisek) kell fenntartani. A tiamazol-kezelés során fellépő csontvelő-toxicitások a gyógyszer abbahagyását és szükség esetén egy másik csoportba tartozó pajzsmirigyellenes gyógyszerre való átállást teszik szükségessé.
Májelváltozások
A májelváltozások általában reverzibilis folyamatok, bár a gyógyulási időszak hosszú lehet, ezért nagyon fontos a korai felismerés a kezelés kezdetén elvégzett alapvető májvizsgálattal, valamint e paraméterek ellenőrzése a kezelés első hónapjaiban. Májműködési zavarra utaló tünetek (étvágytalanság, viszketés és fájdalom a jobb felső kvadránsban) esetén a májfunkciót azonnal meg kell vizsgálni. A kezelést a májműködési zavar bármely jele, beleértve a normálérték felső határának háromszorosát elérő transzaminázszintet, előtt abba kell hagyni.
Tiamazol és hypothyreosis
Tiamazol csak rövid távú kezelésre és gondos ellenőrzés mellett alkalmazható nagy göbben szenvedő, légcsőnyomást mutató betegeknél a göb növekedésének veszélye miatt.
Túlzott adagok szubklinikai vagy klinikai hypothyreosist és göb növekedést okozhatnak a TSH emelkedése miatt. Ezért a tiamazol adagját csökkenteni kell, amint az euthyreoid metabolikus státusz elérése megtörténik, és szükség esetén további levothyroxint kell adni. Nem célszerű a tiamazolt teljesen abbahagyni és csak levotiroxinnal folytatni.
A tiamazol-kezelés során a TSH-gátlás ellenére a golyva növekedése az alapbetegség következménye, és nem előzhető meg további levotiroxinkezeléssel.
Az esetek kis százalékában a pajzsmirigyellenes kezelés után további ablatív intézkedések nélkül késői hypothyreosis léphet fel. Ez valószínűleg nem a gyógyszer mellékhatása, hanem a pajzsmirigy parenchimában az alapbetegség következtében kialakuló gyulladásos és destruktív folyamat.
A pajzsmirigy túlműködésben a kórosan megnövekedett energiafogyasztás csökkenése a tiamazol-kezelés során súlygyarapodást okozhat. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a klinikai kép javulása az energiabevitel normalizálódását jelzi.
Endokrin orbitopátia
A normális TSH-koncentráció elengedhetetlen az endokrin orbitopátia kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázatának minimalizálásához. Ez az állapot azonban gyakran független a pajzsmirigybetegség előrehaladásától. Egy ilyen szövődmény nem indokolja a kezelési séma megváltoztatását.
Tioamid
A tioamid-származékok csökkenthetik a pajzsmirigyszövet sugárérzékenységét. Az autonóm adenomák tervezett radiojód-kezelésében kerülni kell a paraganglionáris szövetek előkezeléssel történő aktiválását.
A szülőképes korú nőknek és a terhes nőknek
A szülőképes korú nőknek a kezelés alatt hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk.
A tiamazol terhes nőknél történő alkalmazását az előny/kockázat arány egyéni értékelésén kell alapulnia. Ha a tiamazolt terhesség alatt alkalmazzák, a minimálisan hatékony dózist kell alkalmazni pajzsmirigyhormonok további adagolása nélkül. Szoros anyai, magzati és újszülöttkori megfigyelés indokolt (lásd 4.6. pont).
A bőr és a bőr alatti szövetek mellékhatásai általában enyhék és gyakran megszűnnek a kezelés során, azonban a tiamazol nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknél korábban enyhe túlérzékenységi reakciók (pl. allergiás dermatitis, allergiás dermatitis, allergiás dermatitis) jelentkeztek.
A forgalomba hozatal után tiamazollal vagy annak karbimazol nevű prodrugjával kezelt betegeknél akut hasnyálmirigy-gyulladásról számoltak be. Akut hasnyálmirigy-gyulladás esetén a tiamazolt azonnal abba kell hagyni. A tiamazol nem adható olyan betegeknek, akiknek a kórtörténetében a tiamazol vagy a karbimazol nevű prodrugja beadása után akut hasnyálmirigy-gyulladás fordult elő. Az ismételt expozíció az akut hasnyálmirigy-gyulladás kiújulását eredményezheti, a kialakulásig eltelt idő csökkenésével.
.