Tudjuk, hogy a szárazföldi ökoszisztémákban a növények az egyetlen élőlények, amelyek képesek saját maguknak élelmet előállítani. Ez csak a klorofillnak és más pigmenteknek köszönhetően lehetséges, amelyek képesek befogni a napfény energiáját.
Ezzel az energiával és a szárazföldről származó tápanyagokkal (pl. nitrogén és foszfor), valamint a légkörből származó szén-dioxiddal szerves anyagot állítanak elő. A növények tehát termelők, és a tápláléklánc aljához tartoznak. Egészen a közelmúltig azt hitték, hogy ugyanez a rendszer működik a tavak és a tengerek esetében is, ahol a fitoplankton (mikroalgák) a zooplankton (mikroszkopikus állatok) táplálékául szolgálnak, amelyeket viszont a kis halak fogyasztanak, amelyeket a nagyobb halak, majd az ember és más csúcsragadozók esznek meg. A természet azonban tele van meglepetésekkel! Vannak olyan algafajok, amelyek egyszerre képesek “növényként” és “állatként” is viselkedni.
“Növényként” az algák saját maguk termelik meg táplálékukat, “állatként” pedig képesek más növényeket vagy akár saját legelőiket is megenni. Ezeket az organizmusokat mixotrófoknak nevezzük, táplálkozási stratégiájukat tehát mixotrófiának, más szóval mixotrófiának nevezzük: “vegyes táplálkozás”. Ez a kettős táplálkozási magatartás befolyásolja a fent említett tápláléklánc fogalmát. Összehasonlításképpen képzeljük el, hogy ahelyett, hogy a tehén megeszi a füvet, a fű megragadja és megeszi a tehenet.”
A Wanderson Carvalho tézisének egyik célja az volt, hogy két mixotróf fajnál számszerűsítse, mennyi nitrogénre és foszforra van szükségük, amikor “növényként”, illetve “állatként” viselkednek. Tápanyag- (nitrogén- és foszfor-) hiányos körülmények között például a mixotrófok képesek más algafajok fölé kerekedni azáltal, hogy megeszik azokat, vagy felhasználják a vízben oldott kevés rendelkezésre álló tápanyagot. Wanderson azt is megállapította, hogy az “állatokként való táplálkozás” a mixotrófok számára szénnel és energiával is szolgálhat, ha a fény alacsony vagy hiányzik.
Táplálék hiányában a mixotrófok a fotoszintetikus képességeiket használhatják a túléléshez, amíg ismét megfelelő zsákmány áll rendelkezésre. A mixotrófok csökkenthetik a versenyt, mivel versenytársaikkal és ragadozóikkal egyaránt táplálkozhatnak. A mixotrófok képesek túlélni a kedvezőtlen időszakokat, és emiatt sok mixotróf virágzást képez, így potenciálisan károsak lesznek a környezetre.
Wanderson Carvalho szakdolgozatának címe: “A mixotrófia szerepe a tengeri “fitoplankton” ökológiájában.”