A tanulmány résztvevői ébren és az alvás korai szakaszában (az alvás első szakaszában) könnyen észlelték a szagokat, de miután elaludtak, már nem. Az eredmények az érzékelési feldolgozás jelentős megváltozására utalnak az alvás függvényében.
“Az emberi szaglás nem tűnik elég érzékenynek és megbízhatónak ahhoz, hogy őrszemrendszerként működjön” – mondta Rachel S. Herz, a pszichológia adjunktusának vendégprofesszora és a “Minimális szaglóérzékelés alvás közben” című tanulmány egyik szerzője: Why Odor Alarms Will Not Work for Humans” című, a Sleep című folyóirat nemrégiben megjelent számában megjelent tanulmánya.
A kutatók két illat – az élvezetes borsmenta és a kellemetlen piridin – hatásait vizsgálták hat, a 20-as éveik elején járó résztvevőn.
A résztvevők két éjszakán át rugalmas állpántot viseltek, hogy ösztönözzék az orrlégzést. A kutatók egy léghígító készülékhez csatlakoztatott csövön keresztül mutatták be a szagokat. A szagokat mérsékelten mély kettes fázisú alvás, mély négyes fázisú alvás és REM (gyors szemmozgás) alvás közben tesztelték.
A borsmentára senki sem reagált alvás közben. Az intenzív és kellemetlen piridinre adott reakciók ritkák voltak, és nem ébresztettek fel egyetlen résztvevőt sem az alvás legmélyebb szakaszában. A piridin a kőszénkátrány egyik összetevője, és a tűzifa gyomirtására használják, így a szerzők szerint valószínűleg sok valódi tűz mellékterméke.
A hang azonban az alvási stádiumtól függetlenül felébresztette a résztvevőket. A mérsékelten hangos hallható hang gyakorlatilag minden alkalommal alvásból való felébredést eredményezett, amikor az illatok nem.
A legtöbb szag valamilyen mértékben stimulálja az emberek trigeminális idegét, ami az illat észlelése szempontjából lényeges. A vizsgálatban használt mindkét szag hasonló trigeminális erősségű volt, még akkor is, ha az egyik kellemes, a másik pedig magas koncentrációban averzív volt.
“Ahogy a mondás tartja” – mondta a tanulmány társszerzője, Mary A. Carskadon – “felébredünk és érezzük a kávé illatát, nem pedig fordítva”. Carksadon a Brown Medical School pszichiátria és emberi viselkedés professzora, valamint az E.P. Bradley Kórház kronobiológiai igazgatója.
A kutatást a Grass Foundation Trustee Grant támogatta, és az E.P. Bradley Kórház intézményi felülvizsgálati bizottsága hagyta jóvá.