10 orvosi állapot, amely hamisnak hangzik, de valójában valódi

Vérfarkas-szindróma (más néven hipertrichózis vagy Ambras-szindróma)

A Vérfarkas-szindrómának nevezett ritka bőrbetegségben szenvedő emberek bizonyos vonásai hasonlíthatnak a mitikus lényekre, amelyekről az állapot a nevét kapta. A Genetic and Rare Diseases Information Center szerint az Ambras-szindróma, ahogyan az állapotot nevezik, tünetei közé tartozik a túlzott szőrnövekedés az egész testen, kivéve a tenyereken és a talpakon. Ide tartozik az arc és a fülek finom szőrzete is.

Az állapot azt is okozhatja, hogy az illetőnek háromszög alakú arca, gömbölyded orra és foghiánya van. Az Ambras-szindróma genetikai betegség, és dominánsan öröklődik, így ha egy gyermek egyik szülője ebben a szindrómában szenved, a gyermek örökölheti azt.

Az arc vaksága (más néven prosopagnosia)

A “prosopagnosia” szó a görög “prósopo”, azaz “arc” és “agnōsia”, azaz “tudatlanság” szavakból ered. Sokan közülünk könnyen elfelejtik a neveket, de az arcvakságban szenvedő emberek még az ismerős arcok azonosításával vagy az emberek megkülönböztetésével is küszködhetnek. Az állapotnak különböző fokozatai vannak, és azok, akiknek súlyos formája van, képtelenek lehetnek megkülönböztetni egy arcot egy másik tárgytól, vagy felismerni saját arcukat.

Az arcvakság nem függ össze az általános feledékenységgel vagy memóriavesztéssel. A NINDS szerint előfordulhat agysérülés, neurodegeneratív betegségek vagy stroke következtében. Vannak veleszületett proszopagnóziás esetek is, ami azt jelenti, hogy az emberek születhetnek ezzel a rendellenességgel.

Sleeping Beauty Syndrome (más néven Kleine-Levin Syndrome)

A hosszú ideig öntudatlan hercegnőhöz hasonlóan a Csipkerózsika-szindrómának nevezett neurológiai betegségben szenvedők is tapasztalják a túlzott alvás időszakát. Ezek az epizódok akár napi 20 órán át is tarthatnak, és a rohamok napokig, sőt hetekig is eltarthatnak a National Institute of Neurological Disorders and Stroke (NINDS) szerint. Ezeket a hosszan tartó alvási epizódokat influenzaszerű tünetek követhetik, és amikor ébren vannak, az ebben a szindrómában szenvedők különböző furcsa viselkedési formákat mutathatnak, beleértve a túlzott evést, a hallucinációkat vagy a gyerekes viselkedést.

A NINDS szerint azonban a név által megidézett hercegnővel ellentétben a betegségben szenvedők 70 százaléka serdülő férfi. A Kleine-Levin-szindróma kezelésére stimuláns gyógyszereket használnak, és az epizódok általában elmúlnak, amint az illető eléri a felnőttkort.

Mad Cow Disease (Bovine Spongiform Encephalopathy)

Az emberek nem kaphatják el a kergemarhakórt; ez a betegség a tehenek agyát és gerincvelőjét érinti. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal szerint azért nevezik “kergemarhának”, mert a fertőzött tehenek erőszakosan vagy idegesen viselkedhetnek. A betegséget helyesen szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának, azaz BSE-nek nevezik. Az 1990-es évek közepén azonban egy új, a kergemarhakórral rokon betegséget fedeztek fel, amelyet variáns Creutzfeldt-Jakob-kórnak (vCJD) neveztek el. A kergemarhakórhoz hasonlóan a vCJD is halálos kimenetelű, degeneratív agyi rendellenesség. A Creutzfeldt-Jakob-kór más típusaitól, például a betegség családi formájától eltérően, amelyet génmutáció okoz és öröklődik, a CJD variáns formáját a BSE-vel fertőzött tehén központi idegrendszeri szövetével szennyezett élelmiszer fogyasztása okozhatja. A NINDS megjegyzi, hogy nincs közvetlen bizonyíték a BSE-vel fertőzött szarvasmarhákból származó marhahús fogyasztása és a vCJD kialakulása közötti kapcsolatra, de mind az említett ügynökség, mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint erős a bizonyíték a BSE és a vCJD közötti kapcsolatra.

Alien Hand Syndrome

Alien Hand Syndrome (AHS) valamely végtag, általában a kéz akaratlan, célzottnak vagy funkcionálisnak tűnő mozgásával jellemezhető. Az ebben a mozgászavarban szenvedők azt is érezhetik, hogy a végtag nem a testük része.

A Tremor and Other Hyperkinetic Movements című folyóiratban megjelent, az AHS-szindrómával kapcsolatos kutatások metaanalízisének szerzői azt írták: “Néha a végtagot megszemélyesítik: a betegek elnevezték idegen kezüket”. Az AHS gyakori okai közé tartoznak a stroke, az agydaganatok és a neurodegeneratív betegségek. A kezelések közé tartozhat botoxinjekció (amely átmenetileg gyengítheti az izmokat), kognitív viselkedésterápia és az érintett kéz elvonása egy tárgy megfogásával. Amint azt a “Dr. Strangelove” című filmben láttuk, beszámoltak arról, hogy az ebben a szindrómában szenvedő emberek megütötték vagy megpróbálták megfojtani magukat.

Kőemberkór (más néven Fibrodysplasia Ossificans Progressiva)

A kőemberkór a kötőszövet olyan rendellenessége, amelyben a szalagok, inak vagy a vázizmok lényegében csonttá alakulnak. Azok az emberek, akiknek ez az állapotuk van, amelyet helyesen fibrodysplasia ossificans progressiva (FOP) néven emlegetnek, képtelenek lehetnek mozogni, és étkezési és légzési nehézségek alakulhatnak ki, mivel az ízületeik a helyükre rögzülnek.

A rendellenesség első tünete, amely az embereknél általában kialakul, a szabálytalan nagylábujjak, ami a Ritka Rendellenességek Nemzeti Szervezete szerint már születéskor jelentkezhet. Idővel a FOP előrehalad, általában a nyaktól és a vállaktól lefelé, az amerikai National Library of Medicine szerint. A betegségben szenvedőknél az izmok sérülései vagy bizonyos betegségek duzzanatot és gyulladást válthatnak ki, ami aztán több szövet csonttá alakulását okozhatja.

Imposter-szindróma

Az imposter-szindróma nem hivatalos diagnózis, hanem Pauline Rose Clance és Suzanne Imes pszichológusok által 1978-ban kitalált kifejezés. A Psychotherapy Theory, Research and Practice című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók mutatták be a világnak ezt a szindrómát, a rendkívül sikeres nőknél jelentkező alkalmatlanságérzésként írva le.

Azóta felismerték, hogy férfiaknál is előfordulhat ez az állapot, de Clance és Imes eredeti kutatása szerint nőknél gyakoribbnak tűnik. Az ebben a szindrómában szenvedők úgy érzik, hogy nem felelnek meg az elért eredményeiknek, ezért úgy érzik, hogy “imposztorok” a saját életükben. Például azt hihetik, hogy tévedésből vagy szerencsével jutottak be egy előkelő iskolába, vagy hogy szakmai sikerük csupán annak köszönhető, hogy mások túlértékelik képességeiket.

Sétáló hulla szindróma (más néven Cotard-téveszme vagy Cotard-szindróma)

Ezt a neuropszichológiai rendellenességet először az 1880-as években írta le Jules Cotard neurológus. Az érintett személy azt hiszi, hogy halott vagy lelketlen, vagy hogy testének (ép) részei hiányoznak, például szervek vagy vér.”

A Cotard-szindróma egyik áttekintése szerint gyakran fordul elő súlyos depresszióban szenvedő betegeknél. A kulturális hiedelmek, például a folklór olyan lényekről, amelyek szerveket vesznek el vagy nem érzékelhető módon halált okoznak, szintén hozzájárulhatnak ehhez a ritka rendellenességhez. Az Iranian Journal of Psychiatry and Behavioral Sciences című folyóiratban 2013-ban közzétett jelentés részletezi egy szülés utáni depresszióban szenvedő nő esetét, aki azt hitte, hogy egy perzsa szellem, az úgynevezett “Aal” támadása miatt haldoklik. Az ebben a zavarban szenvedő emberek olyan erősen hihetnek a halálukban, hogy éheztetik magukat.

Húsevő baktériumok (más néven nekrotizáló fasciitis)

A húsevő baktérium pontosan az, aminek hangzik, egy bakteriális bőrfertőzés, amely felfalja az izmokat, ereket, idegeket és zsírt körülvevő, fasciának nevezett lágyrészeket. A fascia közelében lévő szöveteket is károsítja. Sokféle baktérium okozhatja ezt a fertőzést, de az A csoportú streptococcus (Streptococcus) a leggyakoribb okozó. A fertőzés gyorsan terjedhet és halálos lehet, de ha korán elkapják, antibiotikumokkal és műtéttel kezelhető.

A Centers for Disease Control and Prevention szerint a necrotizáló fasciitis ritka, különösen az egészséges emberek körében. Azoknak, akik el akarják kerülni, megfelelő sebellátást kell gyakorolniuk, és távol kell maradniuk a pezsgőfürdőtől, az úszómedencétől és a természetes vízfelületektől (mint a tavak, folyók és óceánok), ha nyílt sebük vagy fertőzésük van.

Alice Csodaországban szindróma

Egy 1955-ös Canadian Medical Association Journal(CMAJ) cikkben elnevezett szindróma gyakran fordul elő migrénes fejfájásban és epilepsziában szenvedő embereknél. Az ebben az állapotban szenvedő embereknek torz látásuk vagy érzékelésük lehet, ami miatt úgy tűnhet, hogy testrészeik sokkal nagyobbak vagy kisebbek a vártnál, vagy hogy egy testrész magasabb vagy alacsonyabb, mint a valóságban.

A CMAJ cikke szerint a nevet is azért választották, mert Carroll migrént tapasztalt. Ezt a szindrómát vírusfertőzés vagy droghasználat is okozhatja.

Eredeti cikk a Live Science-en.