Igen, biszexuális emberek valóban léteznek, de semmivel sem több – vagy kevesebb – promiszkuitás, monogámia vagy határozatlanság, mint bárki más.
Büszke biszexuális férfiként évekig kellett navigálnom a bonyolult szürke területen, amelyet az identitásom elfoglal a szexualitás spektrumán. Az LMBTQ+ közösség által elért eredmények ellenére a biszexuálisokra még mindig zavartan – vagy egyenesen megvetéssel – tekintenek a melegek, leszbikusok és heterók egyaránt. Attól kezdve, hogy megkérdezik tőlem, hogy “már teljesen meleg vagyok-e”, egészen addig, hogy mások megkérdőjelezik a motivációimat, valószínűleg már mindent hallottam.
Sajnos, a biszexualitás létezését tagadók bináris gondolkodása végül mindenkit elnyom azáltal, hogy az identitással kapcsolatos, akár heteronormatív, akár homonormatív, megingathatatlan normákat tart fenn. Az, hogy valaki azonos neművel van intim kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy meleg vagy, ahogy az sem, hogy valaki ellenkező neművel van intim kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy hetero vagy – ez csak azt jelenti, hogy valahol a szexualitás gyönyörű, képlékeny spektrumában helyezkedsz el.
Íme, itt vagyunk a mi állítólag felvilágosult korunkban, és mégis, a bifóbia továbbra is fennáll. Nincs különösebb sorrend, íme néhány a legunalmasabb hazugságok közül, amelyeket a társadalomnak tényleg abba kellene hagynia a biszexuális emberekről.
1. A biszexuálisok nem léteznek.
Ez az első és legelterjedtebb hazugság a biszexualitással kapcsolatban. Egyesek egyszerűen nem tudják elképzelni azt a szexualitást, amelyben az egyének egynél több nemhez vonzódnak. Kipróbálhatod a vizeket, de végül választanod kell egy oldalt, tartja a gondolkodásmód. De a biszexuálisoknak nincs szükségük a tudományra – vagy a csak egy nemhez vonzódók jóváhagyására – annak bizonyítására, hogy léteznek.
2. A biszexuálisok csak egy fázison mennek keresztül.
Igen, igaz, hogy rengeteg meleg és leszbikus használta a biszexualitást arra, hogy enyhítse a konzervatív szülőknek való kitárulkozást. Sokan még az is lehet, hogy egy ideig bi-ként azonosították magukat, amíg még csak a saját orientációjuk értelmét keresték. És bár a coming out egy intenzíven személyes döntés, egyesek stratégiái nem érvényteleníthetik a többség identitását, akik számára a biszexualitás nem “ugródeszka” volt, hanem a végső, konkrét cél.
3. A biszexuálisok szexuálisan mohók.
A biszexuális emberek nem automatikusan promiszkuilisebbek, mint bármely más ember – legyen az meleg vagy hetero. Az, hogy valaki egynél több nemhez vonzódik, valóban több potenciális partnert biztosít, de nem növeli annak valószínűségét, hogy fizikailag vagy érzelmileg kötődjön az említett potenciális partnerhez. És ahogyan az eklektikus borízlés nem tesz alkoholistává, a biszexualitás nem tesz mohóvá.
4. A biszexuálisok csalók.
A csaló az csaló. A biszexuális emberek csalnak, ahogyan azok is, akik heterónak, melegnek, transznak vagy bármi másnak vallják magukat. Egy személy szexualitása vagy nemi identitása nem teszi csalóvá.
5. Minden biszexuális poliamor.
Míg a poliamoria elterjedtebbnek tűnhet a queer közösségben, nincsenek olyan konkrét adatok, amelyek a poliamoriát közvetlenebbül kötnék a biszexuálisokhoz, mint bármely más orientációjú emberekhez. Az ilyen típusú párkapcsolati struktúrára való törekvés nem kötődik egyetlen adott szexualitáshoz sem.
6. A biszexuálisok félnek az elköteleződéstől.
Az, hogy mindkét nemhez vonzódunk, nem függ össze az elköteleződéssel. Alan Cumming tavaly egy őszinte interjúban foglalkozott ezzel a tévhittel. “Egészséges szexuális étvágyam és fantáziám van” – mondta Cumming az Instinct magazinnak. “Még mindig biszexuálisként definiálom magam, annak ellenére, hogy Grant mellett döntöttem. Szexuálisan vonzódom a női alakhoz, még akkor is, ha férfival vagyok, és úgy érzem, hogy a biszexuálisoknak rossz hírük van.”
7. Minden nő biszexuális.
A nők szexualizálása nem ismer határokat a mai kortárs kultúrában. De csak azért, mert a mainstream média továbbra is kihasználja a női szexualitást egy átlátszó termékeladási kísérletben, nem jelenti azt, hogy minden nő mindkét irányba leng, a la Shakira és Rihanna a “Can’t Remember to Forget You”-ban. Sajnálom, Shakira, de nem vesszük meg, amit a csípőjével árul.
8. A biszexuálisok mindenhez vonzódnak, ami mozog.
Ó, kérem. Csak azért, mert valaki biszexuális, még nem jelenti azt, hogy nincsenek normái. Ez ugyanaz a logika, amit a homofób srácok arra használnak, hogy miért nem akarnak egy öltözőben lenni melegekkel. Azt kívánod, bárcsak a micsodádat néznénk, édesem.
9. A biszexuálisok csak a bináris nemekhez vonzódnak.”
Az elismert biszexuális aktivista Robyn Ochs (a képen) a biszexualitást úgy írja le, mint a lehetőséget, hogy “egynél több nemhez és/vagy nemhez tartozó emberekhez vonzódunk – romantikusan és/vagy szexuálisan -, nem feltétlenül egyszerre, nem feltétlenül ugyanolyan módon és nem feltétlenül ugyanolyan mértékben”. Tehát nem, ez nem a binaritásról szól, emberek.
10. A biszexuálisok terjesztik a HIV-et.
A férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak aránytalanul nagy HIV-fertőzési kockázatnak vannak kitéve. De ettől még a biszexuálisok nem terjesztik nagyobb valószínűséggel a betegséget – a megfelelő óvintézkedések megtétele szexuális irányultságtól függetlenül szükséges. Mindig védekezzen, és ismerje partnere és saját státuszát.
11. A biszexuálisok a hármasban élnek.
A hármasban élés nem jellemző a biszexuális életmódra – csupán egy lehetőség, mint bármely más szexuális lény számára.
12. A biszexuálisok eltörlése mítosz.
Sőt, a San Franciscó-i Emberi Jogi Bizottság 2011-ben 50 oldalas jelentést adott ki a biszexuálisok láthatatlanságáról az LMBT népességen belül, ami bizonyítja, hogy a jelenség él és virul. Ahogy a bizottság részletezte, az olyan szófordulatok, mint a “melegházasság” vagy a “homoszexualitás” nem inkluzívak, és kitörlik a biszexuális emberek identitását. És úgy tűnik, hogy még az inkluzivitásra törekvő nagy Pride-fesztiválok sem értik az üzenetet.
13. A biszexuálisok kis közösséget alkotnak.
2007-ben egy 768 magát leszbikusnak, melegnek és biszexuálisnak valló személy megkérdezésével készült felmérés szerint 48,9 százalékuk – közel a fele – biszexuálisnak vallotta magát. A biszexuálisok talán nem beszélnek annyit, mint leszbikus és meleg testvéreik, de ez valószínűleg inkább a tartósan fennálló stigmáknak köszönhető, mint a számok hiányának. Akár tetszik, akár nem, a biszexuális emberek itt vannak, és itt is maradnak.