1938. szeptember 30: A müncheni egyezmény

Amikor Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország 1938. szeptember 30-án a kora reggeli órákban aláírta a müncheni egyezményt, a nácik átvették Csehszlovákia Szudéta-vidékét, ahol a cseh határok mentén többnyire német nemzetiségűek éltek. A szerződés lehetővé tette Németország számára Csehszlovákia elfoglalását is, amit hivatalosan 1939. március 15-én meg is tettek. Csehszlovákia nem képviseltette magát azon a konferencián, amely az ország sorsáról döntött. A megállapodást utólag úgy tekintik, mint a náci Németországgal való háború elkerülésére tett sikertelen kísérletet.

A szudétanémetek megszólalnak

Az első világháború után az egykori Osztrák-Magyar Monarchián belül határokat húztak, és ezek a határok neheztelést és helyi konfliktusokat váltottak ki. Az első világháború utáni Csehszlovákiában élő német kisebbség függetlenségre vágyott, mivel nem volt megelégedve a két világháború közötti csehszlovákiai státuszával. Amikor Németország annektálta a Szudéta-vidéket, az ott élő 3,5 millió német többsége el volt ragadtatva. Konrad Henlein, aki maga is szudétanémet volt, 1935-re nácibarát Szudétanémet Pártját (SdP) Csehszlovákia második legnagyobb politikai pártjává építette. Nagy súrlódások alakultak ki a kormány és a párt között, amikor a csehszlovák kormányzat szemérmetlenül megtagadta a Szudéta-vidék autonómiáját, amely a karlsbadi program egyik követelése volt. 1938 folyamán Adolf Hitler támogatta a szudétanémetek azon törekvését, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki Németországgal. Hitler a szudétanémetek megsegítésére és Csehszlovákia elpusztítására törekedett.

Britannia, Franciaország és Németország nyomása

Míg Franciaország és az USA a háború elkerülésére törekedett, Nagy-Britannia támogatta a szudétanémetek szorult helyzetét. Csehszlovákia erősen támaszkodott Nagy-Britannia és Franciaország támogatására, de nem kaptak. Ellenkezőleg, Nagy-Britannia és Franciaország nyomást gyakorolt Csehszlovákiára, hogy engedjen a szudétanémetek követeléseinek. A csehszlovák kormányt azonban nem lehetett megingatni. Edvard Beneš csehszlovák elnök még a hadsereget is mozgósította. Mivel a németek azt akarták, hogy a nyugati hatalmak hagyják cserben a cseheket, még abban az augusztusban, abban a hónapban, amikor Németország 750 000 katonát állított a csehszlovák határ mentén, kitalált beszámolókat jelentettek meg a sajtóban a németeket bántalmazó csehekről.

Kompromisszum és egy hangos “nem”

Beneš elnök belátta, hogy meg kell egyeznie. Engedett a Negyedik Tervnek, amely szinte minden német követelést érvényesített. A szudétanémetek azonban egy centit sem engedtek, és Hitler mögé álltak, amikor azt állította, hogy a csehszlovák kormány ki akarja irtani az összes szudétanémetet. A német ajkú kisebbség tüntetéseket tartott, amelyeket a rendőrségnek kellett feloszlatnia. Amikor Neville Chamberlain brit miniszterelnök, aki el akarta kerülni a háborút, találkozott Hitlerrel, a birodalmi vezető nem engedett. Inkább ragaszkodott ahhoz, hogy a Szudéta-vidék Németország része legyen. Végül Franciaország és Nagy-Britannia ultimátumot adott a csehszlovákoknak: engedjék át az összes, legalább 50 százalékban német lakosságú területet a Birodalomnak, cserébe azért a biztonságért, hogy Csehszlovákia független marad. Csehszlovákia hangos nemmel válaszolt.”

Még több követelés Hitlertől

Szeptember 21-én Csehszlovákia végül beleegyezett a Nagy-Britannia, Franciaország és Németország által támogatott követelésekbe. Néhány nappal korábban Benito Mussolini, az Olasz Nemzeti Fasiszta Párt vezetője támogatásáról biztosította a náci Németországot. Hitler azonban újabb követelésekkel állt elő, ezúttal a lengyelországi és magyarországi németekre koncentrálva. Amikor Chamberlain ismét találkozott Hitlerrel Németországban, Hitler nem köntörfalazott. El akarta pusztítani Csehszlovákiát és a cseheket. Később azonban Hitler beleegyezett, hogy csak a Szudéta-vidéket csatolja el, és nem hatol be más területekre, ha Csehszlovákia október 1-jéig megkezdi a német ajkú lakosság kitelepítését.

A müncheni egyezmény aláírása

A csehszlovákok harcba akartak bocsátkozni, és mozgósították a hadsereget. Negyedmillió elégedetlen cseh gyűlt össze a prágai Rudolfinum koncertterem előtt, ahol Klement Gottwald magas rangú kommunista tisztviselő szólt hozzájuk. Franciaország is mozgósítani kezdte csapatait a közelgő háborúra való tekintettel. Beneš elnök nem volt hajlandó háborút kezdeményezni a nyugati hatalmak támogatása nélkül. Bár Hitler azt követelte, hogy Csehszlovákia szeptember 28-ig adja át a Szudéta-vidéket, különben kitör a háború, a müncheni egyezményt csak szeptember 30-án hajnali fél kettőkor írták alá, bár szeptember 29-én keltezték. Az aláírók Hitler, Chamberlain brit, Édouard Daladier francia és Mussolini olasz miniszterelnök voltak. A Szudéta-vidék október 10-ig csatlakozik a Birodalomhoz, a többi terület sorsáról pedig egy nemzetközi bizottság dönt. Nagy-Britannia és Franciaország rábólintott, és közölte Csehszlovákiával, hogy egyedül kell harcolnia Németország ellen, vagy a müncheni egyezmény szerint kell cselekednie.

A müncheni egyezmény következményei: Csehszlovákia megszűnt létezni

1938 decemberére a Szudéta-vidék volt a Birodalom leginkább nácibarát régiója, mivel félmillió szudétanémet vállalta a náci párt tagságát. Daladier meg volt győződve arról, hogy a megállapodás nem fogja megbékíteni a nácikat, és hogy a katasztrófa még várat magára, míg Chamberlain úgy gondolta, hogy van ok az ünneplésre, tévesen meg volt győződve arról, hogy elérte a békét. A megállapodás aláírását követő napon Németország elfoglalta a Szudéta-vidéket. A csehszlovákok nem vágtak vissza. 1939. március 15-én Hitler megszállta Cseh- és Morvaországot, és Csehszlovákia megszűnt létezni. Szlovákia egy nappal korábban autonóm náci bábállam lett. Sok szudétanémet kapott munkát a Protektorátusban vagy a Gestapo ügynökeként, mert folyékonyan beszélt csehül. A függetlenségben reménykedő Észak-Ruténia Magyarországhoz került.

A megállapodás további következményei

A nyugati szövetségesek árulásától megdöbbenve Beneš elnök 1939. október 5-én lemondott, és hamarosan Londonba menekült, ahol száműzetésben lévő kormányt hozott létre. Az 1938. novemberi első bécsi döntésben Németország és Olaszország arra kötelezte Csehszlovákiát, hogy adja át Dél-Szlovákiát és Dél-Ruténiát Magyarországnak, míg Lengyelország átvette Český Těšín városát és környékét, valamint Észak-Szlovákia két régióját.

Felmenekültek, Karel Čapek és mások

Nem minden német lelkesedett azonban a birodalomban való életért. A megszállás előtt mintegy 30 000 német és 115 000 cseh menekült Csehszlovákia belsejébe. Amikor 1938. december 25-én meghalt a neves író, Karel Čapek, aki lelkesen támogatta a demokratikus eszméket, a prágai Nemzeti Színház megtagadta, hogy fekete zászlót tűzzön ki tiszteletére. A Cseh- és Morva Protektorátus létrehozása után a kommunista pártot betiltották és megfosztották tulajdonától. A kommunistákat a parlamentből is kizárták. A Felszabadult Színházat, amely antifasiszta előadásokat játszott a Jiří Voskovec és Jan Werich zseniális színészpáros jóvoltából, bezárták.

A háború kitör

Miután Németország 1939. szeptember 1-jén megszállta Lengyelországot, Chamberlain hadat üzent a náciknak. Megkezdődött a második világháború. Figyelemre méltó, hogy Nagy-Britannia és Franciaország Danzig miatt lépett be a háborúba. Lehet azzal érvelni, hogy több értelme volt egy olyan független országtól, mint Csehszlovákia, függeni, mint megtagadni Németországtól a Kelet-Poroszországba vezető folyosót. Talán rájöttek, hogy Hitlert semmi sem fogja megállítani.

A Beneš-dekrétumok

A háború után Beneš csehszlovák elnök érvényesítette az úgynevezett Beneš-dekrétumait, amelyek kimondták, hogy a cseh földön és Szlovákiában élő németeknek, magyaroknak, árulóknak és kollaboránsoknak kártalanítás nélkül le kell mondaniuk csehszlovák állampolgárságukról és vagyonukról. Ezenkívül 1945 és 1947 között mintegy hárommillió német és magyar nemzetiségű embert űztek ki az országból. A kitelepítés során mintegy 19 000 német lelte halálát, további 6000-et pedig meggyilkoltak. A vitatott Beneš-dekrétumok a mai napig hatályban vannak, és sok feszültséget okoznak Csehországon belül és külföldön. Bővebben a Benes-dekrétumokról.