20 csodálatos vers a szépségről annak minden formájában

Ki tudná jobban dicsérni a szépséget, mint a költők? Egy költő a nyelv és a ravasz szavak erejét a maximális érzelmi hatás érdekében hasznosítja, ahogy azt ebben a szépségről szóló versekből álló listában is láthatod. A szépségről szóló 20 rövid verset tartalmazó gyűjteményben olvasható versek a szépség minden aspektusát vizsgálják, a szépség megbecsülését, az alkotás aktusát, a szépség megtalálását a természetben, a szépség nyomát a szerelemben és a romantikában, valamint a szép testek pozitív elismerését.

“Bad Day at the Beauty Salon” by Maggie Estep

A szöveget itt olvashatja.

“Szépség” by Elinor Wylie

Ne mondd a szépségről, hogy jó,
vagy bármi más, csak szép,
vagy simuljon az erdei galambok szárnyához
A vad sirály szárnyaihoz.

Ne hívd gonosznak; ez a szó megérint

Megszállja, mint egy átok;
De ne szeresd túlságosan, túlságosan,
Mert az még rosszabb.

Ó, ő nem jó és nem rossz,
De ártatlan és vad!
Meghal, és meghal, akinek
gyermeki kemény szíve volt.

“Szépség a természetben” Arti Chopra

Minden virágban van egy vers,
minden fában egy szonett,
minden életben egy mese
ez csak neked szól…

minden patakban van egy líra,
mint sziklákon átrohan,
minden árnyalatban van egy óda,
mint a szerelmi csoda kibontakozik,

minden hangban van ritmus,
minden szívdobbanásban,
költészet van minden egyesülésben
és minden különvált párban

és ahogy van csoda
minden új élet teremtésében
úgy van szomorúság és sajnálat is,
a kimondatlan és ki nem mondott

csak figyelj a zenére
amit a füled nem hall,
csak feszítsd magad a dallamért
ami oly messze van és mégis oly közel

a teremtő csodája,
az isteni varázslat
ott van, hogy érezzük, mindannyian,
hogy hamarosan a tiéd és az enyém legyen

“A szépség rövid és erőszakos” írta Snehal Vadher

A szépség rövid és erőszakos
mint a fehér villám
a Nilgiri lassú és hirtelen
befont, mint a haja
egy reggel egy fürt
szőlő lógott minden
füle mellett
talán onnan jön, ahonnan
a gyermekhangok éhsége
megtörik az útjukat
felé. a kövek a lábam, melyek könnyűek és nehezek a gyaloglástól, az ösvény teljes és gyors, a folyó folyása erodálja a partokat a kanyargós vágyakozással, szelíden és gyengéden. kíméletlen
a napok az évek sziklái
az óriás által ledobott hegyről
le kell másznunk a hirtelen
szaggatott kékre

“A fekete szépsége” Margaret Burroughs

(május 22, 1965)

Amikor magunkra nézünk
Szemeken keresztül látjuk magunkat
Melyeket arra tanítottak
, hogy csak az átláthatatlan,
szépnek lássuk a számunkra szép bőrt, ami szép,
Szép nekünk a szemünk, ami világos,
Szép nekünk a hajunk, ami egyenes,
Szép nekünk az ajkunk, ami vékony,
A mi isteneink és istennőink
Opálos fehérségben ragyognak
És naponta imádjuk ezt a szentélyt.
Kegyetlen nekünk a szaténfekete bőrünk,
Kegyetlen nekünk a telt ajkunk,
Kegyetlen nekünk az éjfekete szemünk,
Kegyetlen nekünk a ropogó hajunk
Így utasítottuk el képmásunkat.
De ennek nem így kell lennie
Nekünk feketéknek újjá kell születnünk.
Tudd meg, hogy a feketéknek, mint más fajoknak
Megvan a maguk külön szépségük,
Tudd meg, hogy a sztyeppei éjszaka is szép.

“Egy nő szépsége” Audrey Hepburntől

A nő szépsége
nem a ruhákban rejlik,
Az alakban, amit hord,
vagy ahogy a haját fésüli.
A nő szépségét
a szeméből kell látni;
Mert az az ajtó a szívéhez,
Ahol a szerelem lakozik.
A nő szépsége
nem az arc anyajegyében van;
De a nő igazi szépségét,
a lelke tükrözi.
Ez a törődés, amit adni akar,
a szenvedély, amit mutat;
És a nő szépsége
az évek múlásával csak növekszik.

“Egy barna lány útmutatója a szépséghez” by Aranya Johar

“Haiku” by Fukuda Chiyo-Ni

tavaszi eső—
minden dolog a földön
szép lesz

“Meghaltam a szépségért – de kevés voltam” by Emily Dickinson

A szépségért haltam meg, de ritkán
igazítottak a sírban,
mikor valaki, aki az igazságért halt meg, egy szomszédos szobában feküdt
.

Halkan kérdezte, miért nem sikerült? 5
“A szépségért”, feleltem.
“És én az igazságért,
A kettő egy,
Mi testvérek vagyunk”, mondta.

És így, mint rokonok találkoztak egy éjjel,
Beszélgettünk a szobák között,10
Míg a moha el nem érte ajkunkat,
És el nem takarta nevünket.

“Az én népem” by Langston Hughes

Az éjszaka gyönyörű,
Így az én népem arca is.

A csillagok gyönyörűek,
Így az én népem szeme is.

Szép a nap is.
Szép népem lelke is.

“A szépségről” Khalil Gibran

És egy költő azt mondta: Beszélj nekünk a szépségről.
Az pedig így válaszolt:
Hol keressétek a szépséget, és hogyan
találjátok meg, hacsak nem ő maga a ti
utatok és vezetőitek?
És hogyan beszéljetek róla, hacsak
nem ő a ti beszédetek szövője?

A sértettek és a sértettek azt mondják:
“A szépség kedves és szelíd.
Mint egy fiatal anya, aki félig fél a
saját dicsőségétől, úgy jár közöttünk.”
A szenvedélyesek pedig azt mondják: “Nem, a szépség
hatalom és rettegés dolga.”
Mint a vihar, úgy rázza meg a földet
alattunk és az eget felettünk.”

A fáradtak és kimerültek azt mondják: “A szépség
a lágy suttogásé. Ő beszél a lelkünkben.”
Hangja enged a mi csöndünknek, mint egy halvány
fény, mely reszket az árnyéktól való félelemtől.”
De a nyugtalanok azt mondják: “Hallottuk őt
kiabálni a hegyek között,
és kiáltásaival együtt jött a
huhogás hangja, szárnycsapkodás és
oroszlánok üvöltése.”

A város őrzői éjjel azt mondják,
“A szépség a hajnallal kel fel
keletről.”
És délben a munkások és az út-
járók azt mondják: “Láttuk őt a naplemente ablakaiból a
föld fölé hajolni.”

Télen azt mondják a havasok: “Ő majd
jön a tavasszal a dombokon ugrálva.”
És a nyári hőségben azt mondják az aratók,
“Láttuk őt táncolni az ősz
levelekkel, és láttunk hószállingózást a
hajában.”
Mindezt a szépségről mondtad,
de igazából nem róla beszéltél, hanem
kielégítetlen szükségletekről,
és a szépség nem szükséglet, hanem eksztázis.
Nem szomjazó száj és nem üres
nyújtott kéz,
Hanem inkább egy lángoló szív és egy elvarázsolt lélek.
Nem a kép, amit látni akarsz, és nem a
dal, amit hallani akarsz,
Hanem inkább egy kép, amit látsz, bár
becsukod a szemed, és egy dal, amit hallasz, bár
becsukod a füled.
Ez nem a nedv a barázdált kéregben,
és nem egy karomhoz csatolt szárny,
hanem inkább egy örökké virágzó kert és
egy örökké röpködő angyalraj.

Orphalese népe, a szépség az élet, amikor
az élet leleplezi szent arcát.
De te vagy az élet, és te vagy a fátyol.
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát nézi a tükörben.
De te vagy az örökkévalóság, és te vagy a tükör.

“Szép” by Makkai Kati

“Rondella a könyörtelen szépségről” by Geoffrey Chaucer

Két nagy szemed hirtelen megöl engem;
Szépségük megráz engem, ki egykor derűs voltam;
Egyenesen a szívembe vág a seb gyorsan és élesen.

Csak a te szavad gyógyítja meg a sebet
Bántott szívemet, míg még tiszta a seb-
Két nagy szemed hirtelen megöl engem;
Szépségük megráz engem, ki egykor derűs voltam.

Szavamra, hűségesen mondom neked
Életben és halál után is királynőm vagy;
Mert halálommal a teljes igazság kiderül.
Két nagy szemed hirtelen megöl engem;
Szépségük megráz engem, ki egykor derűs voltam;
Egyenesen a szívemen a seb gyors és éles.

“Szépségben jár” Lord Byron (George Gordon)

Szépségben jár, mint az éjszaka
A felhőtlen égbolt és a csillagos égbolt;
És minden, ami a legjobb a sötétből és a világosból
Elképében és szemében találkozik;
Így lágyul meg az a gyengéd fény
Melyet az ég a fényes nappalnak megtagad.

Egy árnyalattal több, egy sugárral kevesebb,
Ha félig-meddig megrontotta volna a névtelen kecsességet,
Mely minden hollófürtben hullámzik,
Vagy lágyan világít arcán,
Ahol a gondolatok derűsen édesek,
Milyen tiszta, milyen kedves a lakhelyük.

És azon az arcon, s azon a homlokon,
Az oly lágy, oly nyugodt, mégis ékesszóló,
A mosolyok, melyek megnyerik, a tónusok, melyek felragyognak,
De jóságban töltött napokról árulkodnak,
Mindennel megbékélt lélek,
A szív, melynek szeretete ártatlan!

“54. szonett: Ó, mennyivel többnek látszik a szépség szépsége” William Shakespeare

Ó, mennyivel többnek látszik a szépség szépsége
Az édes díszítés által, melyet az igazság ad!
A rózsa szépnek látszik, de szebbnek tartjuk
Azért az édes illatért, mely benne él.
A kankalinvirágoknak teljes olyan mély festékük van
Mint a rózsák illatos tinktúrája,
Az ilyen töviseken lógnak, s olyan bátortalanul játszanak
Mikor a nyár lehelete leplezett bimbójukat felfedi;
De, mert erényük csak a látszat,
Elégtelenül élnek és tiszteletlenül halványulnak,
Meghalnak önmaguknak. Az édes rózsák nem így tesznek;
Édes halálukból a legédesebb illatok készülnek.
És így belőled is, szép és bájos ifjúság,
Amikor az elhalványul, verssel desztillálja igazságodat.

“Szonett: To Tartar, a Terrier Beauty” by Thomas Lovell Beddoes

Kutyák hócseppje, füle a legbarnább festékkel,
Mint a meztelen fa utolsó árva levele
Mely fekete őszben megborzong; Bár általad,
A hallás gondtalan és tanulatlan szeme,
Nem értette az emberek artikulált beszédét,
Nem jelölte meg a könyvek mesterséges elméjét,
A halandó hangját örökítette meg a toll,
Mégis gondolat és nyelv mind ismeretlen
Bábel tudósai előtt; sokszor a legintenzívebb pillantásokat,
Hosszú vizsgálódás valami sötét vénájú kő fölött
Adod, halott titkokat tanulva
A világ születésének napjáról, sokszor buzgó hangon
A gyors farkú társakkal a leghamarabb válaszolsz,
Kutyaszerűségeket, négylábú barátságokat.

“Még mindig szüretelni fogom a szépséget, ahol terem” Edna St. Vincent Millay

Még szüretelni fogom a szépséget ott, ahol nő:
A színes gombában és a foltos ködben
Meglepve az elfeledett ételeken; árokban és mocsárban
Filmes, szabálytalan szivárványokkal ragyogó
rozsdától és olajtól, ahová egy fél város dobálja
az üres konzervdobozokat; és néhány szivacsos fatörzsben
Honnan fejjel előre ugrik a nyálkás smaragdbéka….
S egy fekete pupilla látszik a zöld mocsokban.
Ez a sokféle hely lakója
Minden ajtót lerohanok, mindet betolom.
Ó, ti, akik egy nyikorgó zsanértől félve
Mindörökre visszafordultok gyáva arccal,
Mondom nektek, hogy a Szépség egy ultra rojtot visel
El nem ismerve titeket, a szőttes kendőjén!

“A Thing of Beauty (Endymion)” by John Keats

A thing of beauty is a joy for ever:
Szeretete növekszik; soha nem
múlik el a semmibe; de még mindig megtart
Egy bower quiet for us, and a sleep
Full of sweet dreams, and health, and quiet breathing.
Ezért fonunk
minden másnap virágos szalagot, hogy a földhöz kössön bennünket,
A csüggedés, az embertelen hiány
A nemes természet, a komor napok,
A minden egészségtelen és túlsötét utak
Keresésünkre: Igen, mindezek ellenére,
A szépség valamilyen alakja elmossa a fátylat
Sötét lelkünkről. Ilyen a nap, a hold,
Az öreg és fiatal fák, melyek árnyékot ontanak
Az egyszerű juhoknak; és ilyenek a nárciszok
A zöld világgal, melyben élnek; és tiszta patakok
Melyek maguknak hűsítő fedezéket nyújtanak
A forró évszakban; az erdő közepén fák,
Bővelkednek szép pézsmarózsa-virágokban:
És ilyen a végítélet nagysága is
A hatalmas holtaknak elképzeltük;
A halhatatlan ital végtelen forrása,
A mennyek pereméről ömlik hozzánk.

“Cím nélkül: We Are All Born So Beautiful” by Rupi Kaur

“Ifjúság és szépség” by William Carlos Williams

Vettem egy mosogatót –
nem volt lányom-
mert finom szalagokat csavartak
fényes rézből
fehér zsinegre
és kócos fejet
csináltak belőle, felkötötték
egy esztergált kőrisbotra
, karcsú a nyakánál
egyenes, magas –
amikor függőlegesen
a réz falikarra kötötték
, hogy fény legyen számomra
és meztelen
, amilyennek egy lánynak kell látszania
az apja előtt.

A Book Riot által gondozott további nagyszerű versgyűjteményekért nézd meg a következő oldalakat:

• “58 gyönyörű szerelmes vers, amit most azonnal el kell olvasnod”
• “15 vers a boldogságról, hogy újraindítsd a napodat”
• “33 vers a természetről, amelyek tisztelik a természeti világ szépségét és brutalitását”
• “25 feminista vers, amelyek provokálják és inspirálják a csúnya nőket”