Meghalt Travis Roy, a Boston University jégkorongozója, aki 11 másodperccel az első egyetemi műszakja után lebénult, és a sportvilágban és azon kívül is a gerincsérültek szószólója lett. 45 éves volt.
Halálát a BU sportosztálya és a Travis Roy Alapítvány is megerősítette.
“Nehéz szívvel gyászoljuk Travis Roy halálát” – áll az iskola közleményében. “Az ő története az inspiráció és a bátorság megtestesítője, és nagyon sok ember számára volt példakép és hős.”
“Travis munkája és elkötelezettsége a gerincvelő-sérülést túlélő társainak segítése iránt nem kevesebb, mint elképesztő. Öröksége örökre megmarad, nem csak a Boston University közösségében, hanem a számtalan életben, amelyre az egész országban hatással volt.”
Roy 20 éves újonc volt, aki az 1995-96-os szezonnyitón debütált a regnáló NCAA-bajnok csapatban, amikor fejjel előre a palánkoknak ütközött, miután ellenőrizte egy észak-dakotai ellenfelét.
A baleset következtében négyszeresen béna lett.
Tolószékéből évente akár 40 motivációs beszédet is tartott. Az üzenetet, amit megosztott:
“Szeretem azt mondani, hogy az első 20 évben szenvedéllyel teli életem volt, az elmúlt 20 évben pedig célokkal teli életem” – mondta az Associated Pressnek adott interjújában nem sokkal azután, hogy betöltötte a 40. életévét. “Az álom az, hogy mindkettő egyszerre legyen meg, de szerencsés vagyok. Bármelyiket elfogadom.”
Mióta 1997-ben létrehozta a Travis Roy Alapítványt, az több mint 9 millió dollárt gyűjtött össze – fele a kutatásra, fele pedig a gerincvelő-sérültek felszerelésére. Roy, aki képes volt irányítani a székét manőverező joystickot, a sérülés után kevés mozgást nyert vissza, és a mellkasa közepe alatt nem érzett semmit.
“Csak azt hittem, hogy a kutatás haladni fog, és 40 éves koromra talán újra lesz esélyem egy kis normalitásra” – mondta Roy 2015-ben az AP-nek – “néhány gyerek és egy feleség, és nem kell többé 24 órás otthoni ápolással élnem”.”
A hokivilág csütörtökön gyászolta halálát, az NHL “egy különleges embernek nevezte Royt, aki pusztító sérülésére úgy reagált, hogy mások szolgálatának szentelte magát.”
A Bruins korábbi sztárja és a csapat jelenlegi elnöke, Cam Neely szintén részvétét fejezte ki.”
“Travis Roy az elszántság és a bátorság végső szimbóluma volt” – mondta Neely. “A Travis által a New England-i hokiközösségre gyakorolt hatás mérhetetlen, és a gerincvelő-kutatásért való fáradhatatlan kiállása inspiráló volt.”
Ray Bourque, egy másik ex-Bruin és Hockey Hall of Famer, azt mondta, hogy ő és a felesége “megtisztelve érzi magát, hogy egy ilyen nagyszerű embert ismerhettek, aki oly sok emberen segített”.”
“Az a melegség, erő és rugalmasság, amit a tragédiával szemben tanúsított, megkülönböztette őt” – mondta Sam Kennedy, a Boston Red Sox elnöke és vezérigazgatója. “A mantrája az volt, hogy soha semmit nem szabad természetesnek venni, és az üzenete erősebben rezonál mindannyiunkban a Red Soxnál, mint valaha.”
Roy adománygyűjtő és motivációs szónokként végzett munkája és kitartó optimizmusa együttesen tette őt hőssé a gerincvelő-sérültek más áldozatai számára.
“Travis Roy, te voltál a barátom, mentorom, példaképem és a legpozitívabb ember, akit ismertem” – írta a Twitteren Jack Jablonski, egy minnesotai középiskolai hokisztár, aki szintén lebénult egy hokiütközés után. “Örökre megváltoztattad az SCI-t és a hokis közösséget. Köszönöm, hogy időt szántatok egymás megismerésére.”
Denna Laing, aki a 2016-os NHL Winter Classic előtti kiállításon bénult le, szintén tweetelte köszönetét.
“Travis annyi kis és nagy dolgot tett annyi emberért” – írta. “Ez gyomorforgató, tényleg igazán szomorú.”
A maine-i hokipálya vezetőjének fia, aki 20 hónapos korában kezdett korcsolyázni, Roy a North Yarmouth Akadémiára és a Tabor Akadémiára járt, mielőtt beiratkozott a BU-ra. Mindkét középiskola róla nevezte el a jégpályáját.
A BU 1999-ben visszavonultatta Roy 24-es mezszámát; a következő tavasszal kommunikáció szakon diplomázott az iskolában.
“Állandóan arra gondolok, mennyire hálás vagyok” – mondta Roy az AP-nek a sérülés 20. évfordulóján. “Az jár a fejemben időnként, hogy ‘Hála Istennek, hogy nem agysérülés volt’. Nem akarok szánalmat.”
Elmondta, hogy időnként elgondolkodik azon, mi történt volna, ha nem sérül meg.
“Vannak pillanatok, amikor elég szórakoztató belegondolni” – mondta. “Az is szomorú, hogy nem tudom a választ.”
Az 1995-96-os BU Terriers csapat játékosai között volt a későbbi NHL-es Chris Drury, Jay Pandolfo, Shawn Bates és Mike Grier. John Hynes jelenleg a Nashville Predators edzője. Jack Parker edző bekerült az amerikai jégkorong Hírességek Csarnokába, az olimpiai hős Mike Eruzione pedig segédedző volt.
“Ez nagyon szomorú, sok okból – nem csak a sportolói rész miatt, hanem azért is, hogy milyen lehetett volna az élete” – mondta Eruzione csütörtök este az AP-nek. “Látni, hogy egy élet ilyen irányba változott meg 11 másodperc miatt.”
“De amit utána csinált vele, az hihetetlen volt” – tette hozzá Eruzione. “Micsoda inspiráció. Össze tudta volna hajtani a sátrat. Mondhatta volna, hogy ‘Ennyi volt’. De más utat választott az életében, és dollármilliókat gyűjtött össze.”
“Egyszerűen szívás, hogy 45 évesen vége.”