Myron diszkobolosza (diszkoszvető) az emberi alak szépségének görög hangsúlyozását mutatja.
Az ókori görögök szerették a verseny minden fajtáját. Görögország különböző városállamai minden évben atlétákat küldtek a játékok fesztiváljaira, amelyeket az istenek tiszteletére rendeztek.
A legfontosabbak és legrangosabbak az Olympiában tartott játékok voltak, amelyeket Zeusz, az istenek királya tiszteletére rendeztek. Ezekre az olimpiai játékokra nyáron négyévente csak egyszer került sor.
A legkorábbi feljegyzett olimpiai játékok i. e. 776-ban voltak, de nagyon valószínű, hogy már több száz évvel korábban is rendeztek olimpiai játékokat.
Az utolsó ókori játékokat i. e. 394-ben tartották, majd a rómaiak, akik meghódították a görögöket, betiltották őket. Az újkori olimpiai játékok 1896-ban kezdődtek.
A versenyzők
A diszkoszvetés az ókori olimpiai játékok egyik eredeti versenye volt. Minden dobó ugyanazt a korongot használta a versenyen – egy rézkorongot, amelyet Olympiában őriztek.
A kezdetekben az olimpiai játékok résztvevői mind férfiak voltak. Nők nem versenyezhettek, de még csak nem is nézhették.
A görögök idővel játékünnepet rendeztek Héra istennő, Zeusz feleségének tiszteletére. A versenyeken, amelyek főként gyalogos versenyekből álltak, csak hajadon nők vehettek részt. Végül a nők is részt vehettek és részt vehettek az olimpiai játékokon.
A versenyzők számos különböző versenyszámban indulhattak. A sportolók teljesen meztelenül és olajjal borítva versenyeztek. Először is ott volt a négyféle futóverseny. A megtett távok között volt 192 méter (a stadion hossza), 384 méter és a hosszútávfutás, amely bárhol lehetett 1344 és 4608 méter között.
A birkózás az ókori olimpián tiszteletre méltó, de rendkívül nehéz sportág volt, amelyben versenyezni lehetett. Amellett, hogy nem voltak súlycsoportok (minél nagyobb, annál jobb!), nem lehetett megállítani a mérkőzést, amíg egy embert nem lehetett triakternek (győztesnek) nyilvánítani.
A legnehezebb versenyszámban a futók 384-768 méter között versenyeztek – 50 és 70 font közötti súlyú páncélruhában!
Aztán ott voltak a küzdősportok, a boksz és a birkózás. A bokszolók bőrbe és fémbe burkolták a kezüket, így a versenyek brutálisak és véresek voltak. A birkózásban az volt a cél, hogy az ellenfél vállát a földhöz érje. Mindezeket a képességeket fontosnak tartották a katonai kiképzés szempontjából.
A következő a lovasversenyek voltak, amelyekben lovak és néha szekerek vettek részt, és egy külön arénában, az úgynevezett hippodromban zajlottak.
Végezetül következett a legrangosabb és legfontosabb versenyszám: az ötpróba, amely öt különböző versenyszám kombinációja volt. Minden versenyző gerelyt dobott, távolugrást végzett, birkózott, futott egy futóversenyt és diszkoszvetést. Azt nyilvánították győztesnek, aki mind az öt versenyszámban összességében a legjobb teljesítményt nyújtotta.
Háború és béke
Az olimpián a győztesek olajfalevelekből készült koszorúkat kaptak. Idővel újabb és újabb díjakat adtak hozzá, például egy bronz állványt vagy olívaolajat. A győztesek még nagyobb jutalmakat kaptak, amikor visszatértek hazájuk városállamába.
A pankráció olimpiai versenyszámában – a boksz és a birkózás brutális, szinte szabályok nélküli keveréke – a harcosok szó szerint foggal-körömmel küzdöttek.
A győztes sportolók nemcsak nagy pénzjutalmat, hanem életük végéig ingyenes étkezést is kaptak. A városállamok polgárai és vezetői nagyon büszkék voltak sportolóikra, és messze földön hirdették eredményeiket.
Az olimpia alatt a különböző városállamok vezetői fontos politikai és gazdasági kérdéseket vitattak meg. Az ókori világban a nagy vezetők ritkán találkoztak ugyanazon a helyen, egy időben. A játékok közeledtével általában mindenki beleegyezett az olimpiai fegyverszünetbe, amikor a háborúskodás általában megszűnt. A sportolók és a nézők mentességet kaptak a játékokra való ki- és beutazáshoz.
2004-ben a nyári játékok visszatérnek eredeti szülőhelyükre, a görögországi Athénba.