6 Drakulánál is halálosabb vérszívó rovar a való életben

A rovarok az ízeltlábúak törzsén belül a gerinctelenek osztályába tartoznak, amelyek kitines külső vázzal, háromrészes testtel (fej, mellkas és has), három pár ízelt lábbal, összetett szemmel és egy pár csővel rendelkeznek. Az alábbiakban azokat a rovarokat soroljuk fel, amelyek a vért szívják.

Szúnyog

A szúnyogok apró, szúnyogszerű legyek. Több ezer fajuk táplálkozik különféle gazdaszervezetek, főként gerincesek, de emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, sőt egyes halfajok vérével is. Egyes szúnyogok gerincteleneket, főként ízeltlábúakat is megtámadnak. A szúnyog nyála gyakran irritáló kiütéseket okoz, amelyek komoly kellemetlenséget okoznak. Sokkal súlyosabb azonban számos szúnyogfajnak a betegségek vektoraként betöltött szerepe.

A gazdatestről gazdatestre kerülve egyesek rendkívül káros fertőzéseket, például maláriát, sárgalázat, nyugat-nílusi vírust, dengue-lázat és filáriát közvetítenek. A világ különböző részeiről már több mint 3500 szúnyogfajt írtak le. A szúnyogok többféle módon találják meg zsákmányukat, többek között kémiai, vizuális és hőérzékelőkkel. Jellemzően mind a hím, mind a nőstény szúnyogok nektárral és növényi nedvekkel táplálkoznak, de a legtöbb faj nőstényei ektoparaziták, amelyek csőszerű szájszervükkel átszúrják a gazdatest bőrét, hogy vért fogyasszanak.

Fekvőpoloska

A fekvőpoloska olyan parazita rovar, amely kizárólag vérrel táplálkozik. Az ágyi poloskák a legismertebbek, mivel előszeretettel táplálkoznak emberi vérrel. Az “ágyi poloska” elnevezés onnan ered, hogy kedvelt élőhelyük a meleg házak és különösen az ágyak és ágyneműk vagy más alvóhelyek közelében vagy belsejében találhatóak. Az ágyi poloskák főként éjszaka aktívak, de nem kizárólag éjszakai életmódot folytatnak.

A gazdatestükön általában észrevétlenül táplálkoznak. Az ágyi poloskák csípése számos egészségkárosító hatást okozhat, beleértve a bőrkiütéseket, pszichológiai hatásokat és allergiás tüneteket. Nem ismert, hogy betegségvektorként kórokozókat közvetítenének. Bizonyos jelek és tünetek ágyi poloska jelenlétére utalnak.

Leches

A lechesek szegmentált férgek, amelyek gerinces és gerinctelen állatok vérével táplálkoznak. A piócák többsége édesvízi környezetben él, míg egyes fajok szárazföldi és tengeri környezetben is megtalálhatók. Jelenleg közel 700 piócafajt ismerünk, amelyek közül mintegy 100 tengeri, 90 szárazföldi, a többi pedig édesvízi taxon. A piócák a gazdaszervezetükkel való táplálkozáshoz elülső szívószerveikkel csatlakoznak a gazdaszervezethez.

A piócák egyes fajai vérrel táplálkoznak, nem minden faj képes harapni. 90%-uk kizárólag kétéltűek, hüllők, vízimadarak, halak és emlősök bomló testével és nyílt sebeivel táplálkozik. A pióca harapáskor rátapad, és addig marad rajta, amíg meg nem telik, ekkor pedig leesik, hogy megemésszen. Két szívószáluk is van, egy-egy mindkét végén. A piócákat azonban történelmileg az orvostudományban a betegek vérének eltávolítására használták.

Eger

A pióca a szárnyatlan rovarok több mint 3000 fajának tagjainak közös neve. Kötelezően ektoparazitái minden madár- és emlősrendnek, kivéve az egypatások, denevérek, bálnák, delfinek, delfinek, disznódelfinek és pangolinok. A legtöbb tetű dögevő, a gazdatest testén található bőrrel és egyéb törmelékkel táplálkozik, de egyes fajok faggyúváladékkal és vérrel is táplálkoznak. A legtöbbjük csak bizonyos állatfajokon fordul elő. Az embernél a tetű különböző fajai a fejbőrön és a szeméremszőrzetben élnek.

A tetvek általában nem maradnak életben sokáig, ha eltávolítják őket a gazdatesttől. A tetű színe a halványbézstől a sötétszürkéig terjed. Ha azonban vérrel táplálkozik, lényegesen sötétebb lehet. A nőstény tetvek általában gyakoribbak, mint a hímek. A tetű petéjét általában tetűnek nevezik. Sok tetű a petéit speciális nyállal rögzíti a gazdatest hajához. A nyál és a haj közötti kötődést nagyon nehéz speciális termékek nélkül megszakítani.

Kullancsok

A kullancsok kis pókfélék, és emlősök, madarak, néha hüllők és kétéltűek vérén élnek. A kullancsok számos olyan betegség vektorai, amelyek az embert és más állatokat egyaránt megbetegítik. Kötelezően hematofágok, vérre van szükségük a túléléshez és az élet egyik szakaszából a másikba való átmenethez. A kullancsok, ha nem találnak gazdatestet, amivel táplálkozhatnak, elpusztulnak. A kullancsok úgy nyerik ki a vért, hogy lyukat vágnak a gazdatest hámján, amelybe behelyezik hiposztómájukat, és megakadályozzák a vér megalvadását.

A kullancsok az állatok leheletének és testszagának érzékelésével vagy a test hőjének, nedvességének és rezgésének érzékelésével találják meg gazdatestüket. Nem képesek repülni vagy ugrani, de sok kullancsfaj “keresőállásban” várakozik. Keresés közben a kullancsok a harmadik és negyedik lábpárjukkal kapaszkodnak a levelekbe és a fűbe. Amikor a gazdaszervezet megérinti azt a helyet, ahol a kullancs várakozik, a kullancs gyorsan felmászik a gazdaszervezetre. A táplálkozásra való felkészülés a fajtól és az életszakasztól függően tíz perctől két óráig is eltarthat.

Lótetű

A lótetű a Tabanidae család tagjainak legszélesebb körben használt angol köznév. A “lólegyek” köznév mellett a Tabanidae családot többféleképpen nevezik szellőlégynek, cleggnek, klegnek vagy klagnak, szarvaslegynek, gadfliesnek vagy zimbsnek. A kifejlett lólégy nektárral és néha virágporral táplálkozik. A legtöbb faj nőstényei véres étkezést igényelnek, mielőtt képesek lennének hatékonyan szaporodni, ha egyáltalán képesek szaporodni. A hím szúnyogokhoz hasonlóan a hím Tabanidae nem ektoparazita, és nem rendelkeznek azokkal a szájszervekkel, amelyekkel a nőstények a vért szívják, amellyel táplálkoznak.

A legtöbb nőstény lólégy emlősök vérével táplálkozik, de egyes fajokról ismert, hogy madarakkal vagy hüllőkkel és kétéltűekkel is táplálkoznak. A lólégy csípése közvetlenebbül fájdalmasabb, mint a szúnyogoké, bár még mindig igyekszik elmenekülni, mielőtt áldozata reagálna. A legyek nagyon fürgék és ügyesen repülnek. Csípésük viszkethet, és néha nagy duzzanatot okozhat utána, ha nem kezelik gyorsan.