A hét elején az Oregoni Egészségügyi és Tudományos Egyetem tudósai arról számoltak be, hogy embrionális őssejteket állítottak elő egy klónozott emberi embrióból. Íme 9 dolog, amit az emberi klónozásról tudni kell:
1. A klónozás a reprodukció olyan formája, amelyben az utódok nem a petesejt és a spermium véletlenszerű egyesüléséből (szexuális reprodukció), hanem egy másik egyed genetikai állományának szándékos másolásából (aszexuális reprodukció) származnak. Az emberi klónozás tehát olyan új emberi szervezet nemi úton történő előállítása, amely az emberi fejlődés minden szakaszában genetikailag gyakorlatilag azonos egy jelenleg létező vagy korábban létező emberi lénnyel.
2. Az emberi klónozás az úgynevezett szomatikus sejtmag-átvitel (SCNT) technikájával valósul meg. Az eljárás során egy emberi szomatikus sejt (bármely biológiai sejt, amely egy szervezet testét alkotja, bár az SCNT alkalmazásában általában bőrsejt) sejtmagjából származó anyagot juttatnak be egy olyan petesejtbe (olyan női petesejt, amely még nem ment keresztül a petesejtté válás folyamatán), amelynek saját sejtmagját eltávolították vagy inaktiválták. Az oocitából petesejt lesz, amelyet már nem kell megtermékenyíteni, mivel tartalmazza a megfelelő mennyiségű genetikai anyagot. Ez az új entitás osztódni és növekedni kezd, és egy klónozott emberi embriót eredményez.
3. A klónozás során nem jön létre a donor (az a személy, akitől a genetikai anyagot a klónozott embrió előállításához vették) pontos genetikai mása. Minden emberi sejt, beleértve a petesejteket és a spermiumokat is, tartalmaz kis, mitokondriumnak nevezett energiatermelő szerveket. A mitokondriumok egy kis DNS-darabot tartalmaznak, amely számos alapvető mitokondriális fehérje előállításának genetikai utasításait határozza meg. Az SCNT a sejtmagot a petesejtbe helyezi át, amely a petesejtdonor mitokondriális DNS-ét tartalmazza. A szexuális reprodukcióhoz hasonlóan a klónozással előállított embrió is két különböző egyed genetikai anyagát tartalmazza.
4. A spermium és a petesejt közötti hiányzó, de kulcsfontosságú kölcsönhatások miatt a genetikai átprogramozási hibák’ a klónozás velejárói. Ez véletlenszerű, széles körben elterjedt genetikai “imprinting” és “epigenetikai” hibákhoz vezet, amelyek mindketten a rák ismert okai. Az “epigenetikai” hibákon kívül a klónozásból származó, a donorba visszaoltott sejteket az epigenetikai hibás kifejeződés, a mitokondriális DNS miatti genetikai különbségek, valamint a felnőtt szöveti környezettel való kölcsönhatáshoz túlságosan éretlen sejtek inkompatibilitása miatt kilökődnek. Ez a fő akadálya annak, hogy a klónozott embriókból származó anyagot betegségek kezelésére használják fel.
5. A terápiás klónozás és a reproduktív klónozás kifejezések használata félrevezető. Minden klónozás emberi embriót hoz létre, tehát reproduktív jellegű. A pontosabb, semlegesebb megfogalmazás a gyermeknemzés céljából történő klónozás és a biogyógyászati kutatás céljából történő klónozás. Ezek a kifejezések különbséget tesznek az olyan klónozás között, amely egy embrió létrehozását eredményezi későbbi elpusztítás céljából, és az olyan klónozás között, amelyet az emberi fejlődés normális folyamatának folytatása érdekében hoznak létre.
6. A kutatási célú klónozással szembeni elsődleges erkölcsi kifogás az, hogy az emberi életet kizárólag annak elpusztítása céljából hoz létre; az emberi embriót csupán egy cél elérésének eszközeként használja. Ahhoz, hogy igazolni tudjuk ezeknek az emberi lényeknek a “pótalkatrészekért” történő megölését, figyelmen kívül kell hagynunk azt a tudományos felfogást, hogy mi teszi az emberi faj tagját, és a személyiség metafizikai meghatározásával kell érvelnünk’. Bár igaz, hogy sokan jogos vallási és etikai okokból ellenzik az emberi embriók klónozását, a kérdés nem a tipikus bal-jobb politikai spektrum mentén oszlik meg. Még az abortuszpártiak és mások, akik világi és/vagy progresszív politikai nézeteket vallanak, is elegendő etikai aggályt találnak az eljárás ellenzésére. Daniel Sulmasy, a Chicagói Egyetem orvosprofesszora és bioetikusa a Nemzeti Közszolgálati Rádiónak (NPR) elmondta: “Ez egy olyan eset, amikor valaki szándékosan hozzálát egy emberi lény létrehozásához azzal a kizárólagos céllal, hogy elpusztítsa azt az emberi lényt. Én azon a véleményen vagyok, hogy ez erkölcsileg helytelen, függetlenül attól, hogy mennyi jó származhat belőle.”
7. Jelenleg a terápiás célú klónozás elsődleges indoklása az embrionális őssejtek kutatási célú kinyerése – egy olyan folyamat, amely véget vet egy emberi életnek. Az évek óta tartó médiafelhajtás és a vállalkozásra szánt dollármilliárdok ellenére az embrionális őssejtkutatás (ESCR) soha nem hozott létre klinikailag bizonyított terápiákat – és valószínűleg soha nem is fog. Ahogy a Washington Post a hét elején írta, “kevés szakértő gondolja úgy, hogy az őssejtek klónozással történő előállítása valószínűleg hamarosan, vagy talán soha nem is lesz orvosilag hasznos”. Az ESCR az orvosbiológia történetének egyik legdrágább bóvlija volt.
8. A klónozás nemcsak az ESCR etikai aggályait súlyosbítja, hanem jelentős számú egyéb erkölcsi problémával is kiegészíti. Ezt a machiavellista megközelítést még akkor is nehéz lenne igazolni, ha az ESCR csodálatos gyógymódokhoz vezetne. A kitermelt embrionális őssejtek felhasználásával végzett kutatás azonban szükségtelenül spekulatív vállalkozásnak, valamint pénz-, élet- és orvosi kutatáspazarlásnak tűnik. A felnőtt őssejtek felhasználása azonban nem jár az ESCR etikai problémáival és sokkal kevesebb orvosbiológiai komplikációval. Valójában több mint 70 féle terápiát fejlesztettek ki felnőtt őssejtek felhasználásával.
9. Ahogy az Elnök Bioetikai Tanácsa 2005-ben kifejtette,
A gyermeknemzés radikálisan új formáját jelentő klónozás kilátása mély aggodalmakat vet fel az identitással és az egyéniséggel, a gyermekvállalás értelmével, a nemzés és a gyártás közötti különbséggel, valamint a generációk közötti kapcsolattal kapcsolatban. A biogyógyászati célú klónozás új kérdéseket vet fel egyes emberi lények mások javára történő manipulálásáról, az orvosbiológiai kutatás szabadságáról és értékéről, a betegek gyógyítására vonatkozó kötelezettségünkről (és annak korlátairól), valamint a születő emberi életnek kijáró tiszteletről és védelemről. Az emberi klónozással kapcsolatos jogalkotási viták továbbá kérdéseket vetnek fel a tudomány és a társadalom kapcsolatáról, különösen arról, hogy a társadalom gyakorolhat-e, illetve kell-e etikai és prudenciális ellenőrzést gyakorolnia az orvosbiológiai technológia és az orvosbiológiai kutatások lefolytatása felett. Ritkán vetett fel egy ilyen kis jelentőségűnek tűnő innováció ilyen nagy kérdéseket.
(Bár az Elnök Bioetikai Tanácsa által a klónozásról és az ESCR-ről készített tanulmányok egykor elérhetőek voltak a Bioethics.gov oldalon, az Obama-kormányzat eltávolította az előző tanács által készített összes munkát.)