Nemrégiben egy úriember a következő üzenetet küldte nekünk:
A Bibliában, amit használsz, van egy súlyos, félrevezető félrefordítás – “átszúrták kezeimet és lábaimat …”. A szövegnek így kellene szólnia: “Mint az oroszlán (héberül
KeAri), kezemet és lábamat átszúrták.”A fundamentalista keresztény értelmezők valójában megváltoztatták a szó helyesírását
KeAri-ről (mint az oroszlán)Kari-re. Ha aztán valaki teljesen figyelmen kívül hagyja a héber nyelvtant, akkor kiforgathatja ezt úgy, hogy azt jelenti: “Kiszúrt engem”, majd, mint a King James Versionben, úgy teszik, hogy ez így hangzik: “Átszúrták a kezemet és a lábamat.”
Bár nincs időnk arra, hogy a szkeptikus kritikusok által felajánlott minden apróságra válaszoljunk, ez az egy, úgy éreztük, megérdemli a figyelmet. Éppen elég felszínes “köntösbe” van öltöztetve ahhoz, hogy a hitelesség látszatát keltse.”
Először is meg kell jegyeznünk, hogy az író teológiai nézőpontja tökéletesen átlátható. Ez a “fundamentalista keresztény” megnevezés halott árulkodó. Olyan olvasóval találkoztunk, akinek a Biblia iránti érdeklődését az ellenségeskedés motiválja, nem pedig a teljes adatok őszinte vizsgálata.
Az ellentmondásos “átszúrták kezeimet és lábaimat” (Zsolt 22:16 – KJV, ASV, NIV, ESV) kifejezés helyes jelentésének meghatározására tett kísérlet során minden rendelkezésre álló információt figyelembe kell venni – héber kéziratokat, más fordításokat, az újszövetségi adatokat stb. Mindegyiknek megfelelő súlyt kell adni.
Héber kéziratok
Az ószövetségi tudósok elismerik, hogy a legtöbb ma elérhető héber szövegben “oroszlán” olvasható, nem pedig “átszúrva”. E kéziratok némelyikében az “átszúrva” egy széljegyzet.
Másrészt vannak olyan héber szövegek, amelyekben “átszúrva” olvasható, a széljegyzetben pedig “oroszlán” szerepel. Ugyanez az eltérés tükröződik az angol fordításokban is, azzal a különbséggel, hogy az angol változatok túlnyomó többsége megtartja a “pierced”-et a szövegben, az “oroszlán” pedig néhány esetben lábjegyzetbe szorul (lásd ASV, RSV, NIV, ESV).
A két szó feltűnően hasonló megjelenésű az eredeti héber szövegben. Az egyetlen különbség a “mint egy oroszlán” és az “átszúrták” fordítású szó között az utóbbi szó függőleges magánhangzó-vonásának hosszában van. A kettő könnyen összetéveszthető.
Mivel a héberben nem voltak írott magánhangzók – csak magánhangzók -, egyesek szerint a keveredés a kiejtés félreértéséből eredhetett.
Craigie ezt a nézetet képviseli, és azt mondja, hogy a “mint egy oroszlán” fordítás “számos problémát vet fel, és aligha lehet helyes” (196). Még a nagyon liberális Interpreter’s Bible is, amely elutasítja, hogy a szöveg Krisztus keresztre feszítéséről prófétál, azt mondja, hogy a “mint egy oroszlán” kifejezésnek nincs értelme a szövegkörnyezetben (Sclater, 120).
Brown és mások így képviselik a kifejezést: “kifúrták (kiásták, kivájták) kezemet és lábamat” (468). Baigent professzor a Nyugat-Londoni Felsőoktatási Intézetből azt javasolja, hogy a standard Massorit héber szöveg, amely a “mint egy oroszlán” kifejezést tükrözi, “romlottnak tűnik” (614). Számos más tudós egyetért ezzel.
Ezeken kívül meg kell jegyeznünk, hogy a Holt-tengeri tekercsekben, amelyek ezer évvel megelőzik az általános héber szövegeket, a kifejezés egyértelműen “átszúrt”, nem pedig “oroszlán” (VanderKam / Flint, 124).
Ősi változatok
A régi változatok (a héber szöveg különböző nyelvekre való fordításai) túlnyomórészt az “átszúrt” olvasatot támogatják. Ez a helyzet a Septuagintában (görög változat), a szíriai, a vulgatában, az arabban és az etiópban.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Massorit héber szöveg a Kr. u. II. századból származik, míg a Septuaginta a Kr. e. III. századból származik. Van itt egy nagyon erős érv, amelyre Kidner felhívja a figyelmet:
“Erős érv mellette, hogy a LXX , amelyet két évszázaddal a keresztre feszítés előtt állítottak össze, és ezért elfogulatlan tanú, így értette” (107).
Ennyit kritikusunk azon állításáról, hogy az “átlyuggatott” egy “fundamentalista keresztény” kitaláció!
Van még egy megfontolandó szempont:
Kr. u. 140 körül egy Aquila nevű, Pontusból származó tudós elkészítette az Ószövetség görög fordítását, amelynek terve az volt, hogy a Septuagintával vetekedjen. Aquila a kereszténység hitehagyottja volt, aki áttért a judaizmusra. Úgy tűnik, fordításában nem tudott semmit a “mint az oroszlán” fordításról (lásd Cook, IV, 223).
Kiegészítő ószövetségi alátámasztás
Aligha kell meglepődnünk azon, hogy a próféták Jézus halálának módjára összpontosítanak, mivel a Megváltónak valamilyen módon kellett meghalnia, amivel “vére” kiontásra kerül. A vér az “élet” letéteményese (3Mózes 17:11). Bűneink által elvesztettük az élethez való jogot (1Móz 2:17; Róm 6:23).
Az isteni terv szerint tehát Isten Fiának az “életét” (vérét) kellett adnia, ha élni akartunk (Mt. 20:28; 26:28; Róm 3:21-26) – amit ő önként és szeretettel meg is tett.
Ennek fényében nézzünk meg két másik ószövetségi szöveget.
Ézsaiás próféta kijelentette:
Az Ósz: “De megsebesült a mi vétkeinkért…”. (53:5). Sőt, Zakariás a Messiás nevében hirdette:
“És kiárasztom Dávid házára és Jeruzsálem lakóira a kegyelem és a könyörgés lelkét, és rám tekintenek, akit átszúrtak” (12,10; vö. Jn 19,37).
Amint később megjegyezzük, a Zsolt 22,16 nyelvezete egészen hasonló – de még pontosabb.
Újszövetségi bizonyítékok
Noha az Újszövetség nem idézi közvetlenül a Zsoltárok 22:16-ot, erős közvetett bizonyítékok szólnak amellett, hogy az ebben a szakaszban szereplő mondat a keresztre feszítésre utal, tehát Jézus halálának módjára való utalást tartalmaz.
Csak a nagyon tompa emberek, és velük együtt azok, akik tagadják az újszövetségi írók tekintélyét, állnak ellen annak a következtetésnek, hogy a 22. zsoltár általános irányvonala a megígért Messiás küldetése.
Az elbeszélés így kezdődik: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” – egy kérdés, amelyet a Megváltó gyötrelmesen fogalmazott meg a keresztről (Mt 27,46; Mk 15,34). A Krisztussal való bánásmódot, amelyet megpróbáltatása/keresztre feszítése során tanúsítottak, szemléletesen ábrázolja a Zsoltárok 22:7-8.
“Mindazok, akik látnak engem, kigúnyolnak engem: Kilövik az ajkukat, megrázzák a fejüket, mondván: Add át magad az Úrnak, szabadítsa meg őt…”. (vö. Lk 23,35; Mt 27,39.43).”
A 18. versszakban a katonák az Úr ruhájára játszanak. “Szétválasztják közöttük ruháimat, és a ruhámra sorsot vetnek” (vö. Mt 27,35).
Ez a szövegkörnyezet közepén található a vitatott kijelentés: “Megszúrták kezeimet és lábaimat.”
Ezt a mondatot hasonlítsuk össze az Újszövetségben a Megváltó kezeinek és lábainak sebeire való utalásokkal (Lk 24:40; Jn 20:25). Az összefüggés túlságosan nyilvánvaló ahhoz, hogy a tanuló őszinte legyen, és ne hagyja figyelmen kívül.”
Megjegyzendő, hogy Tertullianus (Kr. u. 160-220 körül), az apostolság utáni “egyházatyák” egyike, aki a maiaknál régebbi bizonyítékokhoz is hozzáférhetett, a 22. zsoltárt idézte öt könyve egyikében, a Marcion ellen címűben.
A III. könyvben, amelynek célja, hogy Jézus messiási identitása mellett érveljen az ószövetségi próféciák alapján, Tertullianus azt mondja, hogy az Úr “prófétai módon hirdette dicsőségét”, amikor azt mondta: “Átszúrták kezeimet és lábaimat.” (XIX. szakasz)
Ezért nem habozunk azt mondani, hogy a bizonyítékok túlsúlya a mi általános angol nyelvű változataink mellett szól. A Zsoltárok 22:16 kifejezett prófécia Jézus Krisztus keresztre feszítéséről.
Amint George Rawlinson, az oxfordi ókori történelem professzora megjegyezte: “Nincs elegendő kritikai indok arra, hogy feladjuk” azt a nézetet, hogy az “átszúrták” a helyes kifejezés a szövegben (153).