Nem meglepő, hogy a szabályozó és akkreditáló szervezetek, mint például a The Joint Commission (TJC), felhívják a figyelmet a betegátadás veszélyeire, és előírták, hogy minden kórház dolgozzon ki szabványosított megközelítést a betegátadás kommunikációjára.
A TJC jelentése szerint a betegátadás során a nem hatékony kommunikáció az egyik fő tényezője a különböző káros eseményeknek, mint például a rossz helyen végzett műtétek, az esések, a gyógyszerelési hibák és a kezelés késése. A 2016-os tanulmányuk szerint ezek a kommunikációs hibák több mint 1700 halálesetet és 1,7 milliárd dollár többletköltséget okoztak az egészségügyi rendszernek.
Egy beteg például kaphat ellátást egy háziorvostól vagy szakorvostól járóbeteg-ellátásban, majd egy fekvőbeteg-felvétel során átkerülhet egy kórházi orvoshoz és ápolócsoporthoz, mielőtt egy szakképzett ápolási intézményben egy másik ápolócsoporthoz kerülne. Végül a beteg hazatérhet, ahol egy látogató ápolótól kaphat ellátást.
Mi az átadás?
Az átadási folyamat leírására számos kifejezést használnak, például átadás-átvétel, kijelentkezés, átadás-átvétel, keresztátadás és műszakjelentés. Az átadás fogalma a következőképpen definiálható: “az információ átadása (a hatáskörrel és felelősséggel együtt) az ellátás kontinuumon átívelő átmenetei során, amely magában foglalja a kérdések feltevésének, tisztázásának és megerősítésének lehetőségét.”
Az átadás fogalma magában foglalja az ápolók közötti kommunikációt a betegellátásról, a nyilvántartásokat és az ápolók közötti kommunikációt segítő információs eszközöket a betegellátásról. Az átadás-átvétel az információ, az elsődleges felelősség és a hatáskör átadásának mechanizmusa is egy vagy több ápolótól az érkező személyzetnek.
Az átadás különböző típusai közé tartoznak:
- műszakról műszakra történő átadás
- ápolási osztályról ápolási osztályra
- ápolási osztályról diagnosztikai területre
- különleges beállítások közötti átadás (műtő, sürgősségi osztály)
- kiengedés és intézményközi átadás
- orvosról orvosra.
zökkenőmentes átadások
A szervezeten belüli biztonságos átadások mellett a biztonság az ellátás átadás-átvételek javításának tágabb területén is szempont, különösen azoknál, akiknek feladata a kórházi elbocsátást követő 30 napos újrafelvételek csökkentése.
A Joint Commission kezdeményezésének hatálya kiterjed a betegek egészségügyi intézmények közötti átadásaira: például az idősek otthonából egy otthoni ápolási ügynökséghez. Sajnos ezek az átmenetek nem mindig mennek zökkenőmentesen. A nem hatékony ápolási átmenetek nemkívánatos eseményekhez, magasabb kórházi visszafogadási arányokhoz és költségekhez vezethetnek. Egy tanulmány becslése szerint a súlyos orvosi hibák 80 százaléka az egészségügyi szolgáltatók közötti átadás során elkövetett kommunikációs hibákból adódik.
Az elmúlt néhány évben a Medicare és más kifizetők politikája erős pénzügyi ösztönzőket hozott létre a visszafogadások csökkentésére. A megfelelő átadási beavatkozások megtervezése még mindig folyamatban van.
- A SBAR (Situation-Background-Assessment-Recommendation) és az ANTICipate (Administrative data, New clinical information, Tasks, Illness severity, Contingency plans) eszközök olyan lépéseket kínálnak a klinikusok számára, amelyeket a standardizált átadási protokoll részeként követhetnek. Más strukturált eszközök számítógépes és webalapú platformokat használnak.
- Egy másik eszköz az I-PASS (Illness severity, Patient summary, Action list, Situational awareness and contingency planning, and Synthesis or read-back) néven ismert. Ezeknek az elbocsátási eszközöknek a bevezetési folyamatát gondosan kidolgozták és alkalmazták. Ez magában foglalta a hivatalos képzést, a tantestület fejlesztését és az elsődleges felhasználók bevonására irányuló erőfeszítést a folyamatok és munkafolyamatok felülvizsgálatába.
A kutatók több mint 10 000 betegfelvételt vizsgáltak, aktív felügyeleti stratégiákat alkalmazva az orvosi hibák és a megelőzhető nemkívánatos események arányának mérésére. Az Agency for Healthcare Research and Quality (AHRQ) cikke szerint az orvosi hibák 23%-os csökkenését fedezték fel a beavatkozás előtti és a beavatkozás utáni időszak között, amihez a megelőzhető nemkívánatos események 30%-os csökkenése társult.
Az ápolási átmenetek, különösen a kórházi elbocsátással kapcsolatosak, nagy figyelmet kaptak. Sajnos több tanulmány eredményei leginkább azt a gondolatot szolgálták, hogy nincs csodafegyver a kórházi visszafogadások megelőzésére. Pozitívum, hogy fény derült arra, hogyan lehet a legjobban azonosítani a visszafogadás szempontjából leginkább veszélyeztetett betegeket, ami jelentős előrelépés.
Mint a legtöbb dologban az egészségügyben és az életben, a kommunikáció a siker kulcsa. A minőségi egészségügyi ellátás nyújtásának alapfeltétele az egymással való kommunikáció és a betegek biztonságos, zökkenőmentes átadása, hogy minden beteg a lehető legjobb eredményt érje el az ellátás minden egyes szakaszában.