A csimpánzokat és más emberszabású majmokat Afrikában fenyegető leghírhedtebb fenyegetés a bozóthús-kereskedelem, amely a kihalás szélére sodorja az amúgy is törékeny emberszabású majompopulációkat.
A bozóthús-kereskedelem a nem vadon élő állatok nem hagyományos vadászatát jelenti húsért. A vadon élő csimpánzokat és más erdei állatokat szisztematikusan vadásznak és adják el húsként a piacokon Afrikában és a világ városaiban. Ami egykor a vidéki falvakban a megélhetési vadászat egyik formája volt, mára kereskedelmi kereskedelemmé alakult, amely az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb méreteket öltött.
A vadászok Afrika- és világszerte évezredek óta a vadon élő állatok vadászatából élnek. A bozóthúskereskedelemben az a különbség, hogy a bozóthús értékesítése mind a hozzáférés, mind a kereslet növekedése következtében egyre inkább kereskedelmi jellegűvé vált.
A vadászat a nagy erdei állatfajokat, például a csimpánzokat és az elefántokat, a kihalás nagyobb veszélyének teszi ki. Ezeknek a fajoknak jellemzően lassabb a populáció növekedési üteme, ami nagyon érzékennyé teszi őket még egy mérsékelt mértékű populációcsökkenésre is.
Noha az emberszabású majmok nemzetközi védelem alatt állnak és vadászatuk illegális, továbbra is gyakran vadásznak rájuk. A bozóthúskereskedelem mértéke tovább súlyosbítja a csimpánzokat fenyegető egyéb veszélyek, például a fakitermelés, az illegális állatkereskedelem és a betegségek negatív hatásait.
A fakitermelő utak utakat vájnak a távoli erdőterületekre, amelyek lehetővé teszik a bozóthúsvadászok számára, hogy olyan területekre jussanak, amelyeket korábban sokkal nehezebb volt elérni, és ahonnan az állatok húsát is nehéz volt elszállítani. A bozóthúskereskedelem nagyrészt az afrikai erdőkben folyó fakitermelés növekedésének köszönhetően érhette el kolosszális méreteit. Nemcsak a csimpánzok veszítik el az élőhelyüket szerte Afrikában, hanem ugyanazok az utak, amelyek kiviszik a fákat, ugyanazok, amelyek a vadászokat is behozzák.
A tiltott állatkereskedelem és a bozóthúsvadászat is kéz a kézben jár. Miközben a felnőtt csimpánzokat húsért vadásznak, a csecsemőket elfogják és háziállatként eladják szerte Afrikában és a Közel-Kelet, valamint Ázsia és Európa egyes részeinek illegális vadvilági piacain. Becslések szerint minden egyes élő csecsemőre, amelyet befognak és eladnak a kedvtelésből tartott állatok kereskedelmében, akár 10 felnőtt egyedet is megölnek, és bozóthúsként adnak el.
A bozóthúsvadászathoz kapcsolódó másik növekvő fenyegetés a betegség, amelynek súlyos következményei vannak az ember és az ökoszisztéma egészségére. Gondoljunk csak vissza a közelmúltban, 2014-2015-ben Nyugat-Afrikában kitört ebolajárványra. Több mint 10 000 ember halt meg az elfogyasztott bozóthús következtében, amely lehetővé tette a halálos zoonózisos ebolavírus terjedését. Ez jelentős hatással van az emberi egészségre, és globális aggodalomra ad okot, mivel a következő Ebola, SARS vagy AIDS a bozóthússal vadászott fajokra leselkedhet.
Mivel csak 170.000-300.000 csimpánz maradt a vadonban, a bozóthús, a fakitermelés, az állatkereskedelem és a betegségek együttes hatása ijesztő kilátásokat nyújt a jövőbeli túlélésüket illetően.
A csimpánzok előtt álló elsöprő esélyek, valamint az emberi populáció növekedése és az erdei erőforrásokra nehezedő további nyomás miatt számos szervezet és magánszemély vállalta fel az állatok védelmét és a bozóthús-válság kezelését.
A bozóthús olyan összetett téma, amelyre nincs könnyű válasz, mivel a kulturális hagyományokat és a közösségi igényeket meg kell érteni és tiszteletben kell tartani. Ezen összetettség tudatában számos természetvédelmi szervezet az elmúlt évtizedekben áttért arra, hogy a természetvédelem társadalmi-gazdasági aspektusaira összpontosítson. Ez segít biztosítani a sikert a helyi vadvilág és az emberek védelme és fenntartása révén. A természetvédelmi kérdések emberi aspektusának kezelése számos javasolt bozóthús-megoldás középpontjában áll.
A kanadai Jane Goodall Intézet a Kongó-medencei helyi közösségekkel együttműködve olyan fenntartható megélhetési formák kialakításán dolgozik, amelyek csökkentik az erdőkre és a vadvilágra nehezedő nyomást.
Ezek a projektek a fenntartható jövedelmek és megélhetési formák fejlesztésével, a közösség egészségének javításával, valamint a biológiai sokféleség és a fenntarthatóság fontosságának tudatosításával és megismertetésével segítik a bozóthús-válság kezelését.