A Netflix sikersorozatában, az Unorthodoxban van egy fejborotválós jelenet, ami az epizód befejezése után is sokáig emlékezetes marad. Esther “Esty” Shapiro, a fiatal ultraortodox zsidó nő, akit Shira Haas alakít, a tükörbe néz, miközben hosszú fürtjei a padlóra hullanak, és könnyek csorognak le az arcán.
Ez nem a lázadás vagy a büntetés aktusa, ahogy azt megszoktuk, amikor egy nő borotvált fejét ábrázolják a képernyőn. Ez a haszid kultúra hagyományának része, ahol a férjes asszonyok haját rövidre vágják és parókával takarják el. “A fejedet csak egyszer lehet leborotválni, így tudtam, hogy ez egy felvétel lesz, és jól kell csinálnom” – mondta áprilisban a Vogue-nak Haas, akinek a saját haját is leborotválták a jelenethez a forgatás első napján. “Ideges voltam, de hajlandó voltam megtenni, hogy elmesélhessem ezt a történetet”. Egy későbbi jelenetben, miután megszökik a vallásilag szigorú és kulturálisan konzervatív brooklyni szatmári közösségből és Berlinbe költözik, Esty a felszabadulás és az újjászületés aktusaként egy tóba dobja a parókáját.
© Photography Anika Molnar/Netflix
Az Instagramon úgy tűnik, az emberek balra, jobbra és középre borotválják a fejüket a világjárvány idején. Egyes hírességek, mint például a brit színész, Riz Ahmed, a “Covhead challenge” keretében jótékonysági célokra gyűjtenek pénzt; mások halálra unják magukat; és vannak, akik tényleg csak egy rövidebb frizurára vágytak. De milyen jelentőséggel bír a hajvágás a történelem során?
Kultúrákon és vallásokon átívelő
A kopaszra borotválás évszázados múltra tekint vissza. Az ókori Egyiptomban a papok rituálisan eltávolították az összes hajat a testükről, hogy elkerüljék a tetvességet és az általános tisztátalanságot. Más ősi kultúrákban, beleértve a buddhista szerzetességet, ez a vallásos odaadás jele volt és maradt (gyakran a hiúság feláldozásának jeleként). Az iszlámban a hajdzs (a Mekkába irányuló éves iszlám zarándoklat) befejezését követi, és ugyanígy számos hindu vallási gyakorlatban is. Míg a 19. században még egy Shavehead nevű indián Potawatomi indián törzsfőnök is élt az Egyesült Államokban, egy harcos, akinek a neve sejtetni engedi egyedi hajviseletének jelentőségét.
A valláson túl valószínűleg ismeri a borotvált fejbőrt, mint az elnyomás szimbólumát. Gondoljon csaknem minden börtönfilmre, amit valaha látott – rabok narancssárga kezeslábasban, a higiénia nevében lenyírt hajjal – és a katonaságra, ahol a hajat praktikus célokból borotválják. Ez az identitás szimbolikus megfosztása, a szigorú megfelelés érzése. Képzeljük el Stanley Kubrick Full Metal Jacket (1987) című filmjének húsfejűit – a kopaszra borotvált koponya a kemény férfi jelévé válik, a kemény, mint a köröm, bátorság részévé, amire szükség van a katonai és börtönélet túléléséhez.
Ezzel szemben a nők azok, akiket történelmileg megszégyenítettek azzal, hogy leborotválták a fejüket, általában büntetésként. A nácikkal való kollaborálással vádolt francia nőket például 1944-ben mezítláb, borotváltan és horogkeresztekkel az arcukra festve vonultak végig Párizsban, szándékosan párhuzamot vonva a náci haláltáborok foglyaival. Eközben a hírhedt salemi boszorkányperekben a nők fejét leborotválták, hogy a férfiak boszorkányság “jeleit” kereshessék. (Ez utóbbiak esetében a fejborotválás a nők testét uraló férfiakról szóló szélesebb körű beszélgetésbe illeszkedik.)
Egy erőteljes új nyilatkozat
A hatvanas évek elején a skinheadek új ifjúsági szubkultúraként jelentek meg Kelet-Londonban, és a borotvált fejet merész és dacos megjelenésként fogadták el. Ezek a munkásosztálybeli csoportok harci csizmát és bomberdzsekit viseltek, identitásukat a középosztálybeli “hosszú hajúakkal” (vagy hippikkel) való szembenállás alakította. Egyesek számára ez a törzs kinézete fenyegető volt, és évekkel később egyre inkább azzá vált, amikor a rasszisták és a neonácik magukévá tették. Ironikus módon a kezdeti szubkultúra nem rasszista, több rasszból álló szcénaként bukkant fel, mivel a reggae és a ska zenéből nőtt ki.
© Photography Doreen Spooner/Mirrorpix/Getty Images
A későbbi zenei szubkultúrákban a borotvált fej vált meghatározóvá. Kathleen Hanna, a feminista punk mozgalom, a “riot grrrl” úttörője a ’90-es évek elején állítólag borotvált fejű volt – ami teljesen logikus egy olyan csoport esetében, amely középső ujját emelte a kulturális konzervatívok és a nemi sztereotípiák ellen. Ugyanezt a nonkonformista szellemiséget Robin Tunney színésznő testesítette meg a filmvásznon az 1995-ös Empire Records című filmben, aki a The Martinis “Free” című számának lejátszása közben a koponyáját zúgja. Ez a felszabadulás egetrengető pillanata, egy lányé, aki vállalja saját identitását, és nem érdekli, mit gondolnak mások.
A ’90-es évek közepén egyre több női zenész kezdte átvenni ezt a stílust. Ott volt Sinéad O’Connor nagy közeli pillanata a “Nothing Compares 2 U” klipjében, amely pillanat rengeteg hasábot kapott. Ott volt Skin, a brit rockzenekar, a Skunk Anansie frontasszonya is, aki minden porcikájában magabiztos renegátnak tűnt. És mégis, mint női szépségtrend, ez a megjelenés nem éppen az egekbe szökött – nyilvánvalóan volt egyfajta stigma a hajvágott nők körül. Ezt a legjobban a Jóbarátok epizódban lehet összefoglalni, ahol Ross kiborul, amikor meglátja barátnője újonnan borotvált fejét. (Mert egy nő nem lehet vonzó borotvált fejjel, igaz?)
© Photography Martyn Goodacre/Getty Images
Az 1992-es Alien 3 nemtelen világához (ahol mindenkinek borotvált feje van) Sigourney Weaver ugyanebben az évtizedben borotválta le a fejét. A filmben ez egyfajta nemi felszabadítás, kiegyenlítődés az ő karaktere, Ripley és a férfiak között. Demi Moore hasonló módon borotválta le a saját fejét a G.I. Jane (1997) című filmben. Mindkettő vagány szerep volt, amely játszott a nemi sztereotípiákkal, egyformán erősítő és felszabadító. Máshol Hollywoodban mások nem csak a felhatalmazás miatt tették ezt, hanem azért is, hogy elkerüljék a beskatulyázást. Natalie Portman ellopta a címlapokat, amikor a V for Vendetta (2005) című filmben megmutatta a fejbőrét – itt volt a Fantomfenyő hercegnője, aki szimbolikusan leborotválta a múltját.
© Photography Buena Vista Pictures / Courtesy Everett Collection
Aztán persze ott volt Britney Spears 2007-ben. Leborotválta a fejét, miután elhagyott egy rehabilitációs klinikát, és miután volt férje megtagadta a gyerekeihez való hozzáférést. Vajon így akarta átvenni az irányítást a saját élete felett? Így akart kiszabadulni a zenei vezetők irányító karmai közül, akik a nyilvános imázsának minden részletét alakították? Vagy ez volt, ahogy a nőgyűlölő média hirdette, a széteső nő jele?
Nemrégiben láttuk Emma Gonzalez aktivistát a fegyverviselési tilalom szószólójaként. A floridai Parklandben, a Stoneman Douglas középiskolában 2018-ban történt lövöldözés fiatal túlélője az erő és a remény képe volt, amikor a világhoz beszélt, mikrofonnal a kezében, borotvált feje aláhúzta tekintélyt parancsoló, nem fogunk elhallgatni hangnemét. Rose McGowan színésznő szintén az erő és a dac definíciója volt, amikor az erőszaktevő filmfőnök, Harvey Weinstein által elkövetett bántalmazásokról és támadásokról beszélt. “Amikor leborotváltam a fejem, az egy csatakiáltás volt” – írta McGowan 2017-ben az i-D számára. “Baszd meg Hollywoodot. Fuck the messaging. Fuck the propaganda. Fuck the stereotypes.”
© Photography Kevin Mazur/Getty Images
Fashion reflecting society
A borotvált fejnek természetesen a divatban is megvan a helye – gondoljunk csak Kristen Stewartra és a feltűnő vágásra, amit 2017-ben viselt. Ugyanígy Ruth Bell brit modell is prózaibb okokból vágatta le magát, leginkább egy Alexander McQueen-kampányhoz, de az Out magazinnak is elárulta: “Utáltam a hajamat. Egyszerűen nem éreztem jól magam. Utáltam rá gondolni. Szóval le akartam borotválni!”
© Photography Allen Berezovsky / Getty Images
Eközben az Instagram-modell Jazzelle Zanaughtti (@uglyworldwide) szórakozik a vágásával, hangos színfoltokat ad hozzá, és táplálja a szélesebb körű trendet, hogy az emberek festik a hajvágásukat – egy olyan stílus, amelynek úttörői olyan hajművészek voltak, mint Janina Zais és Janine Ker. A cukorkaszínekkel, leopárdmintával és savas árnyalatokkal lágyítva a megjelenést, a vágások az individualizmus és a kreatív önkifejezés jelképeivé válnak. Vegyük például az Unorthodox utolsó epizódját. Spoilerveszély: Esty férje, Yanky felkutatja őt Berlinben, és az utcán szembesíti őt, szidva őt, amiért felfedte rövid haját. Esty elmosolyodik, és azt mondja: “Nem fogod elhinni, de itt ez divatos.”
© Photography David M. Benett/Dave Benett/Getty Images
A borotvált fej manapság már nem csak vallási elkötelezettség, lázadás vagy büntetés, vagy akár csak divathirdetés. Aki 2020-ban leborotválja a fejét, annak számtalan oka lehet: unalom, hatalom, kreativitás, vagy az a tény, hogy a hosszú haj egyszerűen nem tűnik olyan fontosnak egy világjárvány idején. A lényeg az, hogy az autonómia, hogy azt csináljanak a hajukkal, amit akarnak – a társadalmi nyomással szemben és egy globális egészségügyi válság nyomán – ez az igazi trend, amiben most vagyunk benne.
Még több a brit Vogue-ból: