Egy új tanulmány szerint a depressziós érzéseikről a Facebookon posztoló egyetemistákat barátaik nem feltétlenül bátorítják arra, hogy mentálhigiénés szakembertől kérjenek segítséget.
A JMIR Research Protocols című folyóiratban közzétett tanulmányban a 33 résztvevő diák közül senki sem mondta, hogy barátai segítettek neki abban, hogy mentális egészségügyi szakemberhez forduljon problémái megbeszélése céljából.
A kutatók, köztük az amerikai The Ohio State University munkatársai szerint a vizsgálatban résztvevők legtöbb barátja egyszerűen támogató vagy motiváló üzeneteket küldött helyettük.
A vizsgálat részeként a 33 diák beszámolt arról, hogy milyen típusú üzenetet küldtek, hogyan reagáltak a barátaik, és kitöltöttek egy depresszióra vonatkozó mérőszámot is.
A résztvevők közel fele olyan tünetekről számolt be, amelyek összhangban voltak a közepes vagy súlyos depresszióval.
Nagyjából egyharmaduk jelezte, hogy az előző hetekben több napon is öngyilkossági gondolatai voltak.
A résztvevők Facebook-bejegyzései többnyire két közös témát érintettek.
Ezek vagy negatív érzelmek voltak, mint például “Most mondtam, hogy olyan egyedül érzem magam” – írta egy diák -, vagy egy rossz napról szóltak: “Szörnyű nap. Rosszabb már nem is lehetne” – posztolta egy másik résztvevő.
Ez a két téma együttesen a diákok által közölt posztok mintegy 45 százalékában jelent meg – közölték a kutatók.
A diákok közül csak egy kérte közvetlenül a segítséget, és csak hárman említették a “depressziót” vagy ehhez kapcsolódó szavakat – áll a tanulmányban.
Míg a diákok többsége nem használt olyan szavakat, mint a “depresszió” a Facebook-bejegyzéseiben, sokan találtak módot arra, hogy utaljanak mentális állapotukra anélkül, hogy ezt kifejezetten kifejezték volna.
A résztvevők 15 százaléka használt szomorú dalszövegeket, 5 százalékuk emojit, további 5 százalékuk pedig idézeteket használt depressziós állapotuk kifejezésére.
“Ez talán a mentális betegségekkel kapcsolatos megbélyegzés miatt van. Vagy talán nem tudták, hogy a tüneteik azt jelzik, hogy depressziósak” – mondta Scottye Cash, a tanulmány vezető szerzője a The Ohio State Universityről.
A kutatók szerint a résztvevők barátainak leggyakoribb válaszai – a Facebook-bejegyzésekre adott válaszok mintegy 35 százaléka – egyszerűen támogató gesztusok voltak.
“Minden közeli barátom ott volt, hogy bátorítson, és tudassa velem, hogy minden rendben lesz” – mondta a tanulmány egyik résztvevője.
A második helyen a következő leggyakoribb válasz – a bejegyzések 19 százaléka – azt kérdezte, mi a baj.
A résztvevők elmondták, hogy nem mindig vették pozitívan az ilyen válaszokat.
“Nehéz megmondani, hogy kit érdekel, vagy ki az, aki csak kíváncsi így” – írta egy résztvevő.
“A barátoknak, akik olvassák ezeket a posztokat, gyakran a sorok között kell olvasniuk, mivel kevesen mondták ki egyenesen, hogy depressziósak” – mondta Cash.
A kutatók szerint sokan idézeteket és dalszövegeket használtak, hogy beszéljenek arról, hogyan érzik magukat, így a barátaiknak kellett megfejteniük, mit is mondanak.
A kutatók szerint az eredmények rámutatnak arra, hogy az egyetemi hallgatók körében több mentális egészségügyi műveltségre van szükség, hogy felismerjék a depresszió jeleit társaik körében, és tudják, hogyan reagáljanak.