A rákbetegségre adott érzelmi reakció számos tényezőtől függ, többek között a beteg támogató rendszerétől, megküzdési stílusától és a betegségről alkotott képétől. Miközben a betegek a diagnózis és a kezelés kérdéseivel küzdenek, szembesülhetnek a társadalmi nyomással is, amely a jó szándékú barátoktól származik, akik mindennél jobban szeretnék, hogy jól legyenek. A rákbetegek érzelmi szükségleteivel foglalkozó pszichoonkológusok megállapították, hogy a rákdiagnózisra adott egészséges érzelmi válasz három fázist foglal magában – kezdeti reakció, szorongás és alkalmazkodás -, amelyek a betegeket egy tipikus gyászfolyamaton keresztül vezetik.
A rákdiagnózisra adott kezdeti reakció gyakran sokk és hitetlenség, amelyet a szorongás időszaka követ, amelyet a szorongás, a düh és a depresszió vegyes tünetei jellemeznek. Ahogy a betegek megismerik a lehetőségeiket és kezdik látni a kezelési terv kialakulását, belépnek az alkalmazkodási fázisba. Ebben a korai időszakban a szorongás vagy a depresszió mellett tartós szomorúságot is tapasztalhatnak; csökkent érdeklődést tapasztalhatnak a szexuális tevékenység iránt; fáradtságot; koncentrációs, emlékezési vagy döntéshozatali nehézségeket; álmatlanságot vagy túlalvást; súly- és étvágycsökkenést; nyugtalanságot vagy ingerlékenységet.
Ezek közül a tünetek közül sok egészségtelennek tekinthető, de ezek az új rákdiagnózis feldolgozásának normális részét képezik. A reménytelenség és a bűntudat érzése, vagy a fenti szakaszok valamelyikében való megrekedés azonban komolyabb szorongásra utalhat.
Szorongás
A rákbetegek ma már többet vesznek részt a kezelési tervük meghatározásában, mint az elmúlt években. De ezzel a hatalommal együtt jár a döntés meghozatala miatti szorongás is, különösen akkor, ha több lehetőség közül választhatnak, és egyiknek sincs egyértelmű előnye. A terápiás lehetőségek száma a rák típusától függ. Ráadásul az orvosok nem feltétlenül értenek egyet a legjobb kezeléssel kapcsolatban, ha egy bizonyos rákbetegségre nem létezik standard kezelés, ami újabb réteget ad a bonyolult döntéshez.
Néhányan úgy találják, hogy a rákbetegségük felkutatása segít enyhíteni a szorongást. Az internet megkönnyítette és felgyorsította a rákról szóló információk és támogatás online megtalálását, de hamis és félrevezető állításoknak is kiteheti az embereket. Sok kórház és kezelési intézmény rendelkezik könyvtárakkal vagy betegoktató központokkal, amelyek megbízható forrásokat nyújtanak, és a nonprofit szervezeteknek lehetnek támogató csoportjaik, amelyek lehetővé teszik a betegek számára, hogy másokkal beszélgessenek, akiknek ugyanez a diagnózisuk.
Sok beteg úgy birkózik meg a helyzetével, hogy azokra a dolgokra koncentrál, amelyeket irányítani tud, például arra, hogy egészséges táplálkozással és testmozgással vigyázzon a testére. Néhány beteg megkönnyebbülést talál a gyakorlati feladatok elvégzésében, például a biztosítással kapcsolatos rendszer felállításában, a végrendelet és más jogi kérdések véglegesítésében, vagy a családdal való beszélgetésben a megoldatlan problémákról vagy érzésekről.
A rák diagnózisa bárki számára megterhelő, és kevesen tudják egyedül sikeresen kezelni. A legtöbben a barátoktól, a családtól vagy a támogató csoportoktól keresnek bátorítást. Mások lelkészektől, ápolónőktől vagy szociális munkásoktól kérnek tanácsot. Egy másik hasznos erőforrás, amelyet néhány kórház kínál, egy betegnavigátor, általában egy regisztrált nővér, szociális munkás vagy képzett közösségi tag (néha egy rákos túlélő), aki segíthet a betegeknek “eligazodni” az egészségügyi rendszerben, a találkozókon és a pénzügyi kérdésekben. A legtöbb esetben a betegnavigátorok nem mondják meg a betegeknek, hogy mit tegyenek, hanem kérdéseket javasolnak az orvosnak, és segítenek a prioritások meghatározásában. A felkészültség csökkentheti a stresszt és a szorongást.
Ne feledje azonban, hogy minden beteg rákbetegsége és helyzete egyedi. Így amikor a támogatásról van szó, egy méret nem illik mindenkire. A betegeknek beszélniük kell a csapatuk tagjaival, hogy megtudják, mi áll rendelkezésre a rákközpontjukban, és vegyék igénybe a hasznos programokat.
A rákdiagnózis a beteg szeretteire is hatással van, így a családi dinamikával való megbirkózáshoz is szükség lehet támogatásra. Előfordulhat, hogy a betegek túl betegnek érzik magukat ahhoz, hogy vacsorát készítsenek, vagy szükségük lehet fuvarra a klinikára. Szükségük lehet a munkából való kiesésre, ami átmenetileg meghiúsítja a karriertervezeteket, és elképzelhető, hogy nagyobb anyagi terhet ró a házastársra vagy élettársra.
Függetlenül attól, hogy a betegnek korai stádiumú vagy előrehaladott rákja van, a diagnózis valószínűleg felveti a halálozás érzését, ami szintén szorongást okoz. Az élet végével kapcsolatos gyakorlati kérdések, például a jogi dokumentumok elkészítése segíthet a szorongás csökkentésében.
Bűntudat
A rákdiagnózis kézhezvételekor egyes betegek bűntudatot éreznek, hogy valamit tettek a rákjukért – vagy bűntudatot, hogy a családjuknak is át kell esnie ezen.
Noha egyes rákbetegségek bizonyos viselkedésformákhoz köthetők, nem tesz jót a visszatekintés. Nem szokatlan, hogy a betegek megpróbálják megérteni, miért alakult ki a rákjuk, de az okokra való összpontosítás felesleges stresszhez vezethet. Egy, a közelmúltban mellrákdiagnózist kapott nők körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy azok, akik magukat okolták a rákjukért, magasabb szintű szorongással küzdöttek, mint azok, akik nem. Az eredmények arra is utaltak, hogy az önvád negatívan befolyásolta pszichológiai alkalmazkodóképességüket.
A bűntudat akadályozza az élet teljes körű megélését, ezért a szakértők azt javasolják, hogy a betegek dolgozzák fel ezeket az érzéseket úgy, hogy beszélnek egy szociális munkással vagy tanácsadóval, naplót vezetnek vagy részt vesznek egy támogató csoportban.
Depresszió
A tanulmányok szerint a rákbetegek közel egynegyedénél a kezelés alatt depressziós tünetek jelentkeznek, ami érthető. A rákbetegségük és az azzal járó változások miatti szomorúság érzései normálisak, és valójában segíthetnek a betegeknek megbirkózni a betegséggel. A tehetetlenség vagy reménytelenség tartós érzése és az értéktelenség érzése azonban nem jellemző, ezért az ilyen érzéseket tapasztaló betegeknek értesíteniük kell kezelőorvosukat.
Megkülönböztetendő a körülményeik miatti normális szomorúságot a depressziótól, a betegeknek fel kell jegyezniük mentális állapotukat, és meg kell határozniuk, hogy két hét múlva érzelmileg jobban érzik-e magukat. Ne feledje, hogy a depresszióval járó egyes tünetek, mint például a fogyás és a fáradtság, a rák és annak kezelései következményei is lehetnek. Ráadásul egyes terápiák, beleértve a hormonkezeléseket és az interferont, hangulatzavarokkal járnak.
Az enyhe vagy közepesen súlyos depresszióban szenvedők gyakran reagálnak a beszélgetéses terápiára. Ezeknek a betegeknek a támogató csoportok, a haveri rendszerek, a rákoktatási programok és a pszichoterápia hasznos lehet a kompetencia és a kontroll érzésének visszanyerésében.
A közepesen súlyos vagy súlyos depresszióban szenvedők számára a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia ideális kombinációt jelent. Jelenleg számos antidepresszáns áll rendelkezésre, amelyek jelentősen különböznek a mellékhatások, a tolerálhatóság és a biztonságosság szempontjából, és használatukat figyelemmel kell kísérni. A depresszió az agy kezelhető rendellenessége. Ez egy betegség, ezért a betegeknek nem szabad félniük attól, hogy segítséget kapjanak a kezeléséhez.
A szorongás kezelése
Ahogy a rák kezelésének sincs egyetlen módja, úgy a szorongás kezelésére sincs egyetlen recept. Egyes betegeknek jót tesz, ha pszichológussal vagy szociális munkással beszélgetnek, másoknak az antidepresszánsok vagy szorongásoldó gyógyszerek szedése, a testmozgás, a meditáció vagy akár egy háziállat tartása. A szorongás szűréséről és kezeléséről, valamint a közelben lévő támogatás megtalálásáról további információkért látogasson el a cancersupportcommunity.org oldalra.
A pozitív gondolkodás negatívuma
Amint a betegek elkezdenek másoknak is beszámolni a diagnózisukról, nyomást érezhetnek a pozitív hozzáállás fenntartására, ami különösen nehéz lehet, ha félnek, szoronganak vagy nem érzik jól magukat.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a “mindenáron pozitív” megközelítés elfogadása felesleges terhet jelenthet. Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az érzelmi beállítottság befolyásolja a túlélést.
Az emberek reakciói a rákra nagyon különbözőek. A betegeknek nem szabad elfelejteniük, hogy ez az ő élményük, és nem kell úgy érezniük, hogy másoknak kell megfelelniük azzal, ahogyan megbirkóznak vele.