Ez az írás a Brookings Institution, Future of the Middle Class Initiative (A középosztály jövője kezdeményezés) 2020. november 19-i, a fekete fiúk és férfiak előtt álló kihívások leküzdéséről szóló rendezvényére készült.
“Férfinak, szegénynek és akár afroamerikai, akár indián származásúnak lenni annyi, mint nap mint nap szembesülni egy mélyen gyökerező rasszizmussal, amely minden társadalmi intézményben jelen van” – írja Brookings munkatársunk, Camille Busette. “Egyetlen más demográfiai csoport sem járt ilyen rosszul, ilyen kitartóan és ilyen hosszú ideig.” Ennek a “megdöbbentő válságnak” a leküzdésére Camille nem kevesebbre szólít fel, mint “egy New Dealre a fekete férfiak számára.”
Egy ilyen New Deal létrehozása a Camille által irányított Race, Prosperity and Inclusion Initiative egyik fő prioritása, de a ma indított új Boys and Men Project is a Center on Children and Families (Gyermekek és Családok Központja) keretében. Ennek a New Dealnek az elemei valószínűleg az oktatás és képzés, a munkaerőpiac, a családpolitika (különösen az apák számára), a büntetőjogi reform és a koncentrált szegénység elleni küzdelem területén történő szándékos politikai döntéshozatalból állnak majd.
Ez az egyik olyan terület, ahol joggal remélhetünk némi kétpárti fellépést. Legyünk tanúi annak, hogy 2019-ben létrehozták a Fekete férfiak és fiúk társadalmi helyzetével foglalkozó új bizottságot, amelynek feladata, hogy olyan politikákat javasoljon, amelyek “javítják vagy kiegészítik a jelenlegi kormányzati programokat”. Ez a 19 tagból álló kétpárti bizottság “vizsgálni fogja a fekete férfiakat érintő potenciális polgárjogi jogsértéseket, és tanulmányozni fogja az oktatás, a büntető igazságszolgáltatás, az egészségügy, a foglalkoztatás, az apaság, a mentorálás és az erőszak terén tapasztalt egyenlőtlenségeket”. A Bizottságnak a törvény szerint évente jelentést kell készítenie, és “ajánlásokat kell tennie a társadalmi körülmények javítására, valamint fontos útmutatást kell adnia a Kongresszusnak az oktatás, a büntető igazságszolgáltatás, az egészségügy és a foglalkoztatás terén tapasztalható faji egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló hatékony stratégiákról.”
A Bizottság létrehozására vonatkozó törvényt Frederica Wilson képviselő (D-FL) terjesztette be a Házban, a Szenátusban pedig Marco Rubio (R-FL), Kamala Harris (D-CA) és Cory Booker (D-NJ) támogatta. Ez üdvözlendő és pozitív fejlemény. Fontos lesz, hogy a Bizottság teljes mértékben megértse a kifejezetten a fekete férfiak előtt álló kihívásokat, hogy a szakpolitikát megfelelően tudja megcélozni. A fekete fiúk és különösen a fekete férfiak a faj és a nemek éles metszéspontjában a rasszizmus egy sajátos fajtája ellen küzdenek.
A következőkben néhány kulcsfontosságú tényt közlünk a fekete férfiak eredményeiről nyolc fontos területen, összehasonlítva a fekete nőkkel, a fehér nőkkel és a fehér férfiakkal.
- Richard V. Reeves
- John C. és Nancy D. Whitehead Chair
- Direktor – A középosztály jövője kezdeményezés
- Sarah Nzau
- Senior Research Assistant – Center on Children and Families
- Ember Smith
- Kutatóasszisztens – Center on Children and Families
- Education
- Felfelé irányuló mobilitás
- A keresetek
- Munkaerő-részvétel
- Munkanélküliség a COVID-19 világjárvány idején
- Várható élettartam
- COVID-19 halálozás
- Bűnügyi igazságszolgáltatás
- A cselekvés ügye
Richard V. Reeves
John C. és Nancy D. Whitehead Chair
Direktor – A középosztály jövője kezdeményezés
Sarah Nzau
Senior Research Assistant – Center on Children and Families
Ember Smith
Kutatóasszisztens – Center on Children and Families
Education
In 2019, A 25-29 éves fekete férfiak 28%-ának volt legalább alapfokú végzettsége, szemben a fekete nők 30%-ával, a fehér férfiak több mint 40%-ával és a fehér nők közel felével – derül ki a National Center of Education Statistics 2019-es adataiból. A szakadék még nagyobb a magasabb végzettségi szinteken: csak feleannyi fekete férfi rendelkezik mesterdiplomával (4%), mint a fekete nők (9%), a fehér férfiak (8%) és a fehér nők (13%):
Loading Chart…
Felfelé irányuló mobilitás
A fekete nők és a fehér nők, akiket alacsony jövedelmű szülők neveltek (a jövedelemeloszlás alsó 20%-ába tartozók), felnőttként hasonló arányban rendelkeznek a generációk közötti felfelé irányuló mobilitással, az egyéni jövedelmük alapján mérve. A fekete férfiak ezzel szemben sokkal kisebb valószínűséggel emelkednek felfelé a jövedelmi ranglétrán, mint a fehér férfiak, Raj Chetty és az Opportunity Insights munkatársai szerint, akik az 1978-1983-as születési kohorszok 20 millió amerikaijának számait dolgozták fel. Az alacsony jövedelmű szülők által nevelt fehér férfiak egyharmada kerül felnőttként a jövedelemeloszlás felső 40%-ába, szemben a fekete fiúk mindössze 19%-ával.
Az alábbi ábra az alacsony jövedelmű szülők által nevelt gyermekek jövedelmi ranglétrán való felfelé jutásának valószínűségét mutatja fajonként. Az adatok azt mutatják, hogy az alacsony jövedelmű szülők által nevelt fekete férfiaknak kétszer akkora a kockázata annak, hogy a generációk közötti szegénységben ragadnak (38%), mint a fekete nőknek (20%) az egyéni jövedelem tekintetében. Megjegyzendő azonban, hogy a fekete nők rosszabbul járnak a háztartási jövedelem, mint az egyéni jövedelem tekintetében, különösen a fehérekhez képest – ami részben a fekete férfiak rosszabb eredményeit tükrözi.
Ábra betöltése…
A keresetek
A fekete munkavállalók – nemtől függetlenül – kevesebbet keresnek, mint a fehér munkavállalók, és a fehér férfiak 1980 óta lényegesen többet keresnek, mint a fehér nők és a fekete munkavállalók, a Current Population Survey adatai szerint. Mind a fekete, mind a fehér munkavállalók esetében a férfiak többet keresnek, de a nemek közötti különbség sokkal kisebb a fekete munkavállalók esetében. Az alábbi ábra a teljes munkaidőben dolgozók heti keresetét (órabér és nem órabér) mutatja a fekete és fehér munkavállalók esetében nemek szerint 1980 óta. Az eredmények szembetűnőek: A fekete férfiak 378 dollárral kevesebbet keresnek hetente, mint a fehér férfiak, és 125 dollárral kevesebbet, mint a fehér nők. Összességében a fehér nőknél nőttek a legnagyobb mértékben a keresetek, az 1990-es években megelőzve a fekete férfiakat.
Ábra betöltése…
Munkaerő-részvétel
A 20 éves és idősebb fekete férfiak munkaerő-piaci részvételi aránya 5,6 százalékponttal alacsonyabb, mint a fehér férfiaké, az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatalának becslése szerint (megjegyzendő, hogy ez nem tartalmazza a bebörtönzötteket). Sok férfi és nő különböző megfontolásokkal szembesül, amikor a munkaerő-piaci részvételről dönt – ezért itt az egyszerűség kedvéért a fekete és a fehér férfiakat hasonlítjuk össze a munkaerő-piaci részvétel szempontjából:
Loading Chart…
Munkanélküliség a COVID-19 világjárvány idején
A Munkaügyi Statisztikai Hivatal szerint a fekete férfiaknál a legmagasabb a munkanélküliségi ráta a 20 év feletti civil, nem intézményesített fekete és fehér férfiak és nők között. A munkanélküliségben (a nemtől függetlenül) nagy faji különbség volt már azelőtt is, hogy a COVID-19 végigsöpört volna az USA-n.
2020 márciusa előtt a fekete férfiak folyamatosan a legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkeztek a fekete és fehér munkavállalók között. Áprilisban a munkanélküliség mindenki számára megugrott, és a fekete nők két hónapig magasabb munkanélküliséggel szembesültek, mint a fekete férfiak. Miközben júniusban a munkanélküliség a legtöbbek esetében csökkenni kezdett, a fekete férfiak munkanélküliségi rátája emelkedett, és szeptemberig (az utolsó hónap, amelyről adatok állnak rendelkezésre) magas maradt. Szeptemberben a fekete férfiak 12,6%-a volt munkanélküli, szemben a fehér férfiak 6,5%-ával.
Ábra betöltése…
Várható élettartam
A nők átlagosan tovább élnek, mint a férfiak – de a faji különbségek is nagyok. A CDC Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központ szerint a várható élettartam a fekete férfiak esetében a legalacsonyabb (a feketék és a fehérek között), mind születéskor, mind 65 éves korban. A fehér férfiak esetében a születéskor várható élettartam körülbelül 6 évvel alacsonyabb, mint 65 éves korban. A fekete férfiak esetében azonban ez a különbség több mint 9 év – ami azt mutatja, hogy a fekete férfiak nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt.
Ábra betöltése…
COVID-19 halálozás
A CDC adatai szerint 2020 júliusáig a fekete és fehér amerikaiak közül a fekete férfiak haltak meg a legnagyobb valószínűséggel COVID-19-ben, 2,4-szeres arányban a fehér férfiakhoz képest. Az alábbi ábrán látható, hogy július 4-ig 100 000 amerikai fekete férfi közül 80 halt meg COVID-19-ben.
Loading Chart…
Bűnügyi igazságszolgáltatás
A Bureau of Justice adatai szerint a fekete férfiak sokkal nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe. Az alábbi ábra az egyes rasszokhoz és nemekhez tartozó állami és szövetségi fogvatartottak arányát mutatja, összehasonlítva az Egyesült Államok felnőtt lakosságának megosztott arányával. A fekete férfiak ötszörösen felülreprezentáltak a fogvatartottak között (32% vs. 6%).
Ábra betöltése…
A cselekvés ügye
Ezek kemény tények, de szembe kell nézni velük, hogy reagálni tudjunk az Egyesült Államokban most zajló, nemzedékenként egyszeri faji számvetés pillanatára. A politikai döntéshozóknak a fekete férfiak tapasztalatait – és ezeket a kiválasztott tényeket – az “interszekcionalitás” lencséjén keresztül kellene vizsgálniuk, amely a Kimberlé Crenshaw által kidolgozott keretrendszer annak vizsgálatára, hogy az identitások hogyan kombinálódhatnak, hogy a hátrányos helyzet sajátos csomópontjait hozzák létre. Az interszekcionalitás rámutat arra, hogy az egyéneket az identitások széles skálájának összefüggésében kell szemlélni, nem pedig egyszerű bináris fogalmakban, mint például férfi vagy nő, fekete vagy fehér, meleg vagy hetero. Ez rávilágíthat a “többszörösen terhelt” csoportok helyzetére, ahogy Crenshaw fogalmaz.
Számos társadalmi és gazdasági mérőszámon a fekete férfiak nemcsak a fehér férfiaknál, hanem a fehér és fekete nőknél is rosszabbul járnak, amint azt fentebb bemutattuk. Ennek részben az az oka, hogy a fekete férfiak “egyedülállóan megbélyegzettek”, Ismail White és Corrine McConnaughy politológusok implicit előítéletességgel kapcsolatos tanulmányai szerint: a fehér válaszadók több mint 40%-a “sok vagy majdnem minden” fekete férfit “erőszakosnak” minősít. A fehér férfiakat kevesebb mint feleannyian jellemzik így, nagyjából ugyanolyan arányban, mint a fekete nőket, míg a fehér nőket nagyon ritkán bélyegzik erőszakosnak. Nem meglepő tehát, hogy a fekete férfiakat nagyobb valószínűséggel állítja meg a rendőrség, nagyobb valószínűséggel motozzák meg őket, nagyobb valószínűséggel tartóztatják le őket, nagyobb valószínűséggel ítélik el őket, és nagyobb valószínűséggel ölik meg őket a bűnüldöző szervek. Rashawn Ray, a Brookings Rubenstein-ösztöndíjasa így érvel: “A fekete férfiaknak más a társadalmi valósága, mint fekete női társaiknak” – írja. “Mások percepciói befolyásolják a fekete férfiak társadalmi interakcióit a munkatársakkal és a szomszédokkal a relatív depriváció egy sajátos formáját strukturálják… Ebben a tekintetben az interszekcionalitás keretrendszer hasznos lesz a fekete férfiak sokrétűségének és sebezhetőségének megvilágítására”.
A fekete férfiak sajátos és egyedi helyzetére vonatkozó bizonyítékok súlyát tekintve az általános politikai ajánlások nem elegendőek. A fekete fiúk és férfiak generációk közötti hátrányos helyzetének megtöréséhez először is mélyebben meg kell érteni fajuk nemi hovatartozását – és nemük faji hovatartozását -, másodszor pedig egy sor kifejezetten testre szabott politikai beavatkozásra van szükség: nem kevesebb, mint egy New Deal a fekete férfiak számára.