A fogvatartottnak le kell töltenie a törvényben meghatározott minimális büntetési éveket, mielőtt feltételes szabadlábra helyezhető lenne.
Amikor a minimális büntetési idő (ERD) közeledik, elkészítik a dossziét (a feltételes szabadlábra helyezési alkalmassági jelentést). Ez a jelentés tartalmazza a fogvatartott börtönbüntetése alatt bekövetkezett viselkedésbeli változásainak részleteit, az orvosok, pszichiáterek jelentéseit és a fogvatartottal kapcsolatos egyéb megfigyeléseiket.
A feltételes szabadlábra helyezési bizottság egy háromtagú független bizottság az Igazságügyi Minisztérium alatt.
Ha egy fogvatartottnak kijelölnek egy feltételes szabadlábra helyezési meghallgatás időpontját, erről az áldozatot vagy közvetlen hozzátartozóját postai úton vagy telefonon értesíteni kell. Az áldozatnak számos módja van arra, hogy véleményt nyilvánítson kínzója feltételes szabadlábra helyezéséről szóló döntéséről. A meghallgatást megelőzően benyújthatja saját véleményét a feltételes szabadlábra helyezésről egy kijelölt tisztviselőnek, aki szó szerint összefoglalja az áldozat véleményét, hogy azt a feltételes szabadlábra helyezési bizottság figyelembe vehesse.
Ebben a szakaszban új tények merülhetnek fel, amelyek befolyásolják a feltételes szabadlábra helyezési bizottság nézőpontját. Például előfordulhat, hogy a vádlott az általa elkövetett utolsó bűncselekmény alapján kapott büntetést. Lehet, hogy ebben az esetben más bizonyítékokat is elutasítottak. A feltételes szabadlábra helyezési meghallgatás során azonban kiderülhet, hogy a vádlott valójában megrögzött bántalmazó volt, és nem egyszeri elkövető, ahogyan az a legutóbbi ítéletből kiderült. A bizottság hozzáállása valószínűleg negatívvá válik ezen új bizonyítékra.
Az egyik fontos szempont, hogy a feltételes szabadlábra helyezésért felelős tagok a fogvatartott számos olyan aspektusát átöntik, amelyek az ítélethozatal idején a bíróságon esetleg nem álltak rendelkezésre vagy nem voltak elfogadhatóak. A fogvatartott szoros megfigyelése, a börtönben napokig tartó viselkedése, a különböző börtönprogramokban való részvétele, a szabadságért törvényes úton tett erőfeszítései mind lencsevégre kerülnek a feltételes szabadlábra helyezési bizottság vizsgálata során.
Hogyan lehet előnyös a feltételes szabadlábra helyezés?
Amikor egy személy börtönbe kerül, az áldozaton kívül a vádlott családjának ártatlan tagjai is anyagi és lelki terhet szenvednek. Ezek lehetnek ártatlan kisgyermekek, gyermekek, idős geriáterek, akiket szó szerint a halálra hagynak, miután a személyt (vádlottat ) eltávolították a támogató rendszerükből. Anyagi, mentális támogatás nélkül a vádlott gyermekei maguk is áldozatul esnek a szexuális bűncselekményeknek. Ők maguk is bűnözőkké válhatnak. A vádlott családtag munkával együtt történő visszahozása ismét visszabillentheti az anyagi és mentális támogatást a vádlott családjába.
A börtönélmény után a szabadság értéke felnagyítódik a fogvatartott számára. Sokkal kisebb valószínűséggel követ el újbóli bűncselekményt e lecke után. A feltételes szabadlábra helyezésért járó elégtétellel még a társadalom hozzájáruló tagjává is válhat.
A feltételes szabadlábra helyezési meghallgatás folyamata
Az elítélt először egy tanácstaggal kerül kapcsolatba. A bizottság tagja megpróbál belemélyedni a fogoly pszichológiájába, és nem hagyja magát befolyásolni a bája vagy a látszólag normális, boldognak tűnő, a szabadlábra helyezéshez eléggé alkalmas hozzáállása által.
A feltételes szabadlábra helyezés során az áldozat egy támogató személy kíséretében jelen lehet, de nem vehet részt a meghallgatás folyamatában
A legfontosabb – Mit vesznek figyelembe a felülvizsgálat során
A feltételes szabadlábra helyezési meghallgatáson egyetlen kérdésre helyezik a legnagyobb hangsúlyt: “Biztonságos-e a fogvatartottat a közösségbe engedni, szem előtt tartva az elítélt által elkövetett súlyos bűncselekményt. Valóban jobbra fordultak-e a dolgok?”
A szabadlábra helyezési bizottság átnézi mindazt, ami a szabadlábra helyezési dossziéban dokumentálva van; meghallgatja a vádlott és az áldozatok mondanivalóját a szabadlábra helyezésről, az új bizonyítékokat, a korábbi eseményeket, a fogvatartott előéletét. A bizottság meghallgatja és elolvassa az elítélt pszichiátriai felülvizsgálatát. Ezeknek az adatoknak a részletes, aprólékos mérlegelése segít abban, hogy döntés szülessen arról, hogy az elítélt szabadlábra helyezése növeli-e a társadalom potenciális veszélyességét vagy sem.
A másik fájdalmas tény, amelyet a feltételes szabadlábra helyezésnél figyelembe vesznek, hogy szabadulásakor az elítélt megfelelő támogatást fog-e kapni a társadalomba való beilleszkedéshez és a társadalomban való élethez. Ha nem találnak megfelelő terveket az elítélt rehabilitálására a szabadulása után, akkor a frusztrációja arra kényszerítheti, hogy ismét bűncselekményeket kövessen el. Azokban az esetekben, amikor nem lehet megfelelő tervet kidolgozni az elítélt szabadulása utáni tisztességes életére, megkérhetik, hogy maradjon a börtönben, amíg nem találnak megfelelő forrásokat.
A feltételesen szabadlábra helyezettekre folyamatos nyomás nehezedik annak biztosítása érdekében, hogy a szabadulásra vonatkozó döntésük miatt az emberek ne veszítsék el a bírósági eljárásba vetett hitüket. De azt is figyelembe kell venniük, hogy lehetőséget kell biztosítaniuk az emberi megjavulásra, ami a börtönben sülve nem lehetséges.
Nem arról van szó, hogy a feltételes szabadlábra helyezés megtagadása egyszer véget vet ennek a lehetőségnek a fogvatartott számára. Egyes államokban a feltételes szabadlábra helyezésről szóló jelentéseket néha meghatározott számú év után automatikusan felülvizsgálják.
A feltételes szabadlábra helyezés után
A feltételes szabadlábra helyezés után az elítélt felügyelet alatt áll, és jelentést tesz a feltételes szabadlábra helyező tisztnek. Ha a büntetés-végrehajtási intézetből való szabadulását követő 24 órán belül nem jelentkezik, akkor szökevénynek minősül.
A feltételes szabadlábra helyezés során a felügyeletnek különböző szintjei vannak az elkövetett bűncselekmények különböző típusai miatt. A szexuális bűnözők esetében a felügyelet maximális szintjét tartják fenn.
Következtetés
A feltételes szabadlábra helyezés valójában a második ítélet, és a folyamat összetett. Nincs nagyon merev szabályrendszere, mint a törvényszéknek, és sokkal inkább a feltételes szabadlábra helyezési bizottság tagjainak személyes megítélésére támaszkodik. Nehéz szívvel kell néha megtagadniuk ezt a csonka jogot, amikor nem túl biztosak az elítélt jövőjét illetően a feltételes szabadlábra helyezés után. A törvények ismeretének hiánya akkor is elutasításhoz vezethet, ha a bizottság tagja tudja, hogy a szóban forgó személy megérdemli ezt az esélyt. Ez tehát egy nem hálás, nehéz szívű döntés, amely súlyosan nyomja a testületi tagok lelkiismeretét, és a szabadulás után mindenképpen kilenghet. A tapasztalt feltételes szabadlábra helyezésért felelős tagok azonban ki tudják szimatolni az ellentmondásokat abban, amit a fogvatartott a szabadulása érdekében próbál ábrázolni, és abban, amit valójában gondol a bűnözői elméje mélyén.