Most jöttem vissza a Midwest Wild Harvest Fesztiválról, ahol egy nagy tál fekete nadragulya (Solanum nigrum complex) díszítette a bankettasztalt a pénteki éves vad potluckon. Az ottani gyűjtögetők jól ismerik ezeknek az aprócska vadon termő finomságoknak az ehetőségét, amelyek ugyanabba a családba tartoznak, mint a paradicsom, a padlizsán és a chili, nem is beszélve a “csodabogyó” vagy “napsárga” nevű termesztett zöldségről, amelyet a volgai német bevándorlók hoztak a préri államokba.
Sokan azt hiszik, hogy a fekete nadragulya bogyói halálosan mérgezőek, nyilvánvalóan a belladonnával, egy nagyon mérgező, fekete bogyókat termő növénnyel való összetévesztés miatt, amelyet gyakran “halálos nadragulya” néven emlegetnek. Zavaró módon a fekete nadragulya csoport tagjait is néha “halálos nadragulya” néven emlegetik, noha érett bogyóik nem halálosak, hanem teljesen ehetőek. A gyűjtögető szerző, Samuel Thayer elmagyarázza ezt a Nature’s Garden (2010) című könyvében, ahol kiterjedt kutatások és első kézből származó tapasztalatok alapján megcáfolja a “fekete nadragulya mérgező” mítoszt, és meghatározó leírást ad a fekete nadragulya bogyóinak és (fiatal, főtt) zöldjeinek azonosításáról, elkészítéséről és fogyasztásáról.
A belladonna szerencsére nem gyakori az USA-ban, és ráadásul könnyen megkülönböztethető a fekete nadragulya fajoktól. Fényes bogyói vannak (szemben a fekete nadragulya gyakran matt felületű bogyóival), nagy kehelye, amely több mint kétszer olyan széles, mint a bogyó (szemben a fekete nadragulya kis kehelyével), levelei ritkán poloskásak (szemben a fekete nadragulya gyakran poloskás leveleivel), és termése egyesével fejlődik (szemben a fekete nadragulya fürtös termésével) – magyarázza Thayer. A belladonnának lila virágai is vannak, míg a fekete nadragulya virágai fehéresek.
Vannak más mérgező nadragulyák is. A keserédes nadragulya (Solanum dulcamara) lila virágokat és élénkpiros, hosszúkás bogyókat termel – ha tehát meg tudod különböztetni a tűzpirosat a feketétől, akkor el tudod kerülni, hogy véletlenül megedd ezt a fajtát. Más Solanumok a mi vidékünkön sárgától a zöldig terjedő bogyókat termelnek. Ez a beszámoló csak azokról szól, amelyek lilásfekete vagy sötétfekete bogyókat termelnek.
A fekete nadragulya világszerte elterjedt a zavaros és mezőgazdasági területeken, beleértve Colorado és a környező államok alacsonyabb fekvésű területeit, valamint keletre a Nagy-síkságon át a keleti erdőségekig. Ezért a fesztiválra Wisconsinba tartó éves zarándoklatom során az útmegállók gyakran gyümölcsözőek. Szeptember végén gyűjtöttem már fekete nadragulyát egy kelet-coloradoi horgásztó, egy jól bejáratott iowai ösvényrendszer és egy wisconsini nyilvános parkoló környékén. Denver környékén is rengeteg helyen közönséges gyomnövényként nőtt, többek között egy farmon, ahol a túránkat vezető úriember megjegyezte, hogy hasonlít gyermekkora “csodabogyójához”, és szívesen emlékezett vissza nagymamája csodabogyós lekvárjaira és szószaira.
A fekete nadragulya burjánzó növény, amelynek lombja és virágai a burgonyára vagy a paradicsomra emlékeztetnek, de a levelek inkább egyszerűek, mint összetettek. A bogyók tele vannak puha magvakkal, mint az apró fekete paradicsom. Gyakran találok olyan bogyókkal teli növényt, amelynek levelei már sárgulni, száradni és hullani kezdenek. Az ilyen növények bogyói általában bőven érettek, ami jó, mivel Sam azt tanácsolja, hogy ragaszkodjunk az érett, zöld csíkozás nélküli bogyókhoz. Azt is javasolja, hogy kis mennyiséggel kezdjünk, és haladjunk felfelé, és ne együk meg a bogyókat, ha keserű vagy kellemetlen az ízük.
A fekete nadragulya bogyói számomra a paradicsomra emlékeztetnek, de a végén néha van egy kis keserűség, vagy egy kis harapás, mint a chiliben. A legmélyebb, legragyogóbb lilára főnek. Imádom őket cukorral főzve desszertként, akár fagylaltra, akár bármilyen péksüteményre, amit csak megálmodok.
Az ízletes készítmények is szórakoztatóak, a salátáktól kezdve a legújabb kedvencemig – paprikával, hagymával és sertéshússal zöld (lila) chilivé főzve, amelyet tamalesre, enchiladára vagy reggeli burritóra kanalazhatunk.
Szavamra, több időt kell töltenem a prérin! Az alacsonyabb részeken élők számára azonban remélem, hogy a “vad csodabogyó” nagyszerű új kiegészítése lesz a gyűjtögető repertoárjuknak, ha még nem esznek ilyet.