A fogyasztói társadalom a 17. század végén alakult ki, de a 18. században kezdett felerősödni, amikor a középosztály növekedni kezdett, és nem csak szükségleti cikkekre, hanem luxuscikkekre is költött. A 18. század folyamán és a 19. században az ipari forradalom fellendülésével a hagyományos vidéki mezőgazdasági családoktól a városiak felé történő elmozdulásnak lehettünk tanúi.
A több lehetőség több pénzzé vált. A vasútépítés több lehetőséget és kényelmet jelentett az utazáshoz. Egy teljesen új, kereskedelemre épülő világ kezdett kialakulni. Az üzleti és piaci kultúra gyökeret vert, háttérbe szorítva a hagyományos családi és vallási értékeket.
A 20. században beköszöntött a digitális korszak és a globalizáltabb társadalom, amely még inkább előtérbe helyezte az eszméket és a kereskedelmet. Több termék, több kereskedelem, több marketing, több anyagi dolog fogyasztása.
Azt állítom, hogy újabb paradigmaváltás kezdődött. Kezdjük látni a fogyasztói társadalom hatásait egy másik szinten, mivel normatív kulturális értékeink kezdenek megváltozni, és kezdjük látni a hatását az életünk és a világ számos területén.
Fogyasztás
A fogyasztói társadalom általános elmélete szerint minél többet fogyasztunk, annál jobban járunk gazdaságilag, ami igaz is. Legalábbis egy kis ideig. A több árutermelés több munkahelyet és több elkölthető pénzt jelent, ami több áru iránti keresletet teremt. Van bennünk egy késztetés a fogyasztásra; egy vágy. Bármit megteszünk, hogy megszerezzük. A szerzés megszállottságának, amelyet az amerikai álom eléréséhez hasonlítanak, azonban ára van.
Ezt látjuk a rabszolgamunkaidőben, a szabályok áthágásában egy plusz dollárért, az ingatlanpiac összeomlásában, a lehetőségeinket meghaladó életmódban és a hitelkártyaadósságban.
Ezt látjuk abban, hogy azzal kérkedünk, hogy nem veszünk ki PTO-t, kihagyjuk a szüneteket, és végigdolgozzuk a hétvégét.
Ezt látjuk a folyamatosan változó, egyre hiper-tudatosabb mesterséges intelligenciában, amely minden lépésünket, minden billentyűleütésünket, minden kedvelt képünket figyeli, információs listákat állít össze és algoritmusokat készít, hogy kiderítse az érdeklődési körünket – hogy kitalálja, hogyan tudna jobban eladni nekünk.
Ezt látjuk a pénztárcánkban.
Sok amerikai azt hiszi, hogy fizetésből fizetésig él, de ha megvizsgáljuk, egy érdekes tendencia – a márkás ruhákra, prémium kávéra, drága autókra és drága utazásokra való költekezés mindennapos.
A fogyasztás egy társadalmi betegség, és ez váltotta ki a normatív kultúránkat – a hagyományos értékek helyett valami olyasmi felé, ami közelebb áll az üzleti kapcsolatokhoz.
A fokozódó konzumerizmus azt is eredményezheti, hogy “elmozdulunk a közösség, a spiritualitás és az integritás értékeitől a verseny, az anyagiasság és az elszakadás felé” – idézte az UniSIM munkatársa, Dr. Wei Madeline Levine amerikai pszichológust, aki közel 30 éves tapasztalattal rendelkezik.
Tényező: Digitális kor
A digitális korszak olyan jelentős tudományos és technológiai újításokat hozott magával, amelyek javították az emberi tapasztalatokat, de egyben elszállt a fogyasztói társadalom, ami a normatív kulturális értékeinkben is változást hozott létre.
Egy billentyűzet érintésével minden vágyunkra rálátásunk van. Ez, párosulva az ebben a vágyban részesülő vagy annak hódoló barátok, barátok képeivel, hírességek ajánlásával, azt a – gyakran hamis – hitet kelti bennünk, hogy ez a vágy a tiéd is lehet. Így aztán kergeti az amerikai álmot, és megveszi azt az autót, amit nem engedhet meg magának, vagy hitelre utazik.
Majdnem minden, amit megérintünk vagy teszünk, kapcsolatban áll egy másik felhasználóval vagy internetes forrással, ami azt jelenti, hogy folyamatosan nyomon követik és elemzik. Azt mondod, hogy esőcsizma, és a következő hirdetés a Facebookon esőcsizmákról szól. Ez nem véletlen. Az algoritmus célja, hogy jobban megismerjen téged, mint te magadat. Arra ösztönöz, hogy többet költs, és arra késztet, hogy többet akarj költeni.
Kiváló fogyasztók vagyunk, de milyen áron? Az adósság, a fogyasztói vágy, a celebimádat és a saját értékeink feláldozása? Ez kezdi aláásni a boldogságunkat. Kezdi elpusztítani a Földünket, de erről majd később.