A globális felmelegedés “katasztrofális” fajpusztulást fog okozni világszerte, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását nem sikerül megfékezni, és egyes ökoszisztémák már 2030-ban összeomolhatnak – derül ki egy új kutatásból, amely azt vizsgálja, hogy hol és mikor következhet be a fajok kipusztulása.
A Föld az emberiség történetében még soha nem melegedett ilyen gyorsan és egyenletesen, mint jelenleg, de számos tényező befolyásolja az egyes régiók hőmérsékletét, jelentős évszakos és földrajzi eltérésekkel.
A tudósok előrejelzése szerint az ember által okozott szén-dioxid-kibocsátás jelenlegi szintje mellett a Föld 2100-ra akár négy Celsius-fokot is felmelegedhet.
A globális trendek vizsgálata helyett a brit, amerikai és dél-afrikai kutatók több mint 150 év éghajlati adatait vizsgálták meg, és ezeket összevetették több mint 30 000 madár-, emlős-, hüllő- és halfaj elterjedésével.
Ezután a Földet 100 négyzetkilométeres (39 négyzetmérföldes) szegmensekre osztották, és modellezték a hőmérsékleti trendeket, valamint az adott terület élővilágára gyakorolt hatásokat.
A Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a szokásos kibocsátás mellett – amelyet RCP8,5 forgatókönyvnek neveznek – a fajok akár 73 százalékának példátlan mértékű felmelegedést kell tapasztalnia, ami katasztrofális hatással lehet a populációkra.
Alex Pigot, a University College London Biodiverzitás és Környezet Központjának munkatársa elmondta, hogy a modellek azt mutatják, hogy az állatpopulációk összeomolhatnak, amint átlépnek egy hőmérsékleti “horizontot” – olyan hőhatásnak vannak kitéve, amelyet nem képesek kezelni.
“Ahogy átlépjük ezt a küszöböt, arra számítunk, hogy a helyi kihalás kockázata jelentősen megnő” – mondta Pigot az AFP-nek.
“Ez nem egy csúszós lejtő, hanem egy sor sziklaszirt, amelyek különböző területeket különböző időpontokban érintenek” – mondta.
A modellek drámaian változnak az egyes kibocsátási útvonalak szerint. Például 4 Celsius-fokos felmelegedés esetén az állatok 15 százalékánál alakulhat ki olyan szélsőséges hőség, amely “visszafordíthatatlan károkat” okozhat a regionális ökoszisztémákban.
De 2 Celsius-fokos felmelegedés esetén – a párizsi klímamegállapodásban kitűzött határérték – ez az arány a modellek szerint két százalékra csökken.
A kutatók azt jósolták, hogy az ilyen példátlan hőmérsékleti események 2030 előtt kezdődnek majd a trópusi óceánokban.
A közelmúltbeli jelenségek, például a Nagy-korallzátony tömeges kifehéredése arra utal, hogy ez helyenként már most is bekövetkezik – mondta a kutatócsoport, hozzátéve, hogy a magasabb szélességeken 2050-re hasonló eseményekre lehet számítani.
A korallzátonyok az óceánok parányi százalékát foglalják el, de a tengeri élővilág negyedét tartják fenn.
A Föld az ipari forradalom óta már több mint 1 Celsius-fokot melegedett, és a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó, a bolygót melegítő üvegházhatású gázok kibocsátása évente növekszik.
Az ENSZ szerint az emberiségnek 7 százalékkal kell csökkentenie a kibocsátást.évi 6%-kal kell csökkentenie 2030-ig, hogy a felmelegedést 1,5C-ra korlátozza – ez a párizsi megállapodás ambiciózusabb célja.
“Ahogy közeledünk a 2C-os globális felmelegedéshez, riasztóan megnő a biológiai sokféleség hirtelen csökkenésének kockázata, ami erős bizonyíték arra, hogy a felmelegedést 2C alatt kell tartani” – mondta Pigot.