Kor és nem
A vizsgálatunkban szereplő átlagos életkor valamivel idősebb, mint a Middle East Childhood Cancer Alliance (MECCA) Multi-Institutional International Collaborative Study (CALLME1) által közölt (3-6) éves korcsoport, amelyben 33 fő vett részt.8%6 , idősebb, mint az Egyesült Államokban talált (1-4) évesek (42,9%)11,12 , és egy 184 országot felölelő nemzetközi tanulmány, amely szerint a csúcséletkor (0-4) év13 , de közel áll a teheráni tanulmányban jelentett életkorhoz, amelynek átlagéletkora 5,5 év volt14 , valamint egy brazil tanulmányhoz, amelyben a diagnózis átlagos életkora 6,3 ± 0,5 év volt15. A nemek aránya a mi vizsgálatunkban (1,56:1) volt, ami kissé magasabb, mint a CALLME1 tanulmányban (1,4:1), az amerikai tanulmányban (1,35:1), a nemzetközi tanulmányban (1,4:1) és a teheráni tanulmányban (1,32:1), de alacsonyabb, mint a brazil tanulmányban (1,9:1), de nem volt szignifikáns különbség (P > 0,05), amikor a mi vizsgálatunkat az összes korábbi tanulmányhoz hasonlították.
Tünetek, FBC és organomegália
A legtöbb beteg szisztémás tünetekkel jelentkezett (74,9%), hasonlóan a teheráni tanulmányhoz, amelyben a betegeknél láz (51,2%), organomegália (31,4%) és sápadtság (19,2%), valamint a brazil tanulmányhoz, amelyben a hepatomegália, splenomegália, láz és lymphadenopathia voltak a leggyakoribb klinikai jellemzők. Tanulmányunkban a legtöbb betegnél (42,6%) több mint 4 hétre volt szükség a diagnózis felállításához, ami hasonló a CALLME1 tanulmányhoz, amely szerint az értékelésig eltelt átlagos idő 1,35 hónap volt. A mi vizsgálatunkban azonban a betegek (25,9%-ának) kevesebb mint 2 hétre volt szüksége az értékeléshez.
A szisztémás tünetek, az általában súlyos vérszegénység, az alacsony vérlemezkeszám, a limfadenopátia és a hepato-splenomegália voltak a leggyakoribb megfigyelések a legtöbb betegünknél, hasonlóan számos tanulmányhoz, de eltérő gyakorisággal, mint például a CALLME1 tanulmányban, ahol a gyakoriság a láz (75.5%), sápadtság (79,2%), limfadenopátia (62,6%) (P = 0,0001 a mi vizsgálatunkhoz képest), hepatomegália (59.5%) és splenomegália (60,8%), valamint a brazil tanulmányban a vérszegénység (85%), ahol (35%-ban) súlyos vérszegénység (Hb < 7 g/dl (P > 0,05), alacsony vérlemezkeszám (100 × 109 sejt/L-nél kevesebb) a betegek (65%-ában) és (10.5%) esetében a vérlemezkeszám kevesebb volt, mint (20 × 109 sejt/L) (P = 0,0177), limfadenopátia (43,4%) (P = 0,0003, amikor ezeket a számokat összehasonlítottuk a mi vizsgálatunkkal), hepatomegália (63%) és splenomegália (57,8%). A mi vizsgálatunkban a fent említett tényezők prevalenciája szignifikánsan magasabb volt, ha összehasonlítjuk ezekkel a tanulmányokkal.
A leggyakoribb hemoglobinszint-csoport a mi vizsgálatunkban (11-7 g/dl) és a vérlemezkeszám-csoport (50-150 × 109 sejt/L) volt. Ezek a CALLME1 vizsgálat, ahol az átlagos hemoglobinszint (7,9 g/dl) és a vérlemezkeszám (66,1 × 109 sejt/L) volt, valamint a brazil vizsgálat, ahol az átlagos hemoglobinszint (8,24 g/dl) volt. Magas WBC-számot azonban csak a mintánk felében találtunk, ami hasonló ahhoz, amit a brazil tanulmányban találtak, ahol a WBC-szám átlaga a diagnózis felállításakor (31,8 × 109 sejt/L) volt.
Az ALL-nak számos negatív prognózist befolyásoló tényezője van, mint például a magas WBC-szám a megjelenéskor, a CD10-negativitás, a lymphadenopathia és az extramedulláris betegség1. Vizsgálatunkban a legtöbb betegnek vagy kóros vérlemezkeszáma vagy alacsony hemoglobinszintje volt a diagnózis felállításakor, és csak a betegek (2,0%-ának) volt normális mindkettő, ami azt jelenti, hogy felhasználható, amikor az ALL-lel jelentkező betegeket válságos időszakban, például a szíriai háborúban feltételezik a betegek priorizálására; Eredményeink hasonlóak ahhoz, amit Brazíliában találtak, ahol a betegek (4%-ának) normális volt az FBC (P > 0,05, ha összehasonlítjuk ezzel a vizsgálattal). A mi vizsgálatunkban a CXR pozitív leleteit (18,4%) találták, ami magasabb volt, mint a brazil vizsgálatban találtak (11,8%) (P > 0,05 a jelen vizsgálattal összehasonlítva). Egyéb prognosztikus tényezők közé tartozik az életkor, a nem és a faj1. Az idősebb korcsoportba (10-14 év) tartozó betegek prognosztikai kockázata rosszabbnak bizonyult (85,7%-uknál magas volt a kockázat). A legtöbb tanulmány azonban jó prognózist mutatott a korcsoport (1-9)1 esetében.
Egyéb változók
A szülők iskolai végzettsége alacsony volt az ALL-betegeknél, mivel az apák és anyák több mint felének alacsony volt az iskolai végzettsége. A pozitív családi anamnézis a mi vizsgálatunkban alacsonyabb volt, mint a teheráni vizsgálatban (16,3%) (P > 0,05). Tanulmányunkban a magas kockázatú betegeknél több pozitív családi anamnézis, de több negatív CD10 és magasabb L2 prevalenciájú volt. Ezenkívül az L2 is korrelált a negatívabb CD10-cel, a szülők magasabb iskolai végzettségével és a rosszabb prognosztikai kockázattal. Ez az eredmény hasonló egy tanulmányhoz, amely szerint az anyák magas iskolai végzettsége összefüggött az ALL magasabb kockázatával16.
A T-ALL és a lymphadenopathiák gyakrabban fordultak elő férfiaknál (a T-ALL-esetek 82,5%-a férfi volt). A férfiaknál azonban rövidebb időre volt szükség az értékelés előtt, ami azt tükrözheti, hogy a tünetek a férfiaknál súlyosabbak lehettek. A T-ALL, a magas kockázati kategória és az L2 szintén gyakrabban fordult elő az idősebb betegeknél, ami az ilyen betegek rosszabb prognózisát tükrözi. A T-ALL betegeknél gyakrabban fordult elő magas WBC-szám a diagnózis felállításakor, magas kockázat és több lelet a CXR-en, mint a B-ALL betegeknél, de a B-ALL betegeknél gyakoribb volt az alacsonyabb hemoglobinszint, mint a T-ALL betegeknél. Az L2 szintén gyakrabban fordult elő a T-ALL betegeknél.
A T-ALL köztudottan jobban érinti a férfiakat, mint a nőket, ami megmagyarázhatja, hogy a férfiasság magasabb kockázattal korrelált17 , bár vizsgálatunkban az L1 és az L2 mindkét nemet egyformán érintette (P > 0,05), és az L2 szintén rosszabb prognózissal korrelált. A FAB-osztályozás a mi betegeinknél az L2 és L3 magasabb arányát mutatta (P = 0,0001, ha összehasonlítjuk eredményünket más tanulmányokkal) a CALLME1 tanulmányhoz képest, ahol a FAB-osztályozás L1 = 77,4%, L2 = 20,4% és L3 = 21% volt, valamint egy brazil tanulmányhoz képest L1 = 83% és L2 = 17%15 , de az L1 előfordulása a mi tanulmányunkban közel volt ahhoz, amit Teheránban L1 = 57,6% és L2 + L3 = 42,4% (P > 0,05). Egy másik tanulmány szerint azonban az esetek 85-89%-át az L1, 14,1%-át az L2 és 0,8%-át az L3 tette ki18.
A T-ALL prevalenciája a mi tanulmányunkban magasabb volt, mint a CALLME1 tanulmányban, ahol a T-ALL = 14,8% (P = 0,079 a két tanulmány összehasonlításakor), és a brazil tanulmányban, ahol a T-ALL = 10,5% (P = 0,0867 a két tanulmány összehasonlításakor), ami több tényezőt tükröz, amelyek befolyásolhatják ezeket az eredményeket. A magasabb kockázatú betegek gyakoribbak voltak Szíriában (48,4%), mint a CALLME1 vizsgálatban, ahol a magas kockázatú betegek aránya (36,0%) (P = 0,0108), és mint Brazíliában, ahol a magas kockázatú betegek aránya (46%) (P > 0,05). A szíriai ALL-betegek tehát gyakrabban rendelkeznek rossz prognózissal, ami a vizsgálat időszakában szerepet játszó egyéb tényezőknek, például a háborúnak tudható be. A T-ALL-ról köztudott, hogy rosszabb a prognózisa12,19. Mindez megmagyarázhatja a magas kockázatú ALL nagyon magas prevalenciáját Szíriában, mivel ezek a rossz prognosztikai tényezők nagyobb gyakorisággal fordultak elő, ha összehasonlítjuk a mi vizsgálatunkat más vizsgálatokkal. A megfelelő kezelési terv elkészítéséhez elengedhetetlen az összes prognosztikai tényező vizsgálata, hogy a betegek ne részesüljenek alul- vagy túlkezelésben20. A kezelés előtt minden prognosztikai tényezőt meg kell határozni, mivel egy intenzív kezelési protokoll kiküszöbölheti néhány kedvezőtlen tényező hatását, és csökkentheti a visszaesést, mivel a protokollok kockázati csoportonként eltérőek1,21,22. A T-ALL és az L3 (Burkett) előfordulása összefüggésbe hozható a vírusexpozícióval23. A FAB-rendszer használata kényelmes a fejlődő országokban, mivel könnyen elvégezhető a szokásos laboratóriumokban, és nem igényel sok erőforrást10, és a citogenetikai vizsgálatok ellenére is hatékony marad, mivel bizonyos esetekben a diagnosztikai pontosságot növelheti9. Az L2 esetében magasabb visszaesési és halálozási arányt találtak18 , ami hasonló a mi eredményünkhöz, miszerint az L2 magasabb kockázattal korrelál. A CD 10 gyenge vagy negatív expressziója korrelál a ZNF384-gyel és a KMT2A-val a blasztokban, amelyek gyakran nagymértékben kifejezik az FLT3 átrendeződést, különösen a t(4;11)(q21;q23), ami rosszabb kimenetellel jár1. Ugyanakkor a KMT2A génkonfiguráció csíravonalát mutató leukémiás sejtek pozitív CD10-expresszióval korrelálnak a prekurzor-B ALL-ben, és jobb kimenetelűek1. Mindazonáltal a CD10 prognosztikai jelentősége a KMT2A átrendeződéstől függetlenül nem egyértelmű1.
A más vizsgálatokkal összehasonlítva sokkal magasabb L2 és magas kockázatú prevalencia tükrözhet valamilyen kiváltó okot, például háborúból vagy környezetből eredő okot, mivel Szíriában számos gyakorlat tartalmazhat leukémogenezist, például a védtelen peszticidhasználat, a mateivás és a vízipipázás, főként az alacsony iskolai végzettségű lakosság körében24. Feltételezhető, hogy a fejlett központokban kidolgozott protokollok növelhetik a halálozási arányt, mivel ezeket a protokollokat nem igazították az alacsony és közepes jövedelmű országok helyi viszonyaihoz2,3, ezért több vizsgálatra van szükség a fejlődő országokban, például Szíriában az ALL változókat megváltoztató protokollok kiigazításához. Bár a kezelés költségeit Szíriában fedezik, vannak olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy az alacsony SES-en belüli családok rosszabb prognózissal korrelálnak a gyermekeknél, mivel az indirekt költségek meghatározása nehéz8 , ami megmagyarázhatja, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők rosszabb prognózissal korreláltak a mi vizsgálatunkban.
Összefoglalva, ebben a tanulmányban az ALL több jellemzőjét és kockázati tényezőjét tárgyaltuk, és összehasonlítottuk a szíriai ALL-es gyermekek jellemzőit a Közel-Keleten több közel-keleti és több világrégióbeli vizsgálattal. Az adatok lefedték az ALL legtöbb aspektusát és előfordulási gyakoriságát a rosszabb prognózissal korreláló tényezők mellett, mint például az L2 FAB besorolás, a negatív CD10, a férfi nem, a T-ALL és az alacsony szülői iskolai végzettség. Az eredmények magas T-ALL, L2 és magas kockázatú prevalenciára utalnak, ami tükrözheti a mögöttes tényezőket és a rossz túlélési arányokat, különösen azt, hogy a kezelési protokollok a fejlődő országokban magasabb mortalitást eredményezhetnek, ha nem igazodnak a helyi változókhoz. Az eredmények azt is sugallják, hogy a normális hemoglobin- és vérlemezkeszám a válság idején, például Szíriában, gyors szűrésre használható a betegek rangsorolásához.
Ez az első részletes tanulmány, amely bemutatja az ALL epidemiológiáját Szíriában és annak más tényezőkkel való kapcsolatát. Emellett olyan közös kockázati tényezőkre is utal, amelyek ronthatják a prognózist, miközben több, különböző országból származó vizsgálattal is összehasonlítható. Ezt a tanulmányt is a háború sújtotta Szíriában végezték, ami szintén tényezője lehet ennek a jelenségnek. Ez is megerősíti a FAB besorolás jelentőségét és kapcsolatát az ALL magasabb kockázatával. A különböző eredmények a fejlődő országokban végzett helyi tanulmányok fontosságát is megerősítik, mivel a fejlett országoktól jelentősen eltérő tényezőkkel rendelkezhetnek.