A napi hőmérséklet-ingadozás a Föld felszínéhez nagyon közel a legnagyobb.
A magasan fekvő sivatagos területeken jellemzően a legnagyobb a napi hőmérséklet-ingadozás, míg az alacsonyan fekvő nedves területeken jellemzően a legkisebb. Ez megmagyarázza, hogy egy olyan területen, mint a Snake River Plain, miért lehet egy nyári napon 38 °C (100 °F) a legmagasabb hőmérséklet, majd 5-10 °C (41-50 °F) a legalacsonyabb. Ugyanakkor Washington D.C, ahol sokkal párásabb a levegő, a hőmérséklet ingadozása mindössze 8 °C (14 °F), a városi Hongkongban pedig alig több mint 4 °C (7,2 °F) a hőmérséklet napi ingadozása.
Míg a Nemzeti Parkszolgálat azt állította, hogy a világ egynapos rekordja 102 °F (56.7 °C) (46 °F vagy 7,8 °C és -56 °F vagy -48,9 °C között) a montanai Browningban 1916-ban, a Montana Department of Environmental Quality azt állította, hogy a montanai Loma szintén 102 °F (56,7 °C) (-54 °F vagy -47,8 °C és 48 °F vagy 8,9 °C között) ingadozást mutatott 1972-ben. Mindkét szélsőséges napi hőmérsékletváltozás egyetlen napon belüli hirtelen légtömeg-változás eredménye volt. Az 1916-os esemény szélsőséges hőmérséklet-csökkenés volt, amely abból eredt, hogy Kanadából jeges sarkvidéki levegő hatolt be Montana északi részére, kiszorítva egy sokkal melegebb légtömeget. Az 1972-es esemény egy chinook-esemény volt, amikor a Csendes-óceán felől érkező levegő a nyugatra fekvő hegyvonulatok fölé emelkedett, és drámaian felmelegedett Montana felé ereszkedve, kiszorítva a fagyos sarkvidéki levegőt, és drasztikus hőmérséklet-emelkedést okozva.
Ilyen szélsőséges légtömeg-változások hiányában a napi hőmérséklet-ingadozás jellemzően 10 vagy kevesebb fok között mozog a nedves, trópusi területeken, és 40-50 fok között a magasabban fekvő, száraz vagy félszáraz területeken, mint például az Egyesült Államok nyugati államainak Intermountain Plateau nevű területein, például Elko, Nevada, Ashton, Idaho és Burns, Oregon. Minél magasabb a páratartalom, annál kisebb a hőmérséklet napszakos ingadozása.