A hozzáadott cukor címkézése

Cikk, lásd 2613. o.

A szív- és érrendszeri halálozási arányok jelentősen csökkentek a 20. század második felében; ez a csökkenés azonban 2000 óta lelassult.1 Bár a korábbi éles csökkenést a kockázati tényezők jobb kontrolljának, valamint a koszorúér-betegség és a stroke kezelésében elért farmakológiai és technológiai fejlődésnek tulajdonították, ez a csökkenési ütem az utóbbi években a megelőzés és kezelés terén elért fokozatosabb előrelépések, valamint az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus növekvő gyakorisága miatt megtorpant.2

A cukorbevitel növekedése párhuzamosan zajlott az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus prevalenciájának közelmúltbeli emelkedésével. A Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felmérésben a felnőttkori elhízás prevalenciája az 1988-1994-es 22,9%-ról 2011-2012-re 34,9%-ra nőtt,3,4 a diabetes mellitus prevalenciája pedig az 1990-es 2,5%-ról 2013-ra 7,2%-ra közel megháromszorozódott.1 1970 és 2000 között a teljes kalóriabevitel átlagosan napi 150-300 kalóriával nőtt, és a növekedés mintegy 50%-át a folyékony kalóriák, elsősorban a cukorral édesített italok (SSB) adták.5,6 Az SSB-k elősegítik a súlygyarapodást, mivel nem váltják ki a fiziológiás jóllakottsági mechanizmust, és hozzájárulnak a 2-es típusú cukorbetegség megnövekedett kockázatához a súlygyarapodás révén, illetve ettől függetlenül a nagy mennyiségű, gyorsan felszívódó cukor fogyasztásának glikémiás hatásai révén. Felnőttek és gyermekek esetében egyaránt összefüggésbe hozták az SSB-k fogyasztását a súlygyarapodással és az elhízással, és a gyermekek körében végzett randomizált vizsgálatok az elhízás csökkenését mutatják, ha az SSB-ket kalóriamentes italokkal helyettesítik.7 Ennek eredményeképpen az Amerikai Szívgyógyász Szövetség 2006-ban a hozzáadott cukrot tartalmazó italok és élelmiszerek étrendi bevitelének minimalizálását, 2009-ben pedig a hozzáadott cukrokból származó napi 100 és 150 kalóriánál nem több fogyasztását ajánlotta.5,8, 8 Ezen ajánlások hatására 2009-2010-ben és 2011-2012-ben az élelmiszerek átlagos hozzáadott cukortartalma csökkent a 2007-2008-as évhez képest.9

1990-ben a Táplálkozási címkézési és oktatási törvény előírta, hogy a csomagolt élelmiszereken el kell helyezni a Táplálkozási Tények táblát. Egy nemrégiben közzétett, 1990 és 2014 között megjelent 60 tanulmány metaanalízise szerint az élelmiszerek címkézése jelentősen csökkentette a fogyasztók összes kalória- és összes zsírbevitelét, növelte a zöldségfogyasztást, és csökkentette az élelmiszerek nátrium- és transzzsírtartalmát10 , ami aláhúzza a közpolitika élelmiszerekre és étrendre gyakorolt hatását. 2016. május 20-án az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) bejelentette a csomagolt élelmiszerekre vonatkozó új Táplálkozási Tények címke szabályozását, különös tekintettel a hozzáadott cukrokra, grammban és a napi érték százalékában kifejezve. Az új címkézési irányelv azt is előírja, hogy a kalóriák számát, az adagok számát és az adagok méretét vastagabb betűkkel kell feltüntetni, valamint az adagok méretét úgy kell jelenteni, hogy az pontosan tükrözze a ténylegesen elfogyasztott mennyiségeket. Ez a politika eredetileg 2018 júliusában lépett volna hatályba; az iparág és a fogyasztói csoportok visszajelzései nyomán azonban a gyártók megfelelési határidejét 2020. január 1-jéig meghosszabbították a legalább 10 millió dolláros éves árbevétellel rendelkező gyártók esetében, illetve 2021. január 1-jéig a 10 millió dollárnál kisebb éves élelmiszer-értékesítéssel rendelkező gyártók esetében.

A Circulation ezen számában Huang és munkatársai11 bemutatják az FDA azon politikájának költséghatékonyságára vonatkozó mikroszimulációs modellalapú értékelés eredményeit, amely a “hozzáadott cukrok” feltüntetése érdekében a tápértékadatok címkén történő módosítását írja elő. Elemzésükben a szerzők csak a hozzáadott cukrot érintő új tápértékjelölési politika hatását veszik figyelembe, és 2 forgatókönyvet vizsgálnak, amelyekben a “hozzáadott cukrot” tartalmazó politika hatása érvényesülne. Az első forgatókönyv a tápértékadatok címkéjének változását csak a hozzáadott cukor fogyasztók általi fogyasztására gyakorolt hatását veszi figyelembe. A második forgatókönyv ezen felül figyelembe veszi az FDA címkézési politikájának hatását az élelmiszeripari termékek lehetséges ipari újraszabályozására.

Az elemzés alapjául szolgáló amerikai cukorpolitikai modell az amerikai IMPACT élelmiszerpolitikai modell és a koszorúér-betegség (CHD) IMPACT modelljének adaptációja, amelyeket az Egyesült Államokon kívül számos országban validáltak és használtak a CHD halálozási trendek magyarázatára és az étrendi politikák lehetséges egészségügyi előnyeinek számszerűsítésére.2 A modell meglehetősen összetett, és a szerzők a kéziratban szép áttekintést adnak az alapvető összetevőkről, és a kiegészítő függelékben bemutatják a modell “népesség”, “betegség”, “egészséggazdaságtan” és “politika” moduljainak alapjául szolgáló részleteket. A modell kimenetei közé tartoznak a megelőzött vagy elhalasztott CHD, stroke és diabetes mellitus esetek, a megelőzött vagy elhalasztott halálesetek, a minőséggel korrigált életévek és a költségek, beleértve a közvetlen orvosi ellátással, a kiesett (vagy nyert) termelékenységgel és a CHD-nek, stroke-nak vagy 2-es típusú diabetes mellitusnak tulajdonítható informális ellátással kapcsolatos költségeket. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos downstream és közvetett költségek mellett a kormányzati szemszögből származó adminisztratív költségek és a megfeleléssel és az újraszabályozással kapcsolatos ipari költségek is szerepelnek, amelyekről korábbi tanulmányok részletes költségelemzései adnak tájékoztatást.

A modell feltételezi, hogy a hozzáadott cukorfogyasztás közelmúltbeli csökkenése az Egyesült Államokban, amely nagyrészt az SSB-fogyasztás csökkenésének tulajdonítható, a 20 éves értékelési időszak alatt a szakpolitikai változástól függetlenül ugyanolyan tendencia mentén folytatódik, és ez a feltételezés valóban konzervatívvá teszi az eredményeket. A modell egyik legfontosabb feltételezése a címkemódosítási politika hozzáadottcukor-bevitelre gyakorolt feltételezett hatásának nagyságrendje. Mivel a modellhez nem állnak rendelkezésre közvetlen empirikus adatok, a szerzők a címkézés fogyasztói magatartásra gyakorolt hatásának fent említett metaanalíziséből származó, a kalóriabevitel becsült 6,8%-os csökkenését alkalmazzák a hozzáadott cukorfogyasztásban a hozzáadott cukrot tartalmazó címkézési politika következtében bekövetkező valószínűsíthető százalékos változásként. Ez a feltételezett hatás kisebb mértékű, és így konzervatívabb, mint az ugyanebből a metaanalízisből származó, a nátrium- (15,3%) vagy zsírfogyasztás (10,6%) csökkenésére vonatkozó becslések.10 A hozzáadott cukor testtömegindexre, valamint a CHD, a stroke és a cukorbetegség kockázatára gyakorolt hatásával kapcsolatos legfontosabb modellbemenetek korábbi munkákból származnak, amelyek 10 étrendi tényezőnek a szívbetegség, a stroke és a 2-es típusú cukorbetegség okozta halálozásra gyakorolt hatását becsülték az Egyesült Államokban12 .

A 20 éves modellezett időszak eredményei azt sugallják, hogy a hozzáadott cukor címkézése jelentős egészségügyi előnyökkel és költségmegtakarítással járhat az USA lakossága számára, mind az egészségügyi rendszer, mind a társadalom szempontjából. Figyelembe véve azt a forgatókönyvet, amelyben a hozzáadott cukorfogyasztás csökkenését csak a hozzáadott cukrot tartalmazó címkére adott fogyasztói reakciónak tulajdonítják, a modell >700 000 minőséggel korrigált életév nyereséget jósol, és ennek közel kétszeresét, ha a potenciális ipari újraszabályozás hatását is figyelembe vesszük. Mindkét forgatókönyv költségmegtakarítást eredményez: a becslések szerint 30 milliárd dollár egészségügyi megtakarítás és 60 milliárd dollár társadalmi költségmegtakarítás érhető el a csak a hozzáadott cukrot tartalmazó címkét tartalmazó forgatókönyv esetében, és kétszer akkora megtakarítás, ha figyelembe vesszük a lehetséges ipari reformulációt.

Az ehhez hasonló modellezési tanulmányok felbecsülhetetlen értékűek lehetnek az új politikák lehetséges hatásainak feltárásában a rendelkezésre álló adatok hiányában; az eredmények értelmezésénél azonban óvatosan kell eljárni, tekintettel a modell inputjainak bizonytalanságára, valamint a modell tényleges szerkezetére, amely a mögöttes folyamatok egyszerűsített szimulációja. A Circulation című szaklapban nemrégiben megjelent, a Nurses’ Health Study és a Health Professionals Follow-Up Study 34 éves adatain alapuló publikáció pozitív, fokozatos összefüggésről számolt be az SSB-k bevitelének szintje és a teljes halálozás között, különösen erős összefüggést mutatva a szív- és érrendszeri halálozás esetében.13 Az SSB-k becsült hatása a halálozásra ebben az elemzésben részben enyhült, miután korrigálták a köztes krónikus állapotokat, beleértve a cukorbetegséget, a stroke-ot és a koszorúér-betegséget, amely eredmények összhangban vannak a jelenlegi elemzésben szimulált ok-okozati útvonal szerkezetével. Járványtani szempontból a modell szilárdan felépítettnek tűnik, a megfelelő adatok (ahol rendelkezésre állnak) a modell bemeneteihez szolgáltatnak információt, és ahol az adatok hiánya miatt feltételezésekre került sor, azok szerepelnek, és indokolják azokat. Úgy tűnik, hogy a valószínűségi érzékenységi elemzés figyelembe vette a modell bemeneteinek vonatkozó bizonytalansági forrásait, és az eredmények közel 100%-os valószínűséget mutatnak arra, hogy a politika mindkét forgatókönyv esetében 5 éven belül költséghatékony lesz, és 7 éven belül költségmegtakarítást eredményez, 100 000 USD/nyert, minőséggel korrigált életév fizetési hajlandóság mellett. Az eredmények szilárdak voltak a hozzáadott cukorfogyasztás 6,8%-os százalékos csökkenését feltételező, a hozzáadott cukrot tartalmazó címkével kapcsolatos politikához képest. A cukorcímke + reformulációs forgatókönyv esetében a politika még akkor is költségmegtakarítást eredményezett, ha a hozzáadott cukorfogyasztás csökkenése mindössze 1% volt.

Az elhízás és a cukorbetegség előfordulási gyakoriságának növekedése az American Heart Association Million Hearts Initiative azon céljának elérésének egyik fő akadálya, hogy 5 év alatt egymillió szív- és érrendszeri eseményt előzzünk meg.1 Az elhízás és a cukorbetegség járványának megfékezése érdekében a közpolitikában prioritást kell élveznie az egészséges táplálkozás előmozdításán keresztül történő elsődleges megelőzésnek. A modellalapú értékelés eredményei azt sugallják, hogy az FDA új tápértékjelölési rendeletének végrehajtása mindkét fél számára előnyös helyzetet eredményez. A hatalmas költségmegtakarítás a viszonylag alacsony szakpolitikai végrehajtási költségekből és a kardiometabolikus betegségek megelőzéséből származó nagyon nagy költségtérítésből származik, ami viszont a minőséggel korrigált életévek számában óriási nyereséget eredményez. Összességében ezeknek az eredményeknek egyértelmű ösztönzést kell adniuk ahhoz, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a késedelmet e politika végrehajtásában.

A fogyasztók címkézésre adott hatékony válaszainak számos lehetséges akadálya van, többek között a korlátozott tudatosság, figyelem, megértés, hozzáállás, elfogadás, használat, ár, íz és kultúra.10 Ennek ellenére a 2005-2006-os Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felmérés adatai szerint a résztvevők 61,6%-a használta a Táplálkozási Tények táblát.14 2018 novemberében az Amerikai Orvosi Szövetség még egy lépéssel tovább ment, és sürgette az FDA-t, hogy a csomagolás elején található figyelmeztető címkéket dolgozzon ki a magas hozzáadott cukortartalmú élelmiszerekre a megállapított napi ajánlott érték alapján, és korlátozza a hozzáadott cukrok mennyiségét, amelyet olyan élelmiszerek tartalmazhatnak, amelyek a csomagolásuk elején az egészségre vagy a tápanyagtartalomra vonatkozó állításokat is tesznek.15

Kiterjesztett erőfeszítéseket kell tenni a lakossági szinten fogyasztott hozzáadott cukor mennyiségének csökkentésére, és az olyan, bizonyítékokon alapuló szakpolitika, mint az FDA 2016-os tápértékjelölésről szóló rendelete, kritikus első lépés. Az iparági ellenállástól eltekintve, az ehhez hasonló csomagcímkézési politikák jelentik az alacsonyan függő gyümölcsöket a folyamatos erőfeszítéseknek, amelyek a szív- és érrendszeri halálozás csökkenő országos tendenciájának biztosítására és maximalizálására irányulnak.

Lábjegyzetek

.