Mi a Hyper IgM szindróma?
A Hyper IgM szindróma egy nagyon ritka, egy a millióból, potenciálisan életveszélyes genetikai mutáció, amely súlyosan károsítja az immunrendszert. A Hyper IgM leggyakoribb formája az X-Linked Hyper IgM, amely ritka esetektől eltekintve elsősorban fiúkat érint. A Hyper IgM egyéb formái autoszomális recesszív tulajdonságként öröklődnek, és fiúkat és lányokat egyaránt érinthetnek.
Az X-Linked Hyper IgM veszélyezteti a szervezet azon képességét, hogy a kórokozókra, például a baktériumokra és vírusokra választ adjon. Normálisan működő immunrendszerben a személy immunglobulinokat vagy antitesteket (IgG, IgA és IgE) termel válaszul egy kórokozóval, például baktériummal vagy vírussal való találkozásra. Ezek az antitestek úgy viselkednek, mint speciális erők, amelyek képzettek és képesek szembenézni egy bonyolultabb kórokozóval. A Hyper IgM szindrómában szenvedő személy azonban csak nagyon alapvető, primitív és nagyrészt hatástalan IgM antitesteket képes létrehozni, és nem tud “osztályváltani” a hatékonyabb és specializáltabb antitestekre, hogy leküzdje a kórokozót, és tartós immunitást hozzon létre a vírussal vagy baktériummal szemben.
A Hyper IgM szindrómában szenvedő betegek az antitestek termelésére való képtelenségük következtében jelentős kockázatnak vannak kitéve az opportunista és ismétlődő fertőzések szempontjából. A T-sejtek hibája emellett a rákos sejtek azonosításának és leküzdésének csökkent képességét, valamint a kórokozókkal szembeni válaszadásra való képtelenséget eredményezi. Az idővel ismétlődő fertőzésekkel kombinálva a T-sejtek e hibája jelentősen megnövekedett rákkockázatot jelent.
Az osztályváltás hiánya
Mivel a Hyper IgM fő fenotípusa az immunglobulin G (IgG) alacsony vagy kimutathatatlan szintje, a szindrómák e szindrómacsaládját immunglobulin (Ig) osztályváltás rekombinációs hiányosságának (CSR-D) is nevezik. A CSR-D vagy Hyper-IgM (HIGM) szindrómában szenvedő betegek hajlamosak a visszatérő és súlyos fertőzésekre, a HIGM szindróma egyes típusaiban pedig az opportunista fertőzésekre és a rák fokozott kockázatára is. Számos különböző genetikai hiba okozhat HIGM-szindrómát. Mint említettük, a leggyakoribb forma az X-Linked Hyper IgM (X-HIGM), amely főként fiúkat érint. Bár a lányokat általában nem érinti az X-Linked Hyper IgM, ők lehetnek hordozók, és mindketten továbbadhatják a genetikai mutációt a fiaiknak, akik 50%-os eséllyel öröklik a betegséget, és ritka esetekben a két gyenge X-kromoszóma miatt az immunrendszerük is károsodhat.
Az antitesteket a B-sejtek termelik, de ez a folyamat szigorúan szabályozott, hogy megakadályozzák a felesleges antitesttermelést. Ahhoz, hogy aktiválódjanak és antitesteket termeljenek, a B-sejteknek először találkozniuk kell a célpontjukkal (más néven antigénnel). Ezenkívül a B-sejtek képesek megváltoztatni az általuk termelt antitestek típusát egy erősebb típusra az “osztályváltásnak” nevezett folyamat során. Ehhez azonban egy másik aktiváló jelre van szükség. Ezt a jelet a T-sejtek szolgáltatják, és néha “T-sejtes segítségként” írják le. Az e fontos jeladásért felelős fehérjét CD40 ligandnak (CD40L) nevezik, és főként a T-sejteken fejeződik ki. Az X-Linked Hyper IgM Syndrome (X-HIGM) betegekben olyan mutációk vannak, amelyek következtében a CD40L fehérje vagy egyáltalán nem expresszálódik a T-sejtek felszínén, vagy nem kötődik a fehérje a B-sejtek CD40 fehérjéhez. Ez az antitestek IgM-ről IgG-re, IgA-ra vagy IgE-re történő osztályváltásának hiányát eredményezi. Lényegében az X-HIGM betegek nem tudnak antitesteket termelni, mivel nem expresszálják a CD40L fehérjét. Tehát egy olyan mutáció, amely főként a T-sejteket érinti, megakadályozza, hogy ezek a T-sejtek “segítsenek” a B-sejteknek, és ezért B-sejt-problémának tűnik.
Diagnózis
A visszatérő fertőzésekkel, opportunista fertőzésekkel (pl. PJP/PCP) és alacsony vagy hiányzó IgG-vel, IgE-vel és IgA-val rendelkező betegeket Hyper IgM-re kell vizsgálni. A T-sejtek funkciójának meghatározására CD40 ligand áramlási citometriás vizsgálatot kell végezni. Ideális esetben genetikai vizsgálatot kell végezni a Hyper IgM szindróma diagnózisának megerősítésére.
Ezeken kívül ajánlott a beteg édesanyjának vizsgálata annak megállapítására, hogy ő is hordozó-e. Ha hordozó, ajánlott, hogy a szülők a családtervezéssel összefüggésben genetikai tanácsadáson vegyenek részt, továbbá ajánlott, hogy a szülőképes korú testvérek bármelyikét is vizsgálják meg a genetikai mutációra, mivel ők is hordozói lehetnek ennek a betegségnek.
Kezelés
Mivel a Hyper IgM betegek különösen érzékenyek az opportunista bakteriális, gombás és vírusos fertőzésekre, ezért gyakran mind antibiotikumos kezelést kapnak a pneumocystis jirovecii pneumonia (halálos tüdőbetegség) megelőzésére, mind pedig heti vagy havi infúziós immunglobulin-pótló terápiát (IVIG, ha havonta, és szubkután IgG, ha hetente). Kattintson ide a Hyper IgM szindrómában szenvedő betegek kezeléséről és életmódváltásáról szóló további információkért.
Az őssejtátültetés (más néven csontvelőátültetés) az egyetlen ismert gyógymód. Bár aktívan kutatják az olyan új technikák alkalmazásának lehetőségét, mint a génszerkesztés vagy a T-sejtterápia a Hyper IgM szindrómában szenvedő betegek esetében, ez a kutatás még csak a kezdeti stádiumban van.
Élettartam
Noha a Hyper IgM kezelése és diagnosztizálása az elmúlt évtizedekben jelentősen javult, az X-Linked Hyper IgM-ben szenvedő személyek várható átlagos élettartama (sikeres csontvelő-átültetés hiányában) kevesebb mint 30 év.
Kattintson ide a Hyper IgM-szindrómáról szóló kérdésért&A.