A jó érvelés 5 alapelve

A mindennapi életünkben folyamatosan hallunk vagy hozunk meggyőző érveket. Lehet, hogy meghallgatjuk egy kollégánk érvelését, hogy miért kellene támogatnunk valamelyik kezdeményezését. Hallhatunk érvet amellett, hogy miért kellene megvennünk egy bizonyos terméket. Vagy lehet, hogy a saját érvelésünket kell előadnunk, hogy jóváhagyást kapjunk valamelyik projektünkhöz.

Hogyan értékeljük azokat az érveket, amelyeket az emberek azért hoznak fel, hogy meggyőzzön minket? És hogyan építsük fel saját érveinket, hogy azok a leghatékonyabbak legyenek?

T. Edward Damer egy kiváló keretrendszert oszt meg a jó érvek létrehozásához Attacking Fault Reasoning című könyvében. Damer azzal kezdi, hogy elmagyarázza, mi is az az érv. Alapvetően egy érv egy következtetésből és egy vagy több premisszából, azaz állításból áll. A következtetés az, amit a kommunikátor el akar fogadtatni a hallgatósággal, a premisszák pedig azok az indokok, amelyek alapján a következtetés igaznak tekinthető. Damer szerint itt van az érv formális definíciója:

“Az érvet két vagy több explicit és/vagy implicit állítás alkotja, amelyek közül egy vagy több alátámasztja vagy bizonyítékot szolgáltat egy másik állítás, a következtetés igazságára vagy érdemére.”

Hogyan kell tehát egy jó érvet megfogalmazni? Damer megosztja a jó érvelés kialakításának öt alapelvét:

1. Szerkezet
2. Relevancia
3. Akceptálhatóság
4. Elégségesség
5. Megcáfolás

Nézzük meg részletesebben az egyes alapelveket.

Szerkezet

A jó érvelésnek meg kell felelnie a jól megformált érvelés alapvető szerkezeti követelményeinek.

“Egy ilyen érv nem használ olyan okokat, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek ellentmondanak a következtetésnek, vagy amelyek kifejezetten vagy hallgatólagosan feltételezik a következtetés igazságát.”

Hogy bármely érvet értékeljünk arra vonatkozóan, hogy sérti-e a szerkezet elvét, tegyük fel a következő kérdéseket:

• Tartalmaz-e a közlés legalább egy olyan okot, amely alátámasztja, hogy a következtetés igaz? Ha nem, akkor nem érv – csupán vélemény. A nem alátámasztott következtetés vélemény; az indokokkal alátámasztott következtetés érv.
• Értelmezhető-e bármelyik kulcsfontosságú premissza úgy, hogy ugyanazt az állítást teszi, mint a következtetés? Ha igen, akkor ez egy “körkörös érvelés” – nincs független indok a következtetés alátámasztására. Mivel A, ezért A. Senki sem valószínű, hogy pontosan ugyanazokat a szavakat használja a premisszában és a konklúzióban, ezért fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy egy premissza értelmezhető-e úgy, hogy ugyanazt az állítást teszi, mint a konklúzió. “Joe őrült” – mondja Gary. “Miért mondod ezt?” Kérdezem. “Mert annyira őrült” – válaszolja Gary. Mivel A, ezért A.
• A premisszák bármelyike ellentmond egy másik premisszának, vagy a következtetés ellentmond a premisszák bármelyikének?

Relevancia

Azoknak az okoknak, amelyeket a közlő az érvelése részeként közöl, relevánsnak kell lenniük a következtetés igazsága vagy érdeme szempontjából. Mitől lesz releváns egy premissza?

“Egy premissza akkor releváns, ha elfogadása valamilyen okot szolgáltat a következtetés igazságára vagy érdemére, annak javára szól, vagy valamilyen módon befolyásolja azt. Egy premissza irreleváns, ha elfogadása nem befolyásolja a következtetés igazságát vagy érdemét, nem szolgáltat érveket mellette, vagy nincs összefüggésben a következtetés igazságával vagy érdemével.”

Hogy megítéljük, hogy egy érv sérti-e a relevancia elvét, tegyük fel a következő két kérdést:

• Ha a premissza igaz lenne, valószínűbbé tenné-e, hogy elhiggyük, hogy a következtetés igaz? Ha igen, akkor a premissza valószínűleg releváns. Ha nem, akkor a premissza valószínűleg nem releváns.
• Még ha a premissza igaz is lenne, akkor is figyelembe kellene-e vennünk a következtetés igazságának elfogadásakor? Ha nem, akkor a premissza valószínűleg nem releváns. “Jerry több mint két méter magas. Tehát biztosan jó kosárlabdázó.” “Az Avatar egy művészi remekmű. Elvégre ez volt az év legnagyobb bevételt hozó filmje.”

Akceptálhatóság

Azoknak az okoknak, amelyeket egy kommunikátor az érvelésében közöl, valószínűleg el kell fogadnia egy érett, racionális felnőttnek. Ahogy Damer írja, egy premisszának akkor kell elfogadhatónak lennie egy érett, racionális felnőtt számára, ha megfelel a premisszák elfogadhatóságának következő normáinak:

• “Olyan állítás, amely vitathatatlan közismert dolog.”
• “Olyan állítás, amelyet az egyén saját személyes tapasztalata vagy megfigyelése megerősít.”
• “Egy “meg nem cáfolt szemtanúi vallomás”, vagy “egy releváns hatóságtól származó, meg nem cáfolt állítás.”
• “Egy viszonylag csekély jelentőségű állítás, amely az érvelés kontextusában ésszerű feltételezésnek tűnik.”

Ezzel szemben egy premisszát egy érett, racionális felnőttnek el kell utasítania, ha megfelel a premissza elfogadhatatlanságának alábbi feltételeinek:

• “Olyan állítás, amely ellentmond a hiteles bizonyítéknak, egy jól megalapozott állításnak vagy egy jogos tekintélynek.”
• “Olyan állítás, amely nincs összhangban a saját tapasztalatokkal vagy megfigyelésekkel.”
• “Olyan állítás, amely egy másik, ki nem mondott, de erősen megkérdőjelezhető feltételezésen alapul.”

Egy érv akkor felel meg az elfogadhatóság elvének, ha minden premisszája megfelel az elfogadhatóság legalább egyik normájának, és egyik premisszája sem felel meg az elfogadhatatlanság feltételeinek.

Hogy megítéljük, hogy egy érv sérti-e az elfogadhatóság elvét, tegyük fel a következő kérdéseket:

• A megadott premissza olyan, amelyet egy érett, racionális felnőtt valószínűleg elfogadna?
• Milyen bizonyítékot szolgáltatnak az állítás részeként, és az megfelel-e az elfogadhatóság normáinak vagy az elfogadhatatlanság feltételeinek?
• A premissza olyan ki nem mondott feltételezésen alapul, amelyet egy érett, racionális felnőtt nem lenne hajlandó elfogadni?

Elégségesség

Az érvelő kommunikátornak olyan indokokkal kell szolgálnia, amelyek elegendőek ahhoz, hogy igazolják a következtetése elfogadását.

“Elegendő számú, megfelelő fajtájú és súlyú, releváns és elfogadható premisszának kell lennie ahhoz, hogy egy érv elég jó legyen ahhoz, hogy elfogadjuk a következtetését.”

Ez az elv az egyik legnehezebben alkalmazható, mert ez egy értékítélet. Nincsenek fekete-fehér irányelvek arra vonatkozóan, hogy mi számít “elegendő” számú és súlyú érvnek ahhoz, hogy elfogadjunk egy következtetést. Gyakran az érvelésben szereplő premisszák súlyával vagy elégségességével kapcsolatos nézeteltérés akadályozza meg, hogy két intelligens és jó szándékú ember ugyanarra a következtetésre jusson ugyanazon rendelkezésre álló bizonyítékok alapján.

Az elégségesség elvének megsértésének értékeléséhez tegye fel a következő kérdéseket:

• Elégségesek-e a megadott indokok ahhoz, hogy az érvelő következtetéséhez vezessenek? Ha nem, akkor az érv sérti a szufficiencia elvét.
• A premissza elégtelen bizonyítékon vagy hibás oksági elemzésen alapul? Egyes premisszák olyan bizonyítékokat szolgáltatnak, amelyek túl kicsi mintán vagy nem reprezentatív adatokon alapulnak. Vagy a bizonyíték az érvelő személyes tapasztalatán vagy az érvelő által ismert ismerősök szűk körén alapul. Előfordulhat, hogy a premissza hibás oksági elemzésen alapul – feltételezve, hogy A okozta B-t, holott a két eseménynek semmi köze egymáshoz.
• Hiányzik valamilyen kulcsfontosságú vagy döntő bizonyíték, amelyet az érvelés elfogadásához be kell nyújtani?

Visszautalás

A jó érvelés tartalmaz egy hatékony visszautalást az érvelés minden várható komoly kritikájára.

“Egy érv nem lehet jó érv, ha nem veszi előre és nem cáfolja vagy tompítja hatékonyan a vele és az általa támogatott állásponttal szemben megfogalmazott legsúlyosabb kritikák erejét… A jó érvelőnek folyamatosan szem előtt kell tartania, hogy egy érv addig nem fejeződik be, amíg a kritikákat és ellenérveket “el nem intézi”.”

Egy érv többféleképpen is megsértheti a cáfolat elvét. Az érvelők gyakran használnak elterelő taktikát ahelyett, hogy hatékony cáfolatokat adnának.”

“Például azok az érvek, amelyek félremagyarázzák a kritikát, mellékes kifogásokat hoznak fel mellékes kérdésként, vagy humorhoz vagy gúnyhoz folyamodnak, olyan eszközöket használnak, amelyek egyértelműen nem adnak hatékony válaszokat. Ugyanez mondható el azokról az érvekről is, amelyek figyelmen kívül hagyják vagy tagadják a védett álláspont elleni ellenbizonyítékokat. Végül, egyes érvelők úgy próbálják elkerülni a kritikára való reagálást, hogy a kritika helyett a kritikust támadják.”

Az értékeléshez, hogy egy érv nem felel-e meg a cáfolat elvének, tegyük fel a következő kérdéseket:

• A megadott érv hatékonyan foglalkozik a legerősebb ellenérvekkel?
• Az érvelő előre látja és kezeli az érvelés súlyos gyengeségeit?
• Az érvelés megmutatja, hogy az alternatív álláspontok miért hibásak?

A saját érvelés erősítése

A fenti öt elvet használhatjuk a mások által nekünk bemutatott érvek értékelésére. De hogyan erősíthetjük meg a saját érveinket, amikor mi készítjük el azokat? Az egyes elvek segítségével Damer néhány javaslatot ad arra, hogyan javíthatjuk érveinket.

• Szerkezet: Kifejezetten nevezze meg a következtetését és az alátámasztó érveket, hogy könnyen felismerhetőek és követhetőek legyenek. Biztosítsd, hogy a premisszáid (1) ne mondjanak ellent egymásnak vagy a következtetésnek, és (2) ne feltételezd a következtetés igazságát. Tegyen egyértelművé minden kulcsfontosságú feltételezést, amelyet használ.
• Relevancia: Biztosítsa, hogy az érvelés részeként bemutatott minden anyag releváns legyen. Vágjon ki mindent, ami nem releváns. Ne gyengítse érvelését irreleváns premisszák beemelésével.
• Elfogadhatóság: Amikor csak lehetséges, a kevésbé ellentmondásos állításokat helyettesítse a vitatottabbakkal. Ha lehetséges, enyhítsd az abszolút állításokat, hogy elfogadhatóbbá tedd őket. (pl. “a legtöbb politikus” helyett “az összes politikus”) Ne használjon erősen megkérdőjelezhető bizonyítékokat vagy feltételezéseket.
• Elégségesség: Folytassa a releváns premisszák hozzáadását, ha azok hozzájárulnak a következtetésedhez vezető okok számához és súlyához. Képzeld magad a hallgatóság helyébe, és kérdezd meg, hogy az okok elegendőek-e a következtetésed elfogadásához. Ha egy fontos premissza ellentmondásos, támaszd alá alpremisszákkal és további bizonyítékokkal.
• Cáfolat: Legyen olyan kimerítő a cáfolatában, amennyire szükséges. Egyes érveket talán egyetlen kritikát kell megcáfolnia, de a vitatottabb vagy megosztóbb témák több cáfolatot is igényelhetnek. Jelentse ki előre, melyek érvelésének leggyengébb részei, és proaktívan foglalkozzon velük, hogy tompítsa ellenfele ellenérveinek erejét.