A rekeszizom-endometriózis ritka, de a légzéshez nélkülözhetetlen izom, a rekeszizom szakadásához vezethet, mindenféle vagy nagyon finom tünetek nélkül, derül ki egy esetismertetésből és irodalmi áttekintésből.
A beszámoló, “Nem traumás rekeszizomrepedés májsérvvel endometriózis miatt: A betegség ritka, multidiszciplináris kezelést igénylő alakulása” című írás egy olyan nő esetét írja le, akinek endometriális elváltozások növekedése miatt szakadt el a rekeszizma, aminek következtében a máj egy része felfelé mozdult a mellkasba (májsérv). A cikk a Journal of Gynecology Obstetrics and Human Reproduction című folyóiratban jelent meg.
A rekeszizom-endometriózis általában a rekeszizom jobb és ínhüvelyi részét érinti, és az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a szakadás tünetei finomak – általában időszakos fájdalom a jobb mellkasban vagy katameniális pneumothorax, ami a tüdő összeomlása a tüdőt körülvevő térbe szivárgó levegő miatt. A mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI) a megfelelő vizsgálat e szövődmény megerősítésére, amelynek kezeléséhez műtét szükséges.
A mellkasi endometriózis olyan ritka állapot, amelyben az endometriális szövet – a méh belső nyálkahártyájának (az úgynevezett endometrium) szövete – elmozdul és a tüdőben vagy annak környékén lévő területekre tapad.
A 35 éves nőnek ebben az esetben a mellkasi endometriózis egy olyan formája volt, amely a rekeszizmot, a mellkas alján lévő, a légzéshez nélkülözhetetlen izmot érintette.
A nő kórtörténetében 4. stádiumú kismedencei endometriózis szerepelt (2011-ben diagnosztizálták), és 2017-ben utalták be a franciaországi Caen egyetemi kórházba, mivel a jobb vállfájdalomra panaszkodott, amely menstruációval súlyosbodott, és krónikus kismedencei fájdalommal társult.
A komputertomográfia (CT) megerősítette, hogy rekeszizomrepedése és májsérve volt – a májának egy része a rekeszizom nyílásán keresztül felfelé mozdult a tüdőt körülvevő térbe (mellhártyaüreg). Ezenkívül a sérv szélein szövetfoltok voltak, amelyekről később az MRI megerősítette, hogy endometriális szövetek.
Az MRI más endometriózisos elváltozásokat is kimutatott: egy petefészekcisztát, vérzést az egyik petevezetékbe, és csomókat a méhben.
A kezeléshez az orvosok egy izomkímélő minithorakotómia mellett döntöttek, egy olyan műtét, amelynek során a bordák között egy vágást ejtenek, hogy elérjék a tüdőt vagy a mellkast. A beavatkozás során a máj elmozdult részét visszahelyezték a hasüregbe, eltávolították az endometriózisos elváltozásokat, és bezárták a rekesznyílást. A nagy defektus miatt, amelyet az elváltozások reszekciója súlyosbított, felszívódó hálót is elhelyeztek a rekeszizom megerősítésére.
A beteg jól felépült, és az eltávolított elváltozások biopsziája endometriális szövetnek felelt meg. Hat hónappal a műtét után a mellkasröntgenképe normálisnak tűnt, és nem volt többé vállfájdalma.
Hormonális terápiát írtak elő fogamzásgátló tablettával, mivel a nő az esetleges mellékhatások miatt aggódva elutasította a GnRh-agonisták szedését.
A kutatók ezen az eseten kívül 12 másik, endometriózis okozta rekeszizomrepedésről szóló beszámolót találtak az irodalomban. Mindegyikben sok a hasonlóság, beleértve a finom tüneteket, amelyek az esetek 30%-ában fordulnak elő. Ezek leggyakrabban a jobb mellkasban jelentkező fájdalom vagy visszatérő kathameniális pneumothorax.
“A tünetek meglehetősen finomak, és nem sejtetik előre a rekeszizomdefektus jelentőségét” – mondták a kutatók.
A kutatók szerint ezek a jelek képalkotó vizsgálatokat igényelnek, akik szerint “az MRI a legfontosabb vizsgálat a szakadás diagnosztizálásához.”
Az ilyen típusú endometriózis oka még nem ismert. A kismedencei endometriózis több év alatt terjedhet át a rekeszizomba, akár menstruációs reflux, akár a vastagbél és a hasfal közötti tereken való áthaladás miatt.
Az endometriózissal összefüggő rekeszizomrepedéseknek jellegzetes jegyei vannak: a kutatók szerint jellemzően jobb oldaliak, központi elhelyezkedésűek és az izom inas részén helyezkednek el.
Az endometriózissal nem összefüggő, törékenység vagy fejlődési rendellenesség miatt bekövetkező spontán rekeszizomrepedés ezzel szemben baloldali lehet, és többnyire a rekeszizom pereménél történik.
“A legjobb terápiás lehetőség kiválasztásához multidiszciplináris megközelítésre van szükség” – hangsúlyozták a kutatók.
Ruptúra esetén mindig műtétre van szükség, lehetőleg laparoszkópia (kulcslyuksebészet) útján, ami kevésbé invazív, mint a jelen tanulmányban végzett torakotómia.
A torakotómia azonban “hasznos lehet a rekeszizom vagy a tüdő és a sérvezett szervek közötti összetett tapadások esetén” – tették hozzá a kutatók.
- A szerző adatai
Mennyire volt hasznos ez a bejegyzés?
Kattints a csillagra az értékeléshez!
Értékelés beküldése
Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0
Eddig nincs szavazat! Légy te az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.
Mivel hasznosnak találta ezt a bejegyzést…
Kövess minket a közösségi médiában!
Sajnáljuk, hogy ez a bejegyzés nem volt hasznos az Ön számára!
Javítsuk tovább ezt a bejegyzést!
Mondd el nekünk, hogyan javíthatnánk ezen a bejegyzésen?
Visszajelzés beküldése