A Jeopardy! krónikásai

Egy szent hely, ahol a Jeopardy! bármely alkalmi nézője értékelheti a műsor 36 éves történetének mély súlyát. Egy disszertáció szintű tanulmány arról, hogy a műsor esti vetélkedői hogyan befolyásolták az amerikai elme környezeti tudását. Egy igényes katalógusa annak, hogy Alex Trebek számtalanszor végigpásztorolt minket a potpourri kategóriákon, a titkos szójátékokon, a 19. századi regényírókon, akiknek a neve E betűvel kezdődik.

Mi a J! Archívum?

Igazad van. A rajongók által üzemeltetett J! Archívumon a leendő tudós bármelyik évadra, bármelyik évből rákattinthat, és több ezer és ezer táblázatos epizódnak lehet tanúja. Az 1.427. adás során, amely 1991. január 15-én, kedden került adásba, Lois Kurowski, egy doktorandusz hallgató az Indiana állambeli Elkhartból, Edward Albee drámaírót azonosítja a “20. századi személyiségek” 1000 dolláros feladvány megfejtéseként. Azt is tudja, hogy Irma Rombauer 300 dollárért nyomtatta ki A főzés öröme című könyvet, és hogy Zeusz 600 dollárért hattyú alakjában csábította el Lédát. Kurowski megnyeri a napi műsort, így kétnapos bevétele 29 400 dollárra emelkedik.

A 36. évadában járó Jeopardy! az agy korlátlan kapacitását ünnepli a lényegtelen felismerések hordozására. Az archívum ugyanebből a fajtából való. Azok a szellős interjúk, amelyeket Trebek az első reklámszünet után készít a versenyzőkkel? Az oldal moderátorai úgy írják le őket, mintha bírósági jegyzőkönyvek lennének. Egy adott epizód során a pontszámok éles matematikai bontása is megtalálható. Minden kérdés után a pénzösszegek összesítése. Ahogy a Trekkie-rajongók klingon nyelven diktálhatnak fogadalmakat, és a Tolkien-rajongók elemezhetik a Quenya-írást, a Jeopardy! megszállottjainak egy kis szűk rétege rendkívül márkás módon fogalmazza meg exkluzív rajongását, biztosítva, hogy egyetlen napi dupla sem merül feledésbe, és garantálva, hogy minden Trebekizmusról számot adnak.

Vannak olyan nemzeti kongresszusok, amelyek kevésbé átfogóak, mint a J! Archívum, és Robert Schmidt, egy 39 éves szabadalmi ügyvivő, a weboldal eredeti tervezője e-mailben elmondta nekem, hogy a Jeopardy! teljes körű dokumentálása szinte megoldhatatlan mennyiségű munkát igényel. Mégis úgy gondolja, hogy nem tesz eleget.

“Remélem, hogy nyugdíjas koromban egy nap majd annak szentelhetem a napjaimat, hogy visszamenjek és kitöltsem az összes hiányosságot, de ez nagyban függ attól, hogy mi, a közösség mennyire vagyunk képesek megőrizni az epizódokat videón” – mondja. “Régebben sokkal jobban összehangolt munkamegosztásunk volt, de manapság többnyire egy nagyon kis csoportnyi odaadó ember végzi az összes beviteli munkát.”

Tizenöt évvel később a J! Archívumban még mindig a moderátorok adják be kézzel. Mark Barrett, egy 56 éves San Franciscóban élő, az Archívumhoz hozzájáruló férfi e-mailben azt írja, hogy minden epizódot a számítógépén néz meg bekapcsolt feliratozással, ami biztosítja, hogy a kérdések és válaszok kitöltésekor soha nem veszít el egy szót sem. “Az adatbevitel a felvételről az Archívum beviteli oldalára egy egérkattintással oda-vissza történik” – mondja. “A feliratozás sokkal könnyebbé teszi a Clue Crew feladványainak szövegét, amikor néha nem jelenik meg szöveg.”

A Jeopardy! modern évadainak epizódjait a legkönnyebb adaptálni; ezek mind digitálisan elérhetők, és az archivátorok rendelkeznek egy olyan eszközzel, amely automatikusan bemásolja és beilleszti a szöveget közvetlenül a feladványokból az adatbázis sablonjába. De a közösség számára továbbra is Barrett a leglényegesebb: Az 1980-as években ő vette fel azokat a Jeopardy! félórákat, amelyekről a főiskolai órák és a munkahelyi késői műszakok miatt lemaradt. Ma olyan epizódok kincsesbányáján ül, amelyek soha nem kerültek fel az internetre. Ez lett az ő szent terhe: lassan átnézi a VHS-felvételeit, és kitölti az elmaradt üres helyeket a J! Archívum térképét.

“2019-ben még mindig nem merítettem ki az Archívumban nem szereplő játékok készletét. Durva számításaim szerint körülbelül 150 játékot kell még archiválnom, és ezután valószínűleg még körülbelül 1400 játék fog hiányozni” – mondja. “Az álom az, hogy még több játék bukkanjon fel a streaming-szolgáltatások révén, vagy a saját másolattal rendelkező versenyzők révén, akik feltöltik a YouTube-ra és hasonlókra.”

A szolidaritás érzése mindenkiben ott van, aki hozzájárul az adatbázishoz. Barrett mesél egy legendás archivistáról, Robert McIelwainről, akinek nem volt hozzáférése videomagnóhoz, mégis a régi Jeopardy! epizódokat töltötte fel a weboldalra a VHS mágnesszalagról megmenthető hanganyag segítségével. Különleges ember kell ahhoz, hogy az évtizedes Trebek-feladványok testetlen zörgésében megtalálja a zenét, de azok, akik csinálják, esküsznek rá, hogy sokkal szórakoztatóbb, mint amilyennek látszik. “A magam különböző módján részt tudok venni, hogy remélhetőleg élvezetesebbé tegyem a műsort azok számára, akik nézik” – mondja Barrett. “Igen, az archiválással járó erőfeszítéssel és időbeli elkötelezettséggel jár. Számomra megéri, hiszen sokaknak hasznára válhat, míg ha ehelyett egy valóságshow-t néznék vagy egy videojátékot játszanék, az csak az én bűnös élvezetem lenne.”

A közreműködők szerint a funkcionális cél a J! Archívum célja, hogy forrásként szolgáljon minden korábbi és jövőbeli Jeopardy! bajnok számára. Ez az a pont, ahol a részletekre fordított szemcsés figyelem a legszükségesebb. Igen, az összes kérdés és válasz ki van nyomtatva a weboldalon, de ugyanígy a napi dupla kockázatok és a végső Jeopardy-gambitok is. Ha eléggé odafigyelsz, a számtalan adatpontból összeáll egy metajáték. Te és én talán élvezzük a J! Archívumot, mint egy nagyon sajátos kényszer digitális emlékművét, de rengeteg Jennings és Holzhauer akolitus őrlődik ezen az információn.

“A Jeopardy! stratégiájáról szinte teljesen teljes adathalmazunk van. Visszamehetünk 20 évre, és megnézhetjük ezeket az adatokat, és azt mondhatjuk: “Oké, 10-ből kilenc vezető ezt a bizonyos összeget kockáztatja ebben a Final Jeopardy! szituációban” – mondja Andy Saunders, egy másik régi J! Archívum munkatársa. “Ezt figyelembe véve aztán kialakíthatod a saját stratégiádat.”

Schmidt akkor a legbüszkébb alkotására, amikor a J! Archívumra hivatkoznak a játékosok Trebek interjúi során. Az All-Star Tournament során, amely újraegyesítette a showban valaha szerepelt legerősebb versenyzőket, a Sony TV videoklipeket sugárzott Ken Jenningsről és David Maddenről, amint az Archívum összegyűjtött rekordjait böngészik – ennyi év után is a játék és az adatbázis tanulói. “Az IBM Watsonja nem jöhetett volna létre az Archívum nélkül” – teszi hozzá Schmidt, utalva arra a mesterséges intelligenciamodulra, amely 2011-ben három bemutató mérkőzésen győzte le a Jeopardy!-t. “Ezt személyesen mondták nekem a Watson mögött álló emberek.”

Nehéz elképzelni az amerikai televíziózást a Jeopardy! nélkül, és még nehezebb elképzelni a Jeopardy-t Alex Trebek nélkül. Senki sem érzi ezt jobban, mint azok, akik életcéljuknak tekintették a műsorvezető minden szavának átírását. Tavaly márciusban Trebek bejelentette, hogy 4. stádiumú hasnyálmirigyrákja van. Azóta ritkán kapunk friss híreket, de azok, amelyeket kaptunk, olyan súlyos derűvel vannak átitatva, amely egy olyan jövőre utal, amire senki sem akar gondolni. “Jó életet éltem, teljes életet, és ennek az életnek a végéhez közeledem” – mondta a 79 éves Trebek a CTV Newsnak októberben. “Ha ez megtörténik, miért kellene félnem tőle?” Így hát a történelem legnagyobb játékműsorvezetője nem hajlandó félni a haláltól a főműsoridős televízióban minden hétköznap este.

“Néhányan úgy gondolják, hogy a műsor fő műsorvezetői tehetségét át lehet castingolni, és a műsor a szokásos módon folytatódhat. Szerintem a műsor ennél sokkal törékenyebb, és Alex megfelelő utódjának megtalálása herkulesi feladat lesz” – mondja Schmidt. “Ha a Ki akar milliomos lenni 20 év után megszűnhet, akkor a Jeopardy! is a népszerűségvesztés veszélyének van kitéve.”

A 2000-es évek közepén Schmidt úgy gondolta, hogy visszavonul a J! Archívumból, amikor maga Trebek is felmondta a szolgálatot. Ez költői lenne: A versengő apróságok két óriása, akik pontosan ugyanabban az időben akasztják le a sípszót. Ő már nem így gondolja. Túl nagy a felelősség. Most Schmidt úgy véli, hogy az Archívum kulcsfontosságú lesz a közelgő sötét vizekre való átmenethez – a normalitás érzése, ahogy egy műsorszolgáltató intézmény 36 év után a második fejezetébe lép.

“A Jeopardy! nem valami varázslatosan önfenntartó szórakoztatóipari tulajdon. Folyamatosan ápolni kell olyan emberek – és különösen egy házigazda – által, akik képesek odaadóan törődni vele” – folytatja Schmidt. “Alex olyan tehetségekkel rendelkezik, amelyeket soha nem lehet megismételni. A nézőknek olyan házigazdára van szükségük, akit szeretettel tudnak átölelni, és ehhez az új házigazdának is szeretnie kell a játékot.”

Schmidt emlékszik arra az egyetlen alkalomra, amikor egy riporter megkérdezte Trebeket, hogy mit gondol a J! Archívumról. A válasza? “Ugyan már, emberek, kezdjetek el élni”. Trebek természeténél fogva uralkodóan szerény – nem szeretné, ha bárki is arra pazarolná az idejét, hogy dokumentálja az összes feladványát, válaszát és a pódiumok közötti csevegését. Schmidt, Barrett és Saunders azonban bízik a Jeopardy! Látták, ahogy az Archívum megváltoztatja az életeket, köztük a sajátjukat is, és úgy vélik, hogy mindenki megérdemli ugyanezt a kiváltságot. A legjobb módja Trebek tiszteletének? Biztosítsuk, hogy a műsor túlélje őt.

“A J! Archívum maradandó emléket állít annak az embernek, aki amerikaiak generációinak nappalijaiban esténként nézhető volt” – mondja Schmidt. “Egy évszázad múlva már senki sem fog emlékezni arra, hogy mit jelentett az, hogy Alex Trebek a hét minden estéjén egy játékot vezetett nekik. De legalább az élmény egy kis részét meg tudják majd nézni az interneten.”

Luke Winkie San Diegó-i író. A Polygon mellett a The Atlantic, a The New York Times és a The Washington Post is publikálta írásait.