Szerkezet és működés
Az epicondylitis a csuklót nyújtó és hajlító inak, köztük a extensor carpi radialis brevis, flexor carpi radialis és a pronator teres túlhasználati sérülése.
Ezek az izmok a felkarcsontból erednek (1. ábra) és a könyökízületet keresztezik, de fő hatásuk a csuklónál van. A csuklónál koncentrikus összehúzódás útján hatnak (azaz megrövidülnek és megváltoztatják az ízület helyzetét), de fontosak a kéz, a csukló és az ujjak stabilizálásában is, akár izometrikusan (egyáltalán nem mozognak), akár excentrikus összehúzódás útján (ténylegesen megnyúlnak, miközben ellenállást nyújtanak). Ezek az excentrikus összehúzódások, amelyek az izom egyik irányú összehúzódását jelentik, miközben egy másik erő az izmot az ellenkező irányba megnyújtja, valószínűleg mikroszkopikus szakadást okoznak magában az ínban és annak eredetében.
Az oldalsó epikondilitist általában “teniszkönyöknek” nevezik, mivel ez egy gyakori sérülés, amelyet a teniszezőknél az egykaros, középponton kívüli fonákütéseknél szenvednek el. A labda ütésekor a játékos csuklónyújtó izmai aktívak, hogy a csuklót a helyén tartsák. Amikor a teniszlabda eltalálja az ütőt, a csuklóra a hajlítás irányába ható erőt fejt ki. Ez az erő húzza az összehúzódó nyújtóizmokat, és mikroszkopikus szakadások keletkezhetnek az oldalsó epicondylusból kiinduló rostokban.
A laterális oldalon a károsodás elsődleges fókusza a extensor carpi radialis brevisben, a medialis oldalon a flexor carpi radialis és a pronator teres eredetében van.
Az epicondylitis szövettanát “angiofibroblastikus hiperpláziaként” írták le: nevezetesen fibroblasztok és érszövet jelenlétét, degenerált és szakadt ínrostokkal együtt. (Megjegyzendő, hogy a patológiai mintákat a műtétkor veszik, és a műtétet természetesen csak a súlyos eseteknek tartják fenn. Így tudomásunk szerint “angiofibroblasztikus hiperplázia” csak a betegség végstádiumában lehet jelen.)
Betegek bemutatása
Az epicondylitisben szenvedő betegek fő panasza a könyök érintett oldalán jelentkező fájdalom, különösen fogáskor.
Az epicondylitisben szenvedő betegek gyakran önként jelentkeznek az alkar ismétlődő használatával, beleértve az ütővel vagy ütővel végzett sportokat, de az olyan foglalkozási tevékenységeket is, mint a szerszámmal végzett munka.
A betegség korai szakaszában a betegek kisebb fájdalmat tapasztalnak a kiterjedt tevékenység után. A betegség előrehaladtával az epicondylitis jelei és tünetei nemcsak súlyosabbak, hanem a közelmúltban végzett tevékenység nélkül is jelentkezhetnek.
Az epicondylitis fizikai diagnózisának kulcsa a fokális epicondylaris fájdalom és érzékenység jelenléte, amely provokációra (a csukló megterhelésére) rosszabbodik.
Az epicondylitisben szenvedő betegek a könyökre lokalizált fájdalomra panaszkodnak; a fájdalom kiváltására szolgáló legjobb fizikális vizsgálati manőver azonban a csukló manipulálása, mivel az érintett izmok elsősorban a csukló stabilizálására szolgálnak. Ennek az az oka, hogy miközben az oldalsó struktúrák (különösen a extensor carpi radialis brevis) aktív csuklónyújtók, a csukló flexiójának ellenállva (úgynevezett excentrikus vagy izometrikus összehúzódással) stabilizálják a csuklót is.
A csukló flexiójával szembeni stabilizáló erő fontossága drámaian megmutatkozik a tenisz hátsó ütés mechanikájában. Ez a művelet megköveteli, hogy a csuklót semleges helyzetben tartsuk, rögzítsük a labda impulzusa ellenére, amely ellenállás nélkül hajlítaná a csuklót. Hasonló stabilizáló erőt alkalmazunk rutinszerűen a mindennapi fogás során. Emlékezzünk vissza, hogy az ujjhajlító izmok az alkar voláris felületén erednek, és az ujjpercek felé vezető útjuk során keresztezik a csuklót. Ha ezekkel az izmokkal nem áll szemben egy ellensúlyozó csuklónyújtó erő, akkor tüzelésük a csuklót és az ujjakat is hajlítja. Egyszerűen fogalmazva, ahhoz, hogy az ujjakat a csukló hajlítása nélkül hajlíthassuk, a csuklónyújtó izmoknak kell működniük. Az ujjakkal történő ismétlődő fogás ezért a csuklónyújtó izmok ismétlődő használatát igényli, még akkor is, ha nem történik csuklómozgás.
Laterális epicondylitist okozhatnak a rutinszerű fogási feladatok, mivel ezek megkövetelik a csuklónyújtók használatát.
Az epicondylitis tünetei kiválthatók fizikális vizsgálat során, ha a beteget arra kérjük, hogy a kezét maximális csuklónyújtásban tartsa, miközben a vizsgáló a beteggel szemben a csukló hajlítására hat (2. ábra). A fájdalom az epicondylus közelében lévő nyújtóizmok eredési pontjánál diagnosztikus. Vegyük észre, hogy a maximális érzékenység pontja nem az epicondylusnál van, hanem inkább kissé disztálisan, magában az ínban.