Egy kardfogú mókusszerű emlős a dinoszauruszok korából rávilágít arra, hogy mennyire változatosak lehettek távoli őseink, mondták a kutatók.
A szuperhosszú agyaraival, hosszú ormányával és nagy szemeivel az egér méretű állat furcsán feltűnő hasonlóságot mutat a “Jégkorszak” című számítógépes animációs filmekben ábrázolt fiktív kardfogú mókusokkal – tették hozzá a tudósok.
Az újonnan felfedezett lényt Cronopio dentiacutusnak nevezték el – a Cronopio Julio Cortázar argentin író számos történetének középpontjában álló bizarr, fiktív fenevadak után, a dentiacutus pedig a latinból származik, jelentése “éles, hegyes fogak.”
Az állat agyarai körülbelül 0.2 hüvelyk (5 milliméter) hosszúak lehettek, ami körülbelül egyötöde a feje hosszának.
“Kicsit úgy néz ki, mint Scrat, a kardfogú mókus a Jégkorszakból” – mondta Guillermo Rougier kutató, a Kentucky állambeli Louisville-i Egyetem anatómusa és gerinces paleontológusa. “A Scrat-tal való összehasonlítás felszínes, de ez csak azt mutatja, hogy mennyire változatosak az ősi emlősök, hogy csak elképzelünk valami bizarr állatot, és később találunk valami hasonlót.”
Még mindig bizonytalan, hogy mire használhatta a Cronopio a túlméretezett agyarait, de a hosszú szemfogakat manapság az emlősöknél leginkább a rovarevőknél találjuk.
“A mai rovarevők a hosszú szemfogakat leginkább csak arra használják, hogy megragadják és megtartsák a zsákmányt” – mondta Rougier. “Mégis, nincsenek élő párhuzamaink olyan hosszú szemfogakkal, mint amilyeneket a Cronopio-nál láttunk – ez egyszerűen túlmutat az általunk ismert pikkelyeken.”
A tudósok Argentína délnyugati részének egy nagyon száraz, távoli részén fedezték fel az eddig ismeretlen 100 millió éves fajt, amely a múltban rengeteg dinoszaurusz és kisebb gerinces csontvázat adott.”
“Olyan, mintha egy másik bolygó lenne” – mondta Rougier az argentin lelőhelyről. “A fehér csontok jól látszanak az itt található élénkvörös homokkővel szemben.”
Azzal ellentétben, hogy amikor Cronopio élt, “a terület egy folyó ártere volt, ahol számos más állat élt, köztük nagy húsevő dinoszauruszok, nagy növényevők, szárazföldi krokodilok, teknősök, gyíkszerű sphenodonták és kígyók” – mondta Rougier. “A növényvilágról nem sokat tudunk, de legalább voltak magas tűlevelűek.”
“A területen időszakos áradások voltak” – tette hozzá. “Valószínűleg eredetileg ez temette el az állatokat.”
Rougier szerint a Cronopio valószínűleg a krokodilok és a húsevő dinoszauruszok zsákmánya volt. Viszont valószínűleg rovarokat, lárvákat, más gerinctelen állatokat és talán néhány kisebb gerinces állatot is megevett.
“A Cronopio koponyáját nem úgy tervezték, hogy nagy erőket bírjon el, így nem használhatta kardfogait a zsákmány leküzdésére, mint az oroszlánok a szemfogaikkal” – jegyezte meg Rougier.
A dinoszauruszok korában Dél-Amerikában élt emlősök nagyrészt rejtélyesek maradtak. Eddig a kutatók csak egyetlen emlős koponyát találtak Dél-Amerikában, amely a dinoszauruszok korából származik, egy 130 millió éves, kis oposszum méretű lényt, a Vincelestes neuquenianus nevű állatot. A Cronopio most már az egyetlen másik emlős, amely ebből az időből ismert, és segít betölteni egy rejtélyes, 60 millió éves űrt a kontinens emlősök őstörténetében.
“A Dél-Amerikában ebben az időszakban élt emlősökről rendelkezésünkre álló információk mennyisége rendkívül szűkös – az új leletek messze a legjobb példányok, amelyeket abból az időből és helyről ismerünk” – mondta Rougier a LiveScience-nek.
A Kronopio a dryolestoidok néven ismert primitív, kihalt állatok egy csoportjába tartozott, amelyek egykor az erszényesekhez és a placentával rendelkező emlősökhöz, például az emberhez vezető vonalhoz tartoztak. Dryolestoid maradványokat már korábban is találtak, főként az északi kontinenseken – ez az új felfedezés, amely jelentősen eltér a korábbi lelettől, azt mutatja, hogy ez az állatcsoport eddig nem sejtett változatosságot ért el.
A tudósok eddig két részleges koponyát és állkapcsot találtak. Az első, 2002-ben feltárt példányt az expedíció szerelője fedezte fel. Ezek a fosszíliák mutatják be az első alkalmat, amikor a tudósok rekonstruálni tudták egy dryolestoid koponya teljes alakját – olyan, korábban ősemlősöknél látott tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek előkészítették az utat az erszényesek és a placenták evolúciója előtt, mint például bizonyos kulcsfontosságú érhálózatok kialakulása.
“Most már van egy emlősünk, amely kiindulópontként szolgál az összes emlős, köztük az ember származásának további tanulmányozásához” – mondta Rougier.
A tudósok a Nature folyóirat november 3-i számában részletezték eredményeiket.
Újabb hírek