A mükénéiek felfedezése.
A szárazföldön a vallástudományunknak több támpontja van, mint a minószi Krétán, mert a klasszikus Görögország gazdag mitológiát örökölt, amely egy olyan görög bronzkori társadalomról szólt, ahol Mükéné volt a domináns királyság, és a többi király egyfajta hűséggel tartozott Mükéné főkirályának. Ez volt Görögország hőseinek kora, amely továbbra is kísértette a görögök képzeletét és ihlette költőiket. Van egy másik oka is annak, hogy a “mükénéi” jelzőt erre az őskori civilizációra ragasztották. Mükéné volt az a hely, amelyet 1874-ben fedezett fel a modern világnak, amikor az úttörő német régész, Heinrich Schliemann, aki frissen az ókori Trója négy évvel korábbi felfedezése után ásatásokat kezdett a mükénéi fellegvár főkapuján belül, és gazdag temetkezésekkel teli sírkört tárt fel. A régészek azóta számos további bronzkori lelőhelyet fedeztek fel Görögországban, de a “mükénéi” kifejezést még mindig az egész civilizációra alkalmazzák.
A mükénéi aranykor.
A mükénéi civilizáció nagy korszaka i. e. 1400 és i. e. 1200 között volt, miután a minószi civilizáció valamilyen katasztrófa áldozatául esett, és csak a knósszoszi palota maradt lakott. A knósszoszi palota ezen utolsó lakói ugyanolyan “Lineáris B” írással írtak, mint a mükénéiek, amelyet 1952-ben megfejtettek, és amelyről kiderült, hogy a görög nyelv egy korai formája. Ezért jó okunk van feltételezni, hogy görögül beszélő mükénéiek vették birtokba a knósszoszi palotát annak utolsó éveiben. Jó régészeti bizonyítékok támasztják alá, hogy a mükénéi görögök messze földön jártak. Nyugaton Szicíliával, Itáliával, sőt Szardíniával, keleten pedig Levantéval folytattak kereskedelmet, amíg áldozatul nem estek a Földközi-tenger keleti részén i. e. 1200 körül bekövetkezett általános felfordulásnak, amely a népvándorlás és az erőszakos pusztítás nyomait hagyta maga után az egész térségben.
A mükénéi templom.
Egykor azt hitték, hogy a mükénéiek nem építettek templomokat, és a vallási élet központja a palotáikban volt, amelyeket a mükénéi bárók a krétai palotákat utánozva építettek. Ez azonban nem így volt. Mükénében nemrégiben fedeztek fel egy templomot, amelyet az akropoliszon lévő palotához egy körút köt, amely egy olyan épülethez vezet, amelyet egyértelműen vallási szertartásokra használtak. A bejárat előtt egy oltár és egy áldozati asztal állt – csak az asztallábaknak szánt dübellyukakkal ellátott mészkőtömbök maradtak fenn, de az értelmezés valószínűsíthető. Mellette egy hamuval teli, kör alakú burkolat volt. Ez az előudvar két helyiségbe vezetett, amelyek közül az egyikben, az első szobában egy nagy, agyagból készült, patkó alakú oltár állt, mellette pedig egy kőtömb, amelyet valószínűleg az áldozati áldozatok levágására szántak. Az előudvarról egy lépcső vezet le egy második udvarba, ahol egy kerek oltár található, számos áldozat maradványaival, mellette pedig egy földalatti épület, amelyet a “bálványok házának” neveztek el. Az akár hatvan centiméter – majdnem két láb – magas bálványok férfiak és nők egyaránt, és némelyiküknek festett maszkszerű arcvonásai vannak, amelyek szörnyű grimaszokat vágnak. Alul ki vannak üregesítve, hogy rudakat lehessen rájuk szerelni a körmenetben való hordozáshoz. A “Bálványok háza” közelében volt egy másik ház, amelyet a “Freskók házának” neveztek el a főteremben lévő freskóról, amely két istennőt – vagy talán egy istent és egy istennőt – ábrázol egy oszlop két oldalán, és egy nőt, vagy papnőt, vagy istennőt, aki gabonafüvet tart. Ez a komplexum egyértelműen istentiszteleti hely volt, de nem hasonlít egyetlen klasszikus görög templomhoz sem.
A “Lineáris B” táblák bizonyítékai.
A mükénéi lelőhelyeken talált “Lineáris B” táblákból kiderül, hogy a későbbi görögök által imádott összes olümposzi isten ismert volt a mükénéi világban, kivéve Aphroditét, aki úgy tűnik, még nem jutott el Görögországba. Püloszban, ahol a “Lineáris B” táblák legnagyobb rejtekhelyét találták, úgy tűnik, Poszeidón, a tenger istene fontosabb volt, mint Zeusz. Ezenkívül van egy istennő, akinek a neve a “Poszeidón” női alakja – egy “Poszeidónné”. Hasonlóképpen Zeusz esetében: van egy Diwija nevű istennő, aki “Zeusz asszony”, és ezeknek az istennőknek saját imádatuk volt. A férfiak nagyobb szerepet játszottak a vallási szertartásokban, mint a minószi Krétán, ahol a papnők domináltak. Püloszban azonban gyakran említenek ijereut; a klasszikus görögben a szó hiereus, és olyan férfit jelöl, aki hivatalos papi tisztséget tölt be.
A mükénéi királyok vége.
A fosztogatók i. e. 1200 körül lerombolták Püloszt, és a többi mükénéi palota sem maradt fenn sokkal tovább. Az ezekben a palotákban uralkodó királyok is eltűntek velük együtt. A “király” szó a wanax volt. A klasszikus görög nyelvben, ahol a w hangot elveszítették, a szóból anax lett, és egy isten megszólítására használták, nem pedig egy halandó királyra, akinek a címe basileus volt. Ez a tény azt sugallhatja, hogy a mükénéi világban voltak istenkirályok, de nincs jó bizonyíték, amely alátámasztaná ezt az elméletet. A mükénéi wanax az adok-kapok szellemében imádkozott az istenekhez: felajánlásokat tett az isteneknek, és elvárta, hogy az istenek hálásak legyenek, és hálájukat azzal fejezzék ki, hogy megóvják a királyságot a bajtól. Közvetítő volt az istenek és a halandó emberek között, és ebben az értelemben félisteni volt. Végül ez a vallási rendszer nem tudta megvédeni ezt a kultúrát. A kis mükénéi birodalmak fosztogatók áldozatául estek, akik jöttek, fosztogattak és gyújtogattak, majd távoztak – nincs bizonyíték arra, hogy a fosztogatók nyomán azonnal újabb bevándorlás következett volna be -, és a kor vallási mentalitását ért sokk legalább akkora lehetett, mint az a trauma, amelyet a politikai struktúra szenvedett el.”
források
Bernard C. Dietrich, The Origins of Greek Religion (Berlin; New York: de Gruyter, 1974).
S. Marinatos, Crete and Mycenae (London, England: Thames and Hudson, 1960).
William A. McDonald és Carol G. Thomas, Progress into the Past: A mükénéi civilizáció újrafelfedezése. 2nd ed. (Bloomington, Ind.: Indiana University Press, 1990).
Nancy K. Sandars, The Sea-Peoples (London, Anglia: Thames and Hudson, 1978).