Vizsgálati terv: Funkcionális röntgenfelvételek összehasonlítása egymást követő, deréktáji fájdalommal járó, leüléskor jelentkező és felállással enyhülő fájdalommal vagy anélkül.
Célok: A klinikai tünettel esetleg összefüggésbe hozható radiológiai jelek kimutatása.
A háttéradatok összefoglalása: Nem állapítottak meg kapcsolatot a csigolyák fokozott mobilitása és egy specifikus fájdalomkép vagy klinikai tünet között.
Módszerek: Negyvenkét olyan beteget hasonlítottak össze, akiknél a deréktáji fájdalom közvetlenül üléskor jelentkezett, és felálláskor enyhült, 32 olyan kontrollszeméllyel, akiknél a deréktáji fájdalom nem mutatta ezt a mintázatot. Dinamikus röntgenfelvételeket készítettek extenzióban, felegyenesedve, flexióban és a fájdalmas helyzetben ülve. A klinikai, röntgen- és mágneses rezonancia adatok összehasonlításával azonosították a fájdalomért felelősnek vélt szegmenseket. Megmérték a véglemez szögét, a rotációt és a transzlációt. A röntgenfelvételeket két független megfigyelő kétszer olvasta le.
Következtetés: A leüléskor azonnal jelentkező és felálláskor enyhülő derékfájdalom statisztikailag összefüggött az instabilitással (specificitás 100%, szenzitivitás 31%) vagy a porckorongtér kifejezett elülső elvesztésével flexióban (specificitás 87%, szenzitivitás 55%).