by Dennis Hamm, S.J.
A lelkiismeretvizsgálat ősi gyakorlat az egyházban. Valójában már a kereszténység előtt a püthagoreusok és a sztoikusok is népszerűsítették a gyakorlat egy változatát. Ez az, amit a legtöbb katolikusnak megtanítottak a gyónásra való felkészüléshez. Ebben a formában az examen lényege az volt, hogy az ember a Tízparancsolat szempontjából vizsgálta meg az életét, hogy lássa, hogyan viszonyul a mindennapi viselkedése ezekhez az isteni kritériumokhoz. Szent Ignác a Lelkigyakorlatok című kézikönyvének egyik gyakorlataként tartalmazza.
Az, amit itt javaslok, az az examen végrehajtásának egy olyan módja, amely nekem bevált. Különös hangsúlyt fektet az érzésekre, olyan okokból, amelyek remélem, hogy nyilvánvalóvá válnak. Először is leírom a formátumot. Másodszor, meghívlak benneteket, hogy töltsetek el néhány percet azzal, hogy ténylegesen megcsináljátok. Harmadszor, leírok néhány olyan következményt, amit én felfedeztem, hogy ebből a fajta imádságból fakad.
Egy módszer: Öt lépés
I. Imádkozzunk világosságért. Mivel nem egyszerűen csak álmodozunk vagy visszaemlékezünk, hanem inkább azt keressük, hogyan vezet minket Isten Lelke, csakis annak van értelme, hogy némi megvilágosodásért imádkozzunk. A cél nem egyszerűen az emlékezés, hanem a kegyelmi megértés. Ez egy olyan ajándék Istentől, amiért áhítattal kell könyörögni. “Uram, segíts megérteni ezt a virágzó, zsibongó zűrzavart.”
2. Tekintsük át a napot hálaadással. Figyeld meg, mennyire más ez, mintha azonnal a bűneidet keresnéd. Senki sem szeret az emlékbankban turkálni, hogy felfedezze a kicsinységet, a gyengeséget, a nagylelkűség hiányát. De mindenki szeret szép ajándékokat simogatni, és az elmúlt huszonnégy óra pontosan ezt tartalmazza – a létezés, a munka, a kapcsolatok, az ételek, a kihívások ajándékait. A hála az Istennel való egész kapcsolatunk alapja. Használj tehát bármilyen jelzést, ami segít abban, hogy az ébredés pillanatától kezdve végigjárd a napot – még azokat az álmokat is, amelyeket ébredés után felidézel. Sétálj végig az elmúlt huszonnégy órán, óráról órára, helyről helyre, feladatról feladatra, emberről emberre, és adj hálát az Úrnak minden ajándékért, amivel találkozol.
3. Tekintsd át azokat az érzéseket, amelyek a nap visszajátszása során felszínre törnek. Érzéseink, a pozitív és a negatív, a fájdalmas és a kellemes, egyértelmű jelei annak, hogy hol volt a cselekvés a nap folyamán. Egyszerűen figyeljünk felszínre kerülő bármelyik érzésre, a teljes skálára: öröm, unalom, félelem, várakozás, neheztelés, harag, békesség, elégedettség, türelmetlenség, vágy, remény, megbánás, szégyen, bizonytalanság, együttérzés, undor, hála, büszkeség, düh, kétség, bizalom, csodálat, félénkség – bármi is volt ott. Néhányan közülünk talán vonakodnak az érzésekre összpontosítani ebben a túlpszichologizált korban, de én hiszem, hogy ezek az érzések a legélénkebb mutatói annak, hogy mi történik az életünkben. Ez vezet el minket a negyedik pillanathoz.
4. Válasszunk ki egyet ezek közül az érzések közül (pozitív vagy negatív), és imádkozzunk belőle. Vagyis válasszuk ki azt az emlékezetes érzést, ami leginkább felkeltette a figyelmünket. Az érzés annak a jele, hogy valami fontos dolog történt. Most egyszerűen fejezd ki spontán azt az imát, amely felszínre tör, miközben az érzés forrására figyelsz – dicséret, kérés, bűnbánat, segélykiáltás vagy gyógyulásért való kiáltás, bármi más.
5. Nézzünk a holnap felé. Használd a határidőnaplódat, ha az segít, nézz szembe a közvetlen jövőddel. Milyen érzések törnek felszínre, amikor ránézel az előtted álló feladatokra, találkozókra és találkozókra? Félelem? Örömteli várakozás? Önbizalomhiány? Kísértés a halogatásra? Örömteli tervezés? Megbánás? Gyengeség? Bármi legyen is az, alakítsd imává – segítségért, gyógyulásért, bármi, ami spontán jön. Az examen lezárásaként mondjuk el az Úr imáját.