A figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar (ADHD) tüneteinek kezelésére használt vezető gyógyszerek biztonságosságát és hatékonyságát 34 randomizált, kontrollált vizsgálat metaanalízise hasonlította össze.
Az eredmények azt mutatták, hogy az ADHD tünetei jobban javultak a lisdexamfetamin (Vyvanse/Shire) hatására, mint több más ADHD-gyógyszer hatására; a legjobban tolerálhatónak azonban az azonnal felszabaduló metilfenidátot (Ritalin/Novartis, mások) ítélték.
Az elemzés a terápiás hatás nagyobb valószínűségét állapította meg a guanfacin retard (GXR) (Intuniv/Shire, mások) esetében is, mint egy másik nem stimuláns ADHD-gyógyszer, az atomoxetin (Strattera/Lilly) esetében, bár valószínűleg nem olyan jól tolerálható.
A vegyes kezelési összehasonlítás (MTC) következtetéseit azzal a megjegyzéssel minősítették, hogy a szerzők a Vyvanse és az Intuniv gyártójának, a Shire-nak az alkalmazottai vagy tanácsadói; és hogy túl kevés adat állt rendelkezésre ahhoz, hogy a metilfenidát azonnali felszabadulású készítményt a hatékonyság egyik mérőszáma alapján összehasonlítsák, és hogy a mellékhatás miatti megszakítás tekintetében különbséget tegyenek az összes szer között. Ezenkívül az összehasonlító elemzés nem terjedt ki néhány kezelésre, például a vegyes amfetaminsókra (Adderall/Shire, mások).
Az ilyen korlátozások ellenére a vezető szerző, Alain Joseph, PhD (fotó) és munkatársai által bemutatott eredmények összhangban voltak az ADHD Rating Scale Version IV (ADHD-RS-IV) tüneti mérőszám és a Clinical Global Impression-Improvement (CGI-I) válaszreakció között, amelyeket az 1994 és 2016 között végzett, vizsgálati karonként 16 és 222 alany részvételével végzett kontrollált vizsgálatokban vettek fel.
“Tudomásunk szerint ez az első szisztematikus összehasonlítása a GXR biztonságosságának és hatékonyságának az ADHD-s gyermekek és serdülők kezelésére rendelkezésre álló, javallt vagy gyakran alkalmazott egyéb farmakoterápiákkal egy hálózati metaanalízis és MTC keretében” – mondta Joseph.
Az elemzésbe bevont randomizált, kontrollált vizsgálatokban 8,5 és 14,6 év közötti gyermekek és serdülők vettek részt, akiknél ADHD-t diagnosztizáltak komorbid pszichiátriai állapotok nélkül. Valamennyi vizsgálatban placebót vagy aktív komparátort alkalmaztak; a célzott gyógyszerek közül legalább egyet bevontak; és három és 16 hét közötti vizsgálati időtartamot követően számoltak be hatékonysági vagy biztonsági eredményekről.
Az ADHD-RS-IV és a CGI-I az összes vizsgálatban alkalmazott hatékonysági mérőszámok között szerepelt. Két vizsgálat kivételével mindegyikben meghatározták, hogy ezeket a szülőkkel készített interjúk alapján a vizsgálatvezető pontozta, míg a másik kettőből nem derült ki, hogy e bevett gyakorlat alternatíváját alkalmazták volna. A biztonságosságot és a tolerálhatóságot mind a teljes megszakítás, mind a mellékhatások miatti megszakítás alapján állapították meg.
A lisdexamfetamin átlagos napi adagja 44,4 és 51,52 mg között mozgott, a metilfenidát retardált felszabadulású 18 és 39,03 mg között, a metilfenidát azonnali felszabadulású 17,35 és 30,76 mg között, az atomoxetin 17,46 és 47,09 mg között, a guanfacin retardált felszabadulású 2.87-4,3 mg.
A lizdexamfetaminhoz társult a legnagyobb mértékű csökkenés az ADHD-RS-IV tüneti mérőszámában a kiindulási értékhez képest, 95%-os Bayes-hiteles intervallummal (CrI) számolva, -14.98 (-17,4-től -12,80-ig), szemben a -9,33 (-11,63-tól -7,04-ig) értékkel a metilfenidát retardált felszabadulású, -8,68 (-10,63-tól 06,72-ig) a guanfacin retardált felszabadulású és -6,88 (-8,22-től -5,49-ig) az atomoxetin esetében.
A metilfenidát azonnali felszabadulású metilfenidát elemzéséhez nem állt rendelkezésre elegendő adat. Annak az elemzésnek a valószínűsége, hogy a lisdexamfetamin volt a leghatékonyabb ezen tüneti mérőszám alapján, 99,96% volt.
A lizdexamfetamin mutatta a legnagyobb valószínűséget (relatív kockázatban kifejezve ) az általános javulás CGI-I mérőszámával kapcsolatban is, 1 (nagyon sokat javult) vagy 2 (sokat javult) pontszámmal, bár a valószínűségi tartomány átfedésben volt a metilfenidát nyújtott kiadású metilfenidáttal.
A RR pontbecslései 2,56 (95% CrI 2,21-2,91) voltak a lisdexamfetaminra, 2,13(1,7-2,54) a metilfenidát elnyújtott hatóanyag-leadásra, 1,94 (1,59-2,29) a guanfacin elnyújtott hatóanyag-leadásra, 1,77 (1,31-2,26) az atomoxetinre és 1,62 (1,05-2,17) a metilfenidát azonnali hatóanyag-leadásra. Az elemzés szerint a lisdexamfetamin volt a leghatékonyabb az általános javulás ezen mérőszáma alapján, 96,21%-kal.
Az eredmények azt mutatták, hogy a metilfenidát azonnali felszabadulású metilfenidát volt az a kezelés, amelyet a legkevésbé valószínű, hogy bármilyen ok miatt abbahagynak, és a legkevésbé valószínű, hogy mellékhatás miatt hagyják abba, csak 63,9%-os volt a valószínűsége.
Bár az összes kezelés általában összehasonlítható volt, a guanfacin retard felszabadulású készítményt valamivel nagyobb valószínűséggel szakították meg nemkívánatos esemény miatt, mint a többi kezelést.
Az ADHD-gyógyszerek összehasonlítása a hatékonysági és biztonsági intézkedések tekintetében, “Comparative Efficacy and Safety of Attention-deficit/Hyperactivity Disorder Pharmacotherapies, Including Guanfacine Extended Release: A Mixed Treatment Comparison,” március 3-án jelent meg online a European Child and Adolescent Psychiatry című szaklapban.
Kapcsolódó tudósítások:
Atomoxetine Effect on ADHD Scrutinized in Meta-Analysis
ADHD Drug Works and Doesn’t Worsen Comorbidities
Do Meds for ADHD Symptoms Improve Daily Functioning?