A Megalodon volt a valaha élt legnagyobb ragadozó cápa, és a kölykei is óriásiak voltak; születésükkor akkorák voltak, mint egy átlagos kosárlabdázó.
Hogyan táplálták a megalodonbébik ugrálása a lenyűgöző embrionális növekedésüket? Lehet, hogy még az anya méhében felfalhatták kisebb testvéreiket, ami egy olyan túlélési stratégia, amelyet néhány modern cápa is alkalmaz.
A kutatók nemrég kiszámították a megalodonbébik méretét egy felnőtt Otodus megalodon csontvázkövületének elemzésével, amely halálakor körülbelül 9 méter hosszú volt (ezek a szörnycápák valószínűleg elérhették a 20 métert, vagyis a 66 lábat). A tudósok ezután a cápa megmaradt csontvázának darabjain lévő “növekedési évgyűrűket” vizsgálták, hasonlóan a fatörzsek évgyűrűihez, amelyeket a fa korának meghatározására használnak.
Kapcsolódó adatok: 7 megválaszolatlan kérdés a cápákról
Aegalodon – és az összes cápa, rája és rája – a halak Chondrichthyes nevű osztályába tartozik, amelyek csontváza nem kemény csontból, hanem porcból áll. Az olyan kihalt porcos halakat, mint a megalodon és más megafogú cápák, ezért leginkább a fogaikról ismerjük, amelyek kalciumból készültek, és ezért tovább fennmaradtak a fosszilis feljegyzésekben, mint e halak finom porcos csontváza.
A Historical Biology című folyóiratban január 11-én online közzétett új tanulmányhoz azonban a szerzők egy ritka, 150 megalodon-csigolyából álló gyűjteményt vizsgáltak, amelynek porcai mineralizálódtak, “a faj egyetlen, az egész világon ésszerűen megőrződött csigolyáját” – írták.
Számítógépes röntgentomográfiás (CT) felvételek segítségével a tudósok a megalodon három csigolyáján 46 szabályos távolságban lévő növekedési gyűrűt számoltak meg. Ezután egy olyan matematikai növekedési görbeegyenletet alkalmaztak, amelyet általában a modern cápák növekedési mintázatának kiszámítására használnak a gerincporcuk növekedési sávjai alapján, mondta a vezető szerző, Kenshu Shimada, a chicagói DePaul Egyetem paleobiológia professzora és a kansasi Sternberg Múzeum kutató munkatársa.
Minden gyűrű egy év növekedést jelentett, így a cápa körülbelül 46 éves lehetett, amikor meghalt. A legkorábbi növekedési gyűrűhöz – a “születési sávhoz” – visszafelé haladva a tudósok kiszámították a cápa újszülöttkori hosszát, és úgy becsülték, hogy körülbelül 2 méter (6,6 láb) hosszú lehetett – nagyobb, mint bármelyik ismert újszülött cápa. Bár korábbi tanulmányok már észrevették ezeknek a gyűrűknek a jelenlétét a megalodon fosszíliákban, “ezt az új tanulmányt megelőzően nem végeztek részletes elemzéseket” – mondta Shimada a Live Science-nek küldött e-mailben.
A tanulmány szerzői szerint az ilyen nagy babák valószínűleg élve születtek volna. Az ilyen hatalmas kicsinyek táplálása magas energiaköltségekkel járt volna az anya számára, ami arra utal, hogy a kicsinyek a méhen belüli táplálékot egy mellékes adag születendő testvérek kannibalizmusával egészítették ki, mondta Shimada.
“Az oofágia – a tojásevés – egy módja annak, hogy az anya hosszabb ideig táplálja az embrióit” – magyarázta. “Ennek az a következménye, hogy bár anyánként csak néhány embrió marad életben és fejlődik, minden egyes embrió meglehetősen nagyra nőhet születésekor.”
A csigolyák gyűrűinek vizsgálata azt is kimutatta, hogy a cápa valószínűleg lassan növekedett, az első hét életévében kissé nagyobb növekedési ütemben. A gyűrűk közötti távolság alapján a megalodon nem élt át gyors növekedési rohamot fiatalkorában, mint egyes állatoknál. Talán azért, mert már születésekor elég nagy volt ahhoz, hogy versenyezzen a táplálékért és elriassza a ragadozók támadásait – számoltak be a tanulmány szerzői.
A növekedési pálya megállapításait a legnagyobb ismert egyedek testméretére vonatkozó adatokkal kombinálva a kutatók úgy becsülték, hogy a megalodon cápák legalább 88-100 évesek lehettek. Ez a becsült várható élettartam azonban “meglehetősen elméleti jellegű marad, és további vizsgálatokat igényel” – mondta Shimada.
Eredetileg a Live Science-on jelent meg.