A sterilizáción átesett 9514 nő közül 8363 (88 százalék), 7797 (82 százalék), 7365 (77 százalék) és 6589 (69 százalék) nővel sikerült felvenni a kapcsolatot a sterilizációt követő egy, két, három és öt évvel későbbi interjúk céljából. Az 573 olyan nő esetében, akiknek a partnere vazektómián esett át, a megfelelő összesítés 517 (90 százalék), 486 (85 százalék), 479 (84 százalék) és 440 (77 százalék) volt. A finanszírozási korlátok miatt a nyomon követés negyedik évére vonatkozó adatok csak 871 olyan nő esetében álltak rendelkezésre, aki petevezeték-sterilizáción esett át, és egyetlen olyan nő esetében sem, akinek a partnere vazektómián esett át. Csak 147 nő, aki tubussterilizáción esett át, és 25 nő, akinek a partnere vazektómián esett át, utasította vissza az adatszolgáltatást a nyomonkövetési interjún.
1. táblázat.
1. táblázat. A tubussterilizáción átesett nők és azon nők alapjellemzői, akiknek partnere vazektómián esett át.
A sterilizáción átesett nők medián életkora 31 év volt (átlag , 31±6), és azon nők medián életkora, akiknek partnere vazektómián esett át, 32 év (átlag , 32±5). A petevezetéksterilizáción átesett nők körülbelül egyharmada (34%) fekete bőrű volt, szemben azoknak a nőknek mindössze 2%-ával, akiknek a partnere vazektómián esett át. A petevezeték-sterilizáción átesett nők nagyobb valószínűséggel használtak szájon át szedhető fogamzásgátlót vagy méhen belüli fogamzásgátló eszközt utolsó fogamzásgátló módszerként, mint azok a nők, akiknek a partnere vasectomián esett át (1. táblázat).
2. táblázat.
2. táblázat. Tartós menstruációs változások a csősterilizáción átesett nők és azon nők körében, akiknek partnere vazektómián esett át, a csősterilizációt vagy vazektómiát megelőző menstruációs jellemzők szerint.
A tartós menstruációs változásokkal küzdő nők aránya mindkét vizsgálati csoportban a bázisidőszaki menstruációs állapot szerint változott (2. táblázat). Mindkét csoportban a nők majdnem mindegyikének (97-99 százalékának) 21-35 napig tartó menstruációs ciklusa volt a sterilizálás előtt, és kevesebb mint 1 százalékuknál volt tartós változás a ciklus hosszában (az adatok nem láthatóak). Azoknál a nőknél, akiknek erős vérzésük volt az alapvonalnál, azoknál, akik sterilizáción estek át, szignifikánsan kisebb volt a valószínűsége annak, hogy a vérzés később fokozódott, mint azoknál, akiknek a partnere vazektómián esett át. A nagyon erős vérzéssel rendelkezők körében a sterilizáláson átesett nőknél szignifikánsan nagyobb valószínűséggel csökkent a vérzés utána, mint azoknál, akiknek a partnere vazektómián esett át. Azok a nők, akik sterilizáción estek át, szintén nagyobb valószínűséggel számoltak be a vérzés napjainak számának csökkenéséről, ha a sterilizáció előtt ciklusonként négy-nyolc napos vérzésük volt.
3. táblázat.
3. táblázat. A tartós menstruációs változások esélyhányadosai azon nők körében, akik tubussterilizáción estek át, összehasonlítva azokkal a nőkkel, akiknek partnere vazektómián esett át, a legutóbbi természetes menstruációs ciklusuk időpontja szerint.
Az életkor, a menstruációs alapjellemzők, a faj vagy etnikai csoport, valamint a faj vagy etnikai csoport és az életkor közötti kölcsönhatás szerinti kiigazítás után a sterilizáción átesett nőknél nagyobb valószínűséggel fordult elő tartós csökkenés a vérzés mennyiségében, a vérzés napjaiban és a menstruációs fájdalomban, mint azoknál a nőknél, akiknek partnere vazektómián esett át (3. táblázat). A sterilizáción átesett nőknél a ciklus szabálytalanságának tartós növekedése is nagyobb valószínűséggel fordult elő. Amikor az elemzéseket azokra a nőkre korlátoztuk, akiknek a legutóbbi természetes ciklusa közvetlenül a sterilizálás előtt volt, a vérzés mennyiségének, a vérzés napjainak és a menstruációs fájdalomnak a tartós csökkenése a sterilizáláson átesett nők esetében már nem volt statisztikailag szignifikáns, de a ciklus szabálytalanságának tartós növekedése szignifikáns maradt.
A tartós menstruációs változások további elemzését elvégeztük, amelyet a legalább három nyomonkövetési interjúval rendelkező nőkre korlátoztunk; az eredmények hasonlóak voltak az elsődleges elemzés eredményeihez (az adatok nem láthatóak). Olyan elemzéseket is végeztünk, amelyek a csak kétéves követési idővel rendelkező nőkre korlátozódtak, és a tartós változásokat úgy definiáltuk, mint amelyek mindkét követési évben bekövetkeztek. A menstruációs változások valószínűségében nem volt szignifikáns különbség a sterilizáción átesett és a nem sterilizált nők között (az adatok nem láthatóak).
Amikor a sterilizáció utáni ötödik évben a menstruációs funkciót a sterilizáció előtti funkcióval hasonlítottuk össze, a sterilizációnak a menstruációs változásokra gyakorolt hatása életkor szerint változott. Az egyetlen statisztikailag szignifikáns változás, amely mind azoknál a nőknél, akiknek legutóbbi természetes ciklusa a sterilizálás előtt bármikor bekövetkezett, mind azoknál, akiknek legutóbbi természetes ciklusa közvetlenül a sterilizálás előtt következett be, a 35 éves vagy annál idősebb korban sterilizált nőknél következett be. A nők e két csoportjában nagyobb valószínűséggel fordult elő a ciklus szabálytalanságának növekedése, mint azoknál a nőknél, akik nem estek át sterilizáción (esélyhányados, 2,0 és 2,4 , illetve).
4. táblázat.
4. táblázat. A tartós menstruációs változások esélyhányadosai a tubussterilizáción átesett nők körében, a sterilizációs módszer szerint.
Amenstruációs változások kockázatának a tubussterilizáció módszere szerint történő értékelésénél nem volt szignifikáns különbség a hat módszer bármelyikével sterilizáción átesett és a sterilizáción át nem esett nők között a vérzés mennyiségének vagy időtartamának növekedése, a menstruáció közötti vérzés vagy a menstruációs fájdalom tekintetében. A szilikon gumiszalag alkalmazásán, termokoaguláción vagy intervallumos részleges salpingectomián átesett nőknél nagyobb valószínűséggel nőtt a ciklus szabálytalansága, mint a sterilizáción nem átesett nőknél, míg az egypólusú vagy kétpólusú koaguláción átesett nőknél nagyobb valószínűséggel csökkent a ciklus szabálytalansága, mint a sterilizáción nem átesett nőknél. A petevezeték-sterilizációnak az a módszere, amely a legkiterjedtebb petevezeték-rombolással jár (unipoláris koaguláció), nem okozott nagyobb valószínűséggel a menstruációs funkció tartós romlását, mint a legkevésbé destruktív módszer (rugós klipsz alkalmazása) (4. táblázat).
5. táblázat.
5. táblázat. A menstruációs folyás vagy az intermenstruációs vérzés tartós fokozódásának vagy csökkenésének esélyhányadosai azon nők körében, akik tubussterilizáción estek át, összehasonlítva azokkal a nőkkel, akiknek partnere vazektómián esett át, a legutóbbi természetes menstruációs ciklus időpontja szerint.
Mivel a menstruációs rendellenességekről szóló első jelentés a tubussterilizációt követően a menstruációs és intermenstruációs vérzés növekedését írta le,6 megvizsgáltuk annak valószínűségét, hogy egy nőnél a következő menstruációs jellemzők közül legalább egy tartós növekedéséből álló szindróma áll fenn, és egyik sem csökken tartósan: a vérzés mennyisége, a vérzés napjai vagy az intermenstruációs vérzés. Mivel azoknál a nőknél, akik sterilizáción estek át, kisebb lehet a kockázata ezeknek a rendellenességeknek, mint azoknál, akik nem estek át sterilizáción, annak a valószínűségét is megvizsgáltuk, hogy a három jellemző közül legalább az egyik tartós csökkenéséből álló szindrómájuk van, és egyikükben sincs tartós növekedés. A nők két csoportja között nem volt szignifikáns különbség egyik szindróma előfordulásának valószínűségében sem (5. táblázat)
.