Meng S, Reissig L.F., Beikircher R, Tzou C. H., Grisold W, Weninger W.J. (2015). A nervus medianus hosszirányú siklása a carpalis alagútban: Az ideg mobilizálásának hagyományos és új koncepcióinak ultrahangos cadaverikus értékelése. Archives of physical medicine and rehabilitation 96 (12). doi: 10.1016/j.apmr.2015.08.415.
By: Kyle Turcott
The Skinny
A karpális alagút szindróma egy gyakori neuropátia, amely fájdalmat, gyengeséget és bizsergést okoz a kézben és az ujjakban. A karpális alagút szindróma gyakran alkalmazott konzervatív kezelése az idegcsúsztató gyakorlatok. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy a perifériás idegek egyik alapvető tulajdonsága, hogy képesek simán siklani, és hogy a mobilitás hiánya feszültséghez és neuropátiához vezet. Sok vita folyik a karpális alagút szindróma kezelésére szolgáló idegcsúszás bizonyítottsági szintjéről és hatékonyságáról. Ez a cikk azt sugallja, hogy az egyik ok, amiért nincs elegendő bizonyíték az idegcsúszás hatékonyságának alátámasztására, az, hogy a jelenlegi szakirodalom elsősorban a mediánideg mozgására összpontosít a kéztőalagút proximális részén. A kutatók ultrahangos vizsgálat segítségével megállapították, hogy a hagyományosan alkalmazott idegcsúsztató gyakorlatok nagyobb hatást gyakorolnak a median idegnek a carpalis alagúttól proximális irányú hosszanti mozgására, és kisebb hatást gyakorolnak a carpalis alagúton belüli mozgásra. Az eredményekkel kapcsolatos adatgyűjtés után a kutatók elégedetlenek voltak az eredményekkel, és létrehoztak egy olyan idegcsúszó gyakorlatot, amely az ujjak abdukcióját és addukcióját foglalja magában.
A gyomorban
Ezt a vizsgálatot két részre bontották. Az első részben a kutatók 9 felső végtagot vizsgáltak friss, nem begyógyszerezett egész testű holttestekből (5 férfi, 4 nő, átlagéletkor 82 év). A testeket először ultrahanggal vizsgálták meg az esetleges anatómiai rendellenességek kimutatására. Ultrahangos irányítással a kutatók kis drótból készült intraneurális markereket ültettek be a középideg három szakasza mentén. Az első a carpalis alagúton belül volt, a második a carpalis alagúthoz proximálisan, a harmadik pedig a pronator teres két feje között. Ezenkívül csonthártya-közeli referenciajelzőket helyeztek el a szomszédos csontokba. A neurális és csonthártya-markerek elhelyezése után egy fizioterapeuta 6 olyan mozgást szimulált, amelyekről hagyományosan úgy tartják, hogy elősegítik a középideg siklását (az alábbiakban A-F részletezve).
A 6 mozgást AB, BC, CD, DE és EF mozdulatokra bontották és újrarendezték, és minden egyes pozícióban feljegyezték a nervus medianus és a csonthártya-markerek közötti távolságot. A vizsgálat második része megegyezett az első résszel, kivéve egy további GH idegcsúsztató gyakorlatot, amely az ujjak addukcióját és abdukcióját tartalmazta. A kutatók statisztikailag szignifikáns különbséget találtak a nervus medianus mozgásában a carpalis alagúton belül, amikor a GH gyakorlatot az A-G gyakorlattal hasonlították össze. A távolságot tekintve az ujj addukciója és abdukciója 13,8 mm-es mozgást eredményezett a carpalis alagútban. A csuklónyújtás, a könyöknyújtás és a nyaki kontralaterális és ipsilaterális flexió 6,6 mm mozgást eredményezett a kéztőalagútban. A flexor retinaculumhoz proximálisan hasonló volt a mozgás (AG 12 mm; GH 13,2 mm).
Bringing it Home
Ez a kutatás érdekes perspektívát nyújt az idegi siklógyakorlatokkal kapcsolatban, és bizonyítja a distalis idegek jobb mozgását. Ez a cikk segít kitölteni a szakirodalomban a mediánidegnek a carpalis alagúton belüli mozgásával kapcsolatos hiányosságot. A vizsgálat minimális invazivitása erőssége, mivel az idegmozgással kapcsolatos korábbi kutatásokat olyan holttesteken végezték, amelyeken a normális anatómiát jelentősen megváltoztatták. A holttestek aligha helyettesítik az egészséges élő önkénteseket, és a minta átlagéletkora nem tükrözte a karpális alagút szindrómával küzdő egyének tipikus életkorát. A kutatók ezt eredendő gyengeségként jegyezték meg, azonban a módszertan miatt lehetetlen lett volna ezt a vizsgálatot élő alanyokon elvégezni. A cikknek talán nincs rendkívüli hatása az idegcsúszás-kezelés jelenlegi bizonyítási szintjére és hatékonyságára, mivel a vita axiómája azon a kérdésen nyugszik, hogy az ideg mobilitásának hiánya hozzájárul-e a középideg kompressziójához?
A kutatás ígéretes bizonyítékot szolgáltat egy új idegcsúszó gyakorlatról, amely elősegíti a nervus medianus mobilitásának növelését az érintett helyen. A gyakorlat ráadásul könnyen tanítható és a betegek számára is könnyen érthető. Ezenkívül ez az egyik első olyan tanulmány, amely a nervus medianus hosszanti mozgását vizsgálja a carpalis alagúton belül. További kutatásokra lesz szükség az újonnan kialakított idegcsúsztatási technikát alkalmazó betegek funkcionális eredményeinek értékeléséhez. Ha szeretné felvenni ezt az újszerű gyakorlatot az idegcsúszás repertoárjába, az alábbi képeken könnyen követhető utasításokat talál.
Első lépés: Kezdje úgy, hogy a váll és a könyök nagyjából 90 fokban van, és a lábujjak adduzáltak.
Kettes lépés: A számjegyek abdukálása
Harmadik lépés: Adduct Digits
