A Pantheon: Római Pantheon

A rómaiak építési mestersége a Pantheonban érte el csúcspontját. A nyugati építészet egyik legnagyobb épülete, a Pantheon mind mérnöki teljesítményként, mind a belső terek manipulálása miatt figyelemre méltó, és egy ideig az ókori világ legnagyobb gyöngyének is otthont adott.

Hadriai császár és a Pantheon

A Pantheont eredetileg i. e. 27-ben az államférfi Marcus Agrippa, Róma első császárának nagyhatalmú helyettese építette, majd Kr. u. 118-ban Hadrianus császár alatt teljesen áttervezték és átépítették. Hadrianust csillapíthatatlan kíváncsiság szállta meg; egyik kortársa “minden érdekes dolog felfedezőjének” nevezte. Hosszú uralkodásának nagy részét négy nagy körútjával töltötte a birodalomban, amelyek során megismerkedett az általa irányított kultúrákkal, megkóstolta a különböző konyhákat, és találkozott mindenkivel, aki érdekelte. Athénban járva lenyűgözte annak építészete és művészete. Festő, költő, matematikus, de mindenekelőtt építész és építő volt.

A Hadrianus által létrehozott Pantheon egy téglával burkolt betonból készült kör alakú templom, görög stílusú homlokzattal és a falakból kiemelkedő pompás kupolával. Az épület legszembetűnőbb jellegzetessége a kupola tetején található 27 láb hosszú, kör alakú lyuk (az oculus, azaz szem). Nappal hatalmas napfénysugár áramlik át rajta, megvilágítva a kupola belsejét borító, gazdag színű márványt. A rómaiak számára ez az oculus az istenek szemét jelképezte, amely lenéz a városukra. A templomot az összes római istennek szentelték; a kupola belsejének mind a hét fülkéjében az ő szobraik álltak, különösen Vénusz és Mars szobrai.

Rómaiak betonhasználata

A Pantheon a rómaiak betonhasználatának egyik legszebb példája. A rómaiak voltak az elsők, akik kiaknázták ezt az építőanyagot, és használata nélkül nem jöhettek volna létre a Római Birodalom nagy császári épületei. A Pantheon kupolájában a betonkeverék a vastag aljzatban lévő nehéz adalékanyagtól a tetején lévő könnyű habarcsig változott. A több mint 5000 tonna betonból készült kupola 142 láb átmérőjű és 71 láb magas, és egészen a 19. századig felülmúlhatatlan méretű volt.

Kr. u. 609-ben a Pantheont templommá alakították át, és Itália első két királyát és számos művészt, köztük Raffaellót temettek el benne. A római korban a Pantheonban őrizték az ókori világ legnagyobb gyöngyét is, amely Kleopátrához, az utolsó egyiptomi királynőhöz tartozott. Hogy ez a gyöngy hogyan került oda – és az ikertestvérének sorsa, amely ugyanolyan nagy volt -, az egy külön történet.”

Kleopátra és az ókori világ legnagyobb gyöngye

Az egész történelem két legnagyobb gyöngye Plinius szerint a keleti királyoktól került Kleopátrához. Kleopátra magával vitte őket Kr. e. 37-ben, amikor Marcus Antoniushoz költözött, aki Octavianusszal versengett a birodalom irányításáért. Marcus Antonius naponta torkoskodott hivalkodó lakomákon, Kleopátra mégis fennhéjázó gőggel szemrehányást tett neki lakomáinak szűkössége miatt. Antonius csodálkozott, hogy milyen további pompa lehetséges, mire Kleopátra azt válaszolta, hogy tízmillió szeszterciát tudna költeni egy mindkettőjüknek szóló lakomára. Ez mesés összeg volt; a római államkincstárban Caesar alatt harmincmillió szesztercius volt. Antonius lehetetlennek nyilvánította, és fogadásokat kötöttek.

Másnap Kleopátra egy nem különleges bankettet tálalt. Antonius nevetett, mert azt hitte, hogy megnyerte a fogadást, de a szolgák ekkor egyetlen tál ecetet hoztak ki. Antonius nem tudta visszafogni kíváncsiságát, amikor Kleopátra, akinek a fülében figyelemre méltó gyöngyök voltak, levett egyet, és beleejtette a tálba. A gyöngy lassan feloldódott, és Kleopátra megitta. Mielőtt a második gyöngyöt is hasonló módon feloldhatta volna, Lucius Plancus – a fogadás bírája – a csuklójára tette a kezét, és kijelentette, hogy “Antonius elvesztette a csatát.”

Amikor Kleopátrát elfogták, miután Antonius elvesztette az actiumi tengeri csatát, és ezzel az egész Római Birodalmat, a megmaradt gyöngyöt kettévágták, és végül a Pantheonban lévő Vénusz-szobor fülére helyezték. És ez a története annak, hogyan került a világ legnagyobb gyöngye a római Pantheonba.

A szöveg az Amazeing Art című könyvből származik: Wonders of the Ancient World – HarperCollins Publishers – Sorozatban megjelent a Games magazinban – Az Amerikai Régészeti Intézet ajánlása – A BookSense “What’s in Store” fő válogatás – A British Museum által reprodukált labirintus puzzle művészet