Figyelemreméltó, hogy mit fogyasztottak a focisták, különösen Nagy-Britanniában. Brian Clough, a Nottingham Forest 1975 és 1993 között tisztelt menedzsere néha söröket osztogatott a csapatbuszban a meccsek előtt.
Mick “Sumo” Quinn, a Newcastle rettegett csatára az 1990-es években a “Kövér, kerek, egymillió fontot ér” szurkolói skandálást ihlette, és önéletrajzának a Who Ate All the Pies?
Az 1990-es évek közepéig az Arsenal teljes angol reggelit kínált a játékosoknak edzés előtt. Az egyik meccs utáni buszos utazáson a csapat evőversenyt rendezett, amelyet a középhátvéd Steve Bould nyert meg, aki kilenc vacsorát fogyasztott el.
A játék megváltozott. Sokkal többet tudunk arról, hogy mit kellene enniük a focistáknak, mint egy évtizeddel ezelőtt. Sokan – bár biztosan nem mindenki – ma már valóban meg is eszik ezeket a dolgokat. Eközben a táplálkozásukat támogató struktúrák mini-iparággá nőtték ki magukat.
Egy napsütéses napon tavaly októberben Barcelonában 35 ország táplálkozási szakemberei, “teljesítményséfek” (új szakma a futballban) és a játékosok magánszakácsai gyűltek össze a Camp Nou stadion melletti előadóteremben az FC Barcelona sporttáplálkozási konferenciájára.
A legnagyobb nemzeti delegáció brit volt. A szünetekben ezek a fittnek tűnő fiatalok olyan finom “funkcionális fehérjemuffinokat” és alkoholmentes “Bloody Maryt” szolgáltak fel küldött társaiknak, amilyennel most a klubok igyekeznek etetni a játékosaikat. A táplálkozási szakembereket hallgatva mégis rájöttél: a labdarúgókat egészséges táplálkozásra bírni ugyanolyan nehéz, mint a gyerekeidet egészséges táplálkozásra bírni.
Még azután is, hogy Arsène Wenger 1996-ban az Arsenal menedzsere lett, és az angol játék legkirívóbb táplálkozási szokásainak reformját vezette, a futballtáplálkozás a legjobb esetben is fantáziátlan maradt.
A standard meccs előtti étkezés Európa-szerte sima tészta (a szénhidrátok miatt) és csirke (a fehérje miatt) lett. A déli kezdőrúgásokhoz a játékosoknak ezt már a reggelinél le kellett erőltetniük. A meccs után szinte minden öltözőbe pizzát szállítottak.
Még az innovatív Arsenal is csak 2009-ben nevezte ki az első, részmunkaidős táplálkozási szakemberét. Egy évvel később a Barcelona akkori menedzsere, Pep Guardiola, a vékonyvékony egészségügyi fanatikus Antonia Lizárragát nevezte ki klubtáplálkozási tanácsadónak, aki mindössze a második ember volt ebben a munkakörben az egész spanyol első osztályban. Elmondta nekem, hogy a játékban akkoriban a hagyományos bölcsesség az volt: “Nem a táplálkozás a legfontosabb, hanem az, hogy a labda bejusson.”
A labdarúgás azonban azóta egyre professzionálisabbá vált. A tanulmányok azt mutatják, hogy a sprintek és a nagy intenzitású futások során megtett távolságok minden poszton nőttek, különösen a Bajnokok Ligájában, így a labdarúgóknak egyre több izomglikogén tartalékra van szükségük, mondta Vitor Hugo Teixeira, az FC Porto táplálkozási szakértője a barcelonai konferencián.
“Az igények mindig nagyobbak” – mondta nekem Chris Smalling, az AS Roma korábbi angol középpályása. “Több meccset játszunk, de a játékosok is egyre erősebbek, gyorsabbak. Most már csak arról van szó, hogy megpróbáljuk megtalálni azokat a finom réseket, ahol fejlődhetünk”.
A Manchester Unitednél töltött kilenc éve alatt Smalling végignézte, ahogy a klub több, különböző országokból érkező táplálkozási szakemberből álló részleget épít ki, ahol az egyik személy a meccs utáni fehérjeturmixokra, a másik a sérülések utáni felépülésre specializálódott, és így tovább.
Az igények mindig nagyobbak. Több meccset játszunk, de a játékosok is egyre erősebbek, gyorsabbak. Most már csak arról van szó, hogy megpróbáljuk megtalálni azokat a finom réseket, ahol javítani tudunk
Már minden angol Premier League klub alkalmaz táplálkozási szakembereket. A játék fordulatának talán végső jele, hogy az Euro 2016 alatt az olasz csapattáborból kitiltották a pizzát és a tésztát (kivéve, ha az khorasan búzából készült).
Xavier Rousseau, a tavalyi világbajnokságon győztes francia csapat séfje “a hármas szabályt hirdette: napi három étkezés és három élelmiszercsoport. Szénhidrátok az energiáért, fehérjék az izmok helyreállításához, valamint gyümölcsök és zöldségek az egészség megőrzéséhez.”
Tény, hogy nagyon kevés tudományos bizonyíték van arra, hogy a táplálkozás befolyásolja a futballteljesítményt. Ez részben azért van, mert az élvonalbeli labdarúgók kis létszámú népességcsoportjával kapcsolatban nem sok orvosi kutatás készült. Az ő testük túlságosan szokatlan ahhoz, hogy a legtöbb közegészségügyi kérdés szempontjából releváns legyen.
A Barcelona felfedezte, hogy sportolóik számos “paradox biomarkert” hordoznak – olyanokat, amelyek a közönséges halandók számára egészségtelenek, de az élsportolók számára előnyösek. Például szezon közben a játékosaiknak magas a koleszterinszintjük. A labdarúgók igényei is egyediek. Ha egy játékos meghúzza a combhajlítóját, fontos meccseket hagy ki; ha egy átlagos irodai dolgozó meghúzza az övét, alig veszi észre.
A táplálkozás azonban azon kevés tényezők egyike, amelyek a teljesítményben befolyásolhatók, ezért a klubok most mindent megtesznek azért, hogy a labdarúgók a megfelelő időben a megfelelő ételeket fogyasszák. Íme néhány a sportág jelenlegi legjobb gyakorlatai közül.
– A koffein a futball kedvenc meccs előtti kiegészítője. Javítja a fizikai, kognitív és technikai teljesítményt (beleértve a passzpontosságot is), a Barcelona “Innovation Hub” által kiadott Sports Nutrition for Football című kiadvány szerint. Az útmutató az edzés előtti reggelihez teát vagy kávét, a meccsnapokon pedig koffeintartalmú sportitalokat ajánl.
– A magas rosttartalmú zöldségeket, például brokkolit, káposztát, karfiolt és kelbimbót hetente kétszer kellene enni, de – tekintettel arra, hogy gázosak és időbe telik megemészteni őket – nem közvetlenül a pályára lépés előtt, tanácsolja a Barça.
– A céklalé növeli a nitrátszintet, bár nem mindenki szereti. A konferencián bemutattak egy videót, amelyen egy Benfica játékos lenyel egy adagot, grimaszol, és vízzel öblíti le az ízt.
– Egy nagy terhelésű játékosnak sok szénhidrátra van szüksége. Ha nincs nagy terhelése (talán mert sérült), akkor a sok szénhidráttól elhízik. Ha a csapatok ragaszkodnak ahhoz, hogy a meccs előtti szénhidrátot tészta formájában fogyasszák, akkor azt al dente, elég keményen kell enni, mert a puhára főtt tészta a játékosok cukorszintjét megugrik, majd leesik; és ne adjanak hozzá vajat vagy sajtot. Az édesburgonya azonban előnyösebb, mondja Thomas Rozé francia sporttáplálkozási szakértő.
– A testszövetek gyulladása a szezon során általában fokozódik. Februártól május végéig tart az az időszak, amelyet a Barcelona “magas versenyzésként” határoz meg, sok mérkőzéssel, utazással és alváskieséssel. Ebben a fázisban a játékosoknak inkább a gyulladáscsökkentő ételeket, például brokkolit, cseresznyét és csontlevest kell felpörgetniük, mint a futball hagyományos fájdalomcsillapító gyógyszereit szedni.
– Az edzés utáni, gyakran minden egyes játékosra személyre szabott fehérjeturmix futballrituálissá vált.
– A mérkőzés befejezését követő egy órán belül a játékosoknak fehérjét kell enniük, hogy a sérült izomrostok helyreálljanak. A szervezet közvetlenül edzés után a legfogékonyabb a tápanyagokra. Fontos az is, hogy a mérkőzés utáni időszak az, amikor a klubnak némi befolyása van arra, hogy mit fogyasztanak a játékosok. Ezért van a Juventusnak étkezőasztala a hazai öltözőben, míg az idegenben játszó csapatok gyakran egy minőségi konyhával felszerelt csapatbusszal indulnak el a stadionból, amelyhez felső kategóriás szakács is tartozik.
Az is segít, hogy sok labdarúgót megfertőzött a táplálkozás új társadalmi megszállottsága. Lizárraga szerint a stresszt a saját bevitelük szabályozásával és az étkezési rutin betartásával próbálják kontrollálni, ahelyett, hogy egyszerűen a sérülések és a szerencse áldozatainak éreznék magukat. Segít a Barça játékosainak magánszakácsot találni (szinte minden első csapatjátékosnak van), és beszélget a szakácsokkal a személyre szabott napi menükről.
Néhány focista még vegánná is válik. Smalling közel két évvel ezelőtt tért át, feleségének, Samnek az ösztönzésére, aki rábeszélte, hogy nézzen dokumentumfilmeket és olvasson könyveket a témában. A húsevés etikája zavarta, de az eredeti indíttatás az egészség volt, mondja. Sok sportolóhoz hasonlóan ő is szenvedett ínhüvelygyulladástól, az inak sérülés utáni duzzanatától. Miután csökkentette a gyulladáskeltő vörös húsok fogyasztását, úgy találta, hogy a tünetei javultak.
A focisták igényei is egyediek. Ha egy játékos meghúzza a combhajlítóját, fontos meccseket hagy ki; ha egy átlagos irodai dolgozó meghúzza a sajátját, alig veszi észre
Amikor Smalling végül teljesen vegán lett, szorongott, hogy bevallja-e ezt, de a United séfje azonnal nyitott volt rá, és még néhány vegán receptkönyvet is vett. A vegánsággal szembeni szkepticizmus a sportban évtizedekkel ezelőtt kezdett elhalványulni, amikor Carl Lewis és Martina Navratilova teljesen vagy nagyrészt növényi alapú étrenddel diadalmaskodott.
Rögtön azután, hogy Smalling tavaly nyáron aláírt a Romához, a klub szakácsa és táplálkozási szakértője odament hozzá, hogy azt mondja: “Tudjuk, hogy növényi alapú vagy”. Manapság gyakran találkozik azzal, hogy játékostársai faggatják őt a vegánságról. “Sok srácnak ugyanazok a kérdései vannak, mint nekem, amikor elkezdtem átállni.”
Nem véletlen, hogy Smalling a húszas évei végén tért át: ez tipikusan az a kor, amikor a játékosok elkezdik komolyan venni a táplálkozást. “Csak 20 évesen működik tökéletesen a tested” – elmélkedett Alfredo di Stéfano, az ötvenes évek sztárja, és a fiatalabb focisták gyakran – némi joggal – elpusztíthatatlannak érzik magukat. A kor előrehaladtával egyre több sérülést szenvednek, tovább tart a felépülésük, és elkezdenek aggódni a pályafutásuk meghosszabbítása miatt.
Lionel Messi, aki sokáig a la milanesa napolitana nevű argentin panírozott steak-tojás-tojás-sonkás-parmezános-mozzarellás étel rajongója volt, a húszas évei végén rájött, hogy a hanyatlással küzd. Néha hányt a pályán, és a 2014-es világbajnokság alatt végig kimerült volt, ezért Giuliano Poser olasz táplálkozási szakértőhöz fordult, aki lemondatta vele kedvenc meccs utáni pizzáját, és óva intette a cukortól.
Messi a szezon alatt vegán étrendet vezetett be, 3 kilót fogyott, és most, 32 évesen továbbra is kiemelkedő. Azt mondja: “Ha jobbá akarsz válni, minden nap keményen kell edzened, de a megfelelő táplálkozás nélkül ez nem fog menni”. Riválisa, Cristiano Ronaldo 2016-ban átalakította amúgy is szigorú étrendjét, 82 kg-ról 79 kg-ra csökkentve, hogy visszanyerjen némi sebességet.
Mégis a sportág minden táplálkozási fejlődése ellenére a legtöbb focista még mindig szuboptimálisan táplálkozik. Graeme Close, a liverpooli John Moores Egyetem humán fiziológia professzora, aki dolgozott az angol rögbiválogatottnak és különböző angol futballkluboknak, azt mondja, hogy a rögbijátékosok általában komolyabban veszik a táplálkozást.
Minden angol rögbijátékosnak egyéni teljesítményterve van, amelynek táplálkozási összetevője is van; a focistáknak gyakran nincs. Sok futballista, különösen a fiatalabbak, egyszerűen nem tudja, mit egyen, vagy olyan valaki eteti őket, aki nem ért a sporttáplálkozáshoz, mondja Close.
Egyes játékosok gyorséttermet esznek. Néhányan visszautasítják a meccs utáni létfontosságú helyreállító étkezést, mondván, hogy nem éhesek. Néhányan még attól is visszariadnak, hogy megigyanak egy üveg vizet a félidőben, pedig egy maratoni futó akár 11 palackot is megiszik a verseny alatt. A menedzserek megpróbálkozhatnak a tiltással (amikor Guardiola 2016-ban átvette a Manchester Cityt, betiltotta a pizzát), de nem törhetnek be a játékosok kúriájába, és nem etethetik őket erőszakkal.
Még a táplálkozás iránt érdeklődő játékosok is előnyben részesíthetik azokat az ételeket, amelyek inkább a testüket szépítik, mint a teljesítményt segítik. A női focistáknak megvannak a maguk étkezési problémái, mondja Nicky Keay, sport- és tánc-endokrinológus. A legtöbb nőhöz hasonlóan ők is társadalmi nyomásnak vannak kitéve, hogy vékonyak legyenek – és esetleg pénzügyi nyomásnak is, ha divatmárkákat támogatnak.
Mindeközben a táplálkozási szakembereknek a legtöbb klubon belül kevés hatalmuk van. A focisták étkezési szokásainak legnagyobb befolyásolója a Barça kalauza szerint a vezetőedző. Ő gyakran reakciós, aki lenézi a táplálkozást, és nem engedi, hogy a klub dietetikusa beüljön a csapat étkezéseire, még akkor sem, ha feltételezi, hogy tudja, ki a táplálkozási szakember.
Egy táplálkozási szakértő arról számolt be, hogy mindössze négy percet kapott arra, hogy a csapathoz szóljon az étkezésről, és találkozott egy klubtulajdonossal, aki megpróbálta kitiltani a lazacot a csapat menüjéből, mert azt hallotta, hogy hizlal.
Az Arsenal játékosai egyszer étkezési versenyt rendeztek, amelyet Steve Bould nyert meg, aki kilenc vacsorát fogyasztott el
Kérdeztem Close-t, hogy egy ilyen pénzes, versenyképes játékban miért tartja magát a rossz táplálkozás. “A futball egy olyan készségalapú sport” – válaszolta. A rögbiben a testtömeg és a fittség javítása valamelyest kompenzálhatja a képességbeli hiányosságokat. Ugyanez vonatkozik az állóképességi sportokra is.
De ahogy Harry Redknapp angol futballmenedzser mondta 2008-ban: “Ha nem tudod rendesen passzolni a labdát, akkor egy tál tészta sem fog olyan sokat változtatni a helyzeten”. Ebben a játékban a tehetség uralkodik, és néha a tehetség megengedheti magának, hogy azt egyen, amit akar – gyakran a teljesítményre gyakorolt észrevehető hatás nélkül.
Különösen sok fiatalabb játékos, úgy tűnik, még mindig képes világszínvonalú futballt játszani a nem éppen spártai étrenddel. Elvégre a focisták meccsenként kevesebb energiát használnak fel, mint a rögbijátékosok, nem is beszélve a Tour de France-on tekerő kerékpárosokról.
A klubok és a táplálkozási szakemberek tehetetlenül nézhetik a dolgot. Mickael Naya, a Barcelona támadója, Ousmane Dembélé által kirúgott négy magánszakács egyike a Le Parisien újságnak nyilatkozott: “Ousmane kedves fiú, de nincs ura az életének. Mindig a nagybátyjával és a legjobb barátjával él, akik nem mernek neki semmit sem mondani. Ez egy zűrös élet. Soha nem láttam alkoholt, de egyáltalán nem tartja tiszteletben a pihenőidejét, nincs körülötte magas szintű struktúra.”
A spanyol újságok beszámoltak Dembélé gyorséttermi étkezés iránti szeretetéről. Messi nyilvánosan figyelmeztette csapattársát: “Át kell állnia és profibbá kell válnia. És remélem, hogy kevesebb balszerencséje lesz a sérülésekkel”. De Messi nyilvánvaló célozgatása ellenére Dembélé izomsérülései valóban a balszerencsének és a testalkatnak, nem pedig a rossz ételeknek tudhatók be.
A legtöbb futballtáplálkozási szakember, aki tehetetlenül diktál, megpróbálja nevelni a játékosokat. Diogo Ferreira, a Benficánál dolgozó táplálkozási szakértő felsorol néhány ígéretes módszert: megmutatja a játékosnak a vérvizsgálati eredményeit, rámutat a hiányosságokra, majd diétatervet készít vele együtt; egy főállású táplálkozási szakértő felkérése, aki együtt étkezik a játékosokkal, és “informális beavatkozásokat” végez az étkezések során; szupermarket-túrák és főzőtanfolyamok tartása a játékosoknak; táplálkozási információk nyomtatása az ételtálcákra; kötelező folyadékpótlási szünetek vagy csoportos étkezések bevezetése; telefonok tiltása étkezés közben; gyümölcskosár elhelyezése az öltözőben edzés előtt.
A kluboknak végül mégis gyakran kompromisszumot kell kötniük a táplálkozás terén. A mérkőzés után sokan még mindig a hagyományos sajtos pizzát szolgálják fel. Lehet, hogy tele van telített zsírokkal és sókkal, de ahhoz képest, amit egyes játékosok otthon esznek, ez egészséges étel.
Kreatin bonbon
Táblázat megtekintése
- A hozzávalókat egy konyhai robotgépben összevágjuk és összeturmixoljuk. Formázzunk kb. 40 g súlyú bonbonokat, és tegyük hűtőbe.
Gatorade caipirinha mocktail
Asztal megtekintése
- Mossa meg a gyümölcsöt. A lime-okat egyenként 24 darabra, az almákat pedig egyenletes kockákra vágjuk. Keverjük össze a caipirinha mixert, a citrusos Gatorade-et és a kókuszcukrot.
- Töltsük meg a poharakat a jéggel és a gyümölcsdarabokkal. Ezután töltse fel a caipirinhával.
A receptek a Barcelona Innovation Hub jóvoltából
Simon Kuper az FT rovatvezetője és a ‘Soccernomics’
Kövesse a @FTMagot a Twitteren, hogy elsőként értesüljön legújabb történeteinkről. Hallgassa a Culture Callt, az FT kulturális podcastját, amely interjúkat készít a kultúrát mozgató emberekkel Londontól New Yorkig. Iratkozzon fel az ft.com/culture-call, Apple Podcasts, Spotify vagy bárhol, ahol podcastot hallgat.