A prosztataműtét és a sugárterápia mellékhatásainak összehasonlítása

Megjelent: pylori-fertőzés súlyosbíthatja az alacsony dózisú aszpirint szedő betegek emésztőrendszeri károsodását
Az orvosok általában alacsony dózisú aszpirint írnak fel a szívbetegségek megelőzésére, de gyakori szedése esetén néhány potenciálisan súlyos mellékhatásért is felelős lehet. Ezek közül a leggyakoribbak közé tartoznak a gyomor-bélrendszeri eróziók és fekélyek.

A The American Journal of Gastroenterology című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy egyes alacsony dózisú aszpirint szedő emberek, különösen a Helicobacter pylori baktériummal, egy gyakori, fekélyeket okozó baktériummal fertőzött emberek hajlamosabbak-e a gyomor-bélrendszeri eróziókra és fekélyekre, mint azok, akik nem fertőzöttek H. pylori-fertőzöttek.

A University of Texas Southwestern Medical School és a Baylor College of Medicine kutatói 61 egészséges, 18 és 61 év közötti önkéntest toboroztak. Közülük 29 önkéntes volt H. pylori-fertőzött. Ezután az önkéntesek közül 46-ot véletlenszerűen kiválasztottak, hogy alacsony dózisú aszpirint kapjanak (vagy napi 81 mg-ot, vagy háromnaponta 325 mg-ot), míg 15-en placebót kaptak.

A 46 napos kezelés után minden alanyon felső gasztrointesztinális endoszkópiát végeztek, hogy meghatározzák a gyomor-bélrendszeri károsodás mértékét. A kutatók a placebót szedő betegek gyomrában vagy nyombélben (felső bélszakasz) nem észleltek sérülést. Az aszpirint szedő alanyoknál azoknál a betegeknél, akik H. pylori-fertőzöttek voltak, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel volt gyomor-bélrendszeri sérülés, mint azoknál, akik nem voltak fertőzöttek (50% vs. 16%).

A fájdalom, hányinger, hányás, emésztési zavar vagy gyomorégés panaszai tekintetében azonban nem volt különbség a csoportok között. Ezenkívül a napi 81 mg aszpirint és a háromnaponta 325 mg-ot szedő betegek eredményei közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns.
A kutatók figyelmeztetnek, hogy a vizsgálat eredményei nem feltétlenül érvényesek az idősebbekre vagy az olyan gyomor-bélrendszeri betegségekben szenvedőkre, mint a gyomorfekélybetegség, mivel az önkéntesek egészségesek és 61 évesek vagy fiatalabbak voltak. Ez a tanulmány azonban arra utal, hogy a H. pylori-fertőzés kiirtása segíthet megelőzni a gyomor-bélrendszeri eróziókat és fekélyeket a hosszú távon alacsony dózisú aszpirint szedő betegeknél.
Október 2001 Update

Back to Top

FDA jóváhagyta a Gleevecet a leukémia kezelésére
A krónikus myelogén leukémia (CML), a leukémia négy fő típusának egyike, évente körülbelül 5000 embert érint. A betegek átlagosan 3-4 évet élnek a CML diagnózisa után. A múlt héten az FDA engedélyezte a Gleevec (imatinib-mezilát, más néven STI 571) szájon át történő alkalmazását a CML kezelésére.
A Gleevec bizonyítottan jelentősen csökkenti a rákos sejtek szintjét a kezelt betegek csontvelőjében és vérében. A klinikai vizsgálatokban a CML első fázisában lévő betegek 90 százaléka a Gleevec szedését követő első hat hónapon belül remisszióba került. A CML második fázisában lévő betegek 63 százaléka ment remisszióba a Gleevec-kezelés hatására. A gyógyszer kevés mellékhatással járt.
További vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a gyógyszer hatása meddig tart, hogy a betegek ellenállóvá válnak-e a gyógyszerrel szemben, és ami a legfontosabb, hogy a Gleevec valóban meghosszabbíthatja-e a betegek életét.
Az eredmények mégis ígéretesek. Jelenleg a CML egyetlen gyógymódja a csontvelőátültetés. Még ha a beteg elég szerencsés is ahhoz, hogy találjon megfelelő csontvelődonort, az eljárás az esetek kevesebb mint 2/3-ában sikeres. Az interferon, a CML széles körben alkalmazott kezelése akár két évvel is meghosszabbíthatja a betegek életét, de számos súlyos mellékhatása van, és nem gyógyítja a betegséget. A Gleevec alkalmazható a CML korai stádiumában lévő betegeknél, akik nem reagálnak az interferonkezelésre, valamint a CML későbbi stádiumában lévő betegeknél.
A legtöbb CML-ben szenvedő embernek van egy Philadelphia-kromoszóma néven ismert kromoszóma-rendellenessége, amelyben két különböző kromoszóma részei felcserélődnek. Ennek eredményeként egy olyan kóros fehérje jön létre, amely lehetővé teszi a fehérvérsejtek ellenőrizetlen termelődését, ami zavarhatja a szervezet más szerveinek működését. A Gleevec blokkolja az abnormális fehérje által küldött jelet, így gátolja a fehérvérsejtek gyors növekedését.
A gyógyszer FDA általi jóváhagyására meglepően rövid, 2 és fél hónap után került sor. A legtöbb olyan gyógyszer, amely a Gleevechez hasonlóan kiemelt felülvizsgálatban részesül, hat hónapot vesz igénybe a jóváhagyásig. A jóváhagyás három különálló vizsgálaton alapult, amelyekben mintegy 1000 CML-ben szenvedő beteg vett részt. A gyógyszer lelkesedést váltott ki az orvosi közösségben, mivel egy specifikus, rákkeltő fehérjét céloz meg anélkül, hogy más sejteket károsítana.
A tudósok az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság egyik ülésén e hónap elején jelentették be, hogy a Gleevec a gasztrointesztinális strómatumor (GIST) néven ismert bélrák előrehaladott eseteiben szenvedő 180 betegnél is remissziót eredményezett. Eddig a GIST daganatok gyógyíthatatlanok voltak; a GIST betegek általában a diagnózistól számított egy éven belül meghalnak.
Május 2001 Update

Back to Top

A prosztataműtét és a sugárterápia mellékhatásainak összehasonlítása
A prosztatarák a leggyakrabban diagnosztizált nem bőrrák az Egyesült Államokban a férfiak körében. Korán felismerve a legjobban kezelhetőek közé tartozik. A korai stádiumú prosztatarák két agresszívebb és gyakoribb kezelési módszere a sugárkezelés és a prosztata eltávolítására szolgáló műtét (radikális prosztatektómia). Bár mindkét lehetőség kedvező eredménnyel jár, az orvosok nem jutottak konszenzusra abban, hogy melyik terápia a hatékonyabb. Ez azt jelenti, hogy azok a férfiak, akiket vagy műtéttel, vagy sugárkezeléssel kezelnek, általában arra számíthatnak, hogy még sok évig élhetnek. A fenntartás az, hogy gyakran együtt kell élniük a kezelés mellékhatásaival. A kezelési lehetőségről való döntés tehát annak kérdésévé válik, hogy az egyes terápiáknál milyen mellékhatások valószínűbbek, és az is, hogy az adott beteg melyik mellékhatást tolerálja jobban.
A Prostate Cancer Outcomes Study adatainak közelmúltbeli elemzése segít tisztázni ezt a kérdést, összehasonlítva a két terápia mellékhatásait az 55 és 74 év közötti férfiaknál, két évvel a kezelés után. Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak mindkét kezelési csoportban jelentős csökkenést tapasztaltak a szexuális funkcióban. A műtéti csoportban a férfiak 80%-a vált impotenssé, míg a sugárkezeléses csoportban 62%-uk. Az életkor és a szexuális funkció kezelés előtti állapota befolyásolta ezeket az eredményeket. A műtéten átesett férfiak 12 százaléka tapasztalt vizeletcsepegést vagy -szivárgást, míg a sugárkezelésen átesett férfiaknak csak 2 százaléka. Mindkét csoportban kevés férfit zavartak bélproblémák. Az érintett férfiak közül azonban a sugárkezelésen átesett férfiaknál több volt a hasmenés, a bélsürgés és a fájdalmas aranyér (33%, 30%, illetve 19%), mint a műtéten átesett betegeknél (22%, 16%, illetve 10%).
A vizsgálat összességében azt mutatta, hogy a műtétet választó férfiak több vizelési és szexuális problémára számíthatnak, míg a sugárkezelést választó férfiak nagyobb valószínűséggel szenvednek bélpanaszoktól. A férfi életkora és kezdeti egészségi állapota szintén fontos tényező a két kezelés hosszú távú mellékhatásainak kialakulásában és időtartamában. Az orvosoknak és betegeiknek ezeket az információkat, valamint a beteg prioritásainak, preferenciáinak és aggodalmainak megbeszélését kell felhasználniuk annak eldöntéséhez, hogy melyik kezelési módszer a megfelelő.
Március 2001 Update

Back to Top

Gyermekek és a mogyoróallergia
A gyermekek általában kinövik a tej- és tojásallergiát, de a mogyoróra nem. Egy nemrégiben készült tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a mogyoróallergiás gyermekek többségénél öt éven belül káros reakciókat vált ki a véletlen mogyoróexpozíció. Ráadásul az allergiás reakciók az évek során valószínűleg súlyosbodnak.
A kutatók 83 olyan gyermeket követtek nyomon, akiknél a 4. születésnapjuk előtt mogyoróallergiát diagnosztizáltak. Ezek közül a gyermekek közül 61-nek voltak kezdetben nem életveszélyes reakciói, míg 22-nek potenciálisan életveszélyes reakciói. 5,9 év elteltével megállapították, hogy a 83 gyermek közül 50-en összesen 115 káros reakciót tapasztaltak a földimogyoróval kapcsolatban.
A legtöbb reakció súlyossága a kezdeti reakciót követően fokozódott. A kezdeti, nem életveszélyes reakciókat mutató gyermekek közül, akiknek további reakciói voltak, 44%-uknak legalább egy potenciálisan életveszélyes későbbi reakciója volt. És a 22 gyermek közül, akiknél a kezdeti életveszélyes reakciókat további reakciók követték, 71%-uknál legalább egy további életveszélyes reakció jelentkezett.
Az eredeti 83 gyermek közül 12-nél a kezdeti reakció a földimogyoró érintése (nem fogyasztása) után következett be, és csak bőrtüneteket tapasztaltak. Ebből a 12-ből nyolcnál jelentkeztek későbbi reakciók, és mind a nyolcnál legalább egyszer légzőszervi vagy gyomor-bélrendszeri tünetek jelentkeztek. A csak bőrtüneteket mutató gyermekek szérumában szignifikánsan alacsonyabb volt a mogyoró-specifikus antitestek szintje, mint azoknál, akiknél más kezdeti tünetek jelentkeztek, de nem volt olyan “biztonságos” antitestszint, amely alatt a későbbi reakciók csak bőrspecifikusak lettek volna.
A legtöbb mogyoróallergiás gyermek véletlenül fogyasztott mogyorót, és ez a vizsgálat kimutatta, hogy az allergiás reakciók minden egyes expozícióval valószínűleg fokozatosan súlyosbodnak. A gyerekeket fel kell világosítani, hogy kerüljék a földimogyorót és a földimogyorót tartalmazó élelmiszereket. Ezenkívül a gyermekeknek mindig hozzá kell férniük egy öninjekciós epinefrin-készlethez, amelyet mind a szülőknek, mind a gyermekeknek tudniuk kell, hogyan kell használni, ha szükségessé válik.
2001. februári frissítés

Hüllők és a szalmonella
1996 és 1998 között körülbelül 16 állami egészségügyi hivatal jelentett szalmonellafertőzést olyan személyeknél, akik közvetlenül vagy közvetve hüllőkkel (pl., gyíkok, kígyók vagy teknősök) a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központoknak.

A szalmonellafertőzés súlyos betegséget és akár halált is okozhat, különösen csecsemők, kisgyermekek és legyengült immunrendszerrel rendelkezők esetében. A CDC a következő ajánlásokat adta ki annak érdekében, hogy csökkentse annak az esélyét, hogy a családban bárki elkapja ezt a potenciálisan halálos fertőzést ezektől az egyre népszerűbb egzotikus háziállatoktól:

• A kisállatboltok tulajdonosainak, az állatorvosoknak és a gyermekorvosoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a hüllők tulajdonosainak és potenciális vásárlóinak a hüllőkből származó szalmonellózis megszerzésének kockázatáról.
• A hüllők vagy hüllő ketrecek kezelése után mindig alaposan mossanak kezet szappannal és vízzel.

Disclaimer:
A Harvard Health Publishing olvasóink számára nyújtott szolgáltatásként hozzáférést biztosít archivált tartalmaink könyvtárához. Kérjük, minden cikken tüntesse fel az utolsó felülvizsgálat vagy frissítés dátumát. Az ezen az oldalon található tartalom – függetlenül a dátumtól – soha nem helyettesítheti az orvosától vagy más szakképzett klinikustól kapott közvetlen orvosi tanácsot.