Háttér: Ez a cikk a pszichotikus zavarok diagnosztikai kritériumaiban a DSM-IV-ről a DSM-5-re való átmenet során bekövetkezett változásokat tárgyalja.
Cél: A DSM-5 pszichotikus zavarok kritériumaiba beépített változások áttekintése és értékelése.
Módszer: A vonatkozó dokumentumokat és eljárásokat az APA pszichotikus zavarokkal foglalkozó munkacsoportjában szerzett személyes tapasztalatok alapján tekintettük át.
Eredmények: A DSM-5-ben a “skizofrénia spektrumáról és más pszichotikus zavarokról” szóló fejezet egy konceptuális pszichózis-kontinuumot vezet be, amelyben a pszichotikus tünetek és tünetek szintje, száma és időtartama szolgál a pszichotikus zavarok különböző formáinak megkülönböztetésére. A fejezet csak néhány marginális kiigazítást tartalmaz, amelyek célja a használat és a mérésen alapuló kezelés egyszerűsítése. A DSM-5 bizottság az ICD-vel való harmonizációra is törekedett. A bizottság támogatta a skizofrénia új elnevezését, de a kérdést a WHO-hoz utalta. A “hangsúlyos pszichózis szindróma” empirikus alapját elégtelennek találták ahhoz, hogy a szindrómát diagnózisként felvegyék. A szkizofrénia kritériumainak legfontosabb változásai a klasszikus altípusok megszüntetése, a keresztmetszeti és longitudinális lefolyásspecifikátorok pontosítása, a Schneider-féle elsőrendű tünetek különleges státuszának megszüntetése, valamint a szkizofrénia pontosítása és jobb körülhatárolása: a) a szkizofrénia és a szkizoaffektív zavarok közötti kapcsolat, valamint b) a szkizofrénia és a katatónia közötti kapcsolat. A skizoaffektív zavarban a DSM-IV-ben szereplő epizóddiagnózisról a DSM-5-ben a betegség életútja felé tolódik el a perspektíva. Bár a bizottság komolyan megfontolta a transzdiagnosztikus dimenziók felvételét, ezek nem kerültek bele; ez a tényező – legalábbis egyelőre – kizárja a személyre szabottabb diagnózisokat.
Következtetés: A kategorikus diagnózis klasszikus rendszerének korlátait széles körben elismerik, és komolyan fontolóra vették az ilyen típusú diagnózisok eltörlését, vagy legalábbis annak lehetőségét, hogy a pszichopatológia dimenzióira irányuló transzdiagnosztikai fókusszal gazdagítsák. A DSM-5-ben ezek a lépések nem történtek meg – a konszenzusbizottságok számára ez nyilvánvalóan még mindig túl messze van.