Kora tavaszi termés, amely bőségesen érkezik, mintha a termés nem ismerne határokat, és hirtelen távozik, mintha ott sem lett volna. A zöldségek között a spárga a királyi sarj. Ez az a takarmány, amelyet díszes ételeken találunk, a zöldség, amelyre többé-kevésbé feltalálták a hollandiát, valami olyan fényűző, hogy csak a legselymesebb, legkrémesebb ételízesítők érhetik a szárát. Vagy egyszerűen csak azt mondhatnánk, hogy a spárga tényleg finom.
Az a helyzet, hogy egy ilyen jól megbecsült zöldségnek gyakran az ára is megfelel. Sokunk számára a spárgával való étkezés olyan luxus, amire ritkán tudunk rugózni, és mivel a primőr friss áru csak egy kis időablakban kapható, ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül lakunk jól. A válasz tehát egyszerű és kézenfekvő – saját magunknak kellene termesztenünk.
Nem lenne egy spárgaültetvény csodálatos kiegészítője a hátsó kertnek?
A spárga mint növény
Flickr
A legtöbbünknek úgy ismerős a spárga, mint apró, zöld lándzsák, amelyek körülbelül féltucatnyi csoportban kerülnek a tányér szélére vagy kötegekben a szupermarketben. A valóságban a többi zöldséghez hasonlóan növényként indul, sajátos termesztési igényekkel és tulajdonságokkal.
A termesztők számára jó hír, hogy a spárga évelő növény, ami azt jelenti, hogy ha egyszer sikeresen termesztik, még évekig táplálékot fog szolgáltatni. Nem ritka, hogy egy spárgaültetvény több mint 20 évig termel. Emellett a legkülönbözőbb éghajlaton terem, az USDA 4-től 9-ig terjedő zónájában, ami az Egyesült Államok kontinentális részének nagy részét jelenti. A rossz hír az, hogy sok évelő növényhez hasonlóan a bármilyen bőséges termés betakarítása legalább három évet vesz igénybe.
Amikor spárgát eszünk, valójában fiatal csírákat fogyasztunk. Ezért olyan szezonális – a csírák tavasszal bújnak ki, és csak meghatározott ideig lehet őket szedni. Amint a spárga egy méteresnél magasabbra nő, a szárak elkezdenek rostossá válni, és nem olyan örömteli az evésük. Emellett egyes száraknak be kell érniük ahhoz, hogy a gyökérrendszerben energiát tároljanak a következő évre, ezért abba kell hagynunk a szedést.
A kifejlett spárganövény körülbelül öt láb magas és három láb széles, lombja a kaporra vagy az édesköményre hasonlít, és végül piros bogyókat kap, amelyek magokat tartalmaznak.
A spárgaágyás
Flickr
A spárga valójában viszonylag könnyen termeszthető és viszonylag kevés karbantartást igényel, de a jó kiindulási feltételek nagy szerepet játszanak. A foltok nem bukkanhatnak fel csak úgy bárhol, és minél inkább összhangban vannak a körülmények a termesztéssel, annál nagyobb lesz a siker. Természetesen a spárga szereti a mocsaras, sok napsütötte helyeket, és erőteljesebben fejlődik azokon a helyeken, ahol igazi tél van.
A foltkészítés legfontosabb része annak felismerése, hogy a spárgának sok vízre van szüksége, különösen az első években, és hogy nem szereti a gyomok és füvek konkurenciáját. A spárga gyökerei sekélyen maradnak, így a fűfélék és a gyomok elnyomják őket. A legtöbben emelt ágyásba szeretik ültetni, jó komposztos talajjal és jó vízelvezetéssel, és a konkurencia elnyomása érdekében az ügyes kertészek az ágyás alját kartonpapírral vagy több réteg újságpapírral takarják le.
Sparaguszkorona (Itt koronát ültetünk, nem magot. Királyi!) jellemzően csak kora tavasszal teremnek, ezért az ágyásnak már akkor készen kell állnia, amikor még jó idő van.
A spárga gondozása
A legtöbb ember korán elvégzi a munkát, hogy megteremtse a terepet a spárga későbbi sikeréhez. Ez azt jelenti, hogy a talajt sok komposzttal és ásványi anyagokkal, például kőzetfoszfáttal módosítják, ami segíti az erős gyökerek kialakulását. A spárga esetében az a trükk, hogy segítsük a korai meghonosodását, és ez később megtérül. A spárgakoronákat úgy kell beállítani, hogy a tetejük körülbelül hat hüvelykkel a talaj felszíne alatt legyen, és nagyjából 18 hüvelyk távolságra legyenek egymástól.
A spárga gondozása ezután elsősorban a gyomok távol tartásából és a talaj nedvesen tartásából áll. Ennek legegyszerűbb módja a korai és gyakori mulcsozás. A mulcsozás minimálisra csökkenti a gyomokat, és a megjelenő gyomokat könnyebb lesz kihúzni. Emellett megvédi a talajt a naptól, és ez nedvesen tartja a helyet. A szalma vagy az aprított levelek kiválóan alkalmasak a spárgaágyások mulcsozására.
Emellett fontos, hogy ne ássunk a spárgaágyásokban, mert a spárga gyökerei sekélyek, és megsérülhetnek.
A spárga betakarítása
A spárga betakarításának megfelelő módja vita tárgyát képezi. Egyes régiek szeretik késsel a lehető legalacsonyabban levágni a szárat. Mások azt mondják, hogy a kés betegségeket terjeszthet, ezért szeretik a szárakat a lehető legalacsonyabban letörni. Bárhogy is legyen, a betakarítás megfelelő ideje akkor van, amikor a hajtások körülbelül hét-nyolc centiméteresek. A körméret nem jelzi, hogy mikor kell betakarítani. A legjobb, ha az utolsó fagyok dátuma körül kezdjük el ellenőrizni a foltot.
A spárgával kapcsolatban az első években elengedhetetlen a türelem. Előfordulhat, hogy az első évben csak néhány lándzsát lehet betakarítani – ha egyáltalán lesz -. A második évben a termesztést csak a szezon első néhány hetére kell korlátozni, hogy a növények megnőhessenek és táplálhassák a gyökereket. Ezután a betakarítás egy hónaptól hat hétig is eltarthat, ezután – mondjuk június közepén – hagyni kell a növényeket növekedni.
Elismerem, ez egy kicsit sok várakozás, de fontos szem előtt tartani, hogy a folt még évekig termelni fog anélkül, hogy a fiatal növényeket újra vetni vagy ápolni kellene. Végül is ez az alacsony fenntartási igényű élelmiszertermelés is része annak, amiért megéri spárgaültetvényt indítani. Ez, és a spárga egyszerűen finom!